4.2.1.2. A műfaji sémák rekonfigurációja

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Esterházy Estije sokrétű és szoros intertextuális kapcsolatot alakít ki Kosztolányi Esti Kornéljával, amelynek lényegi összetevője a műfajiság problematizálása.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(27)
„Egy fiatalember ment a sötét utcán, feltűrt gallérral.” Ez én vagyok, idézőjelek közt, én vagyok az én útirajzom, regényes életrajzom (melyben arról is számot adok, hogy a hős hányszor halt meg álmában), maradok töredék. Füzér. (Esti, 8)1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Esti elejéről származó (27) idézetben szereplő töredék és füzér – mint a műfajiságra reflektáló, és a figyelmet, az értelmezést ezáltal orientáló metapoétikai jelzések (vö. Simon–Tátrai 2017: 166–167) – az Esti Kornéllal kapcsolatban egy nagy hagyományokkal rendelkező értelmezést hoznak játékba, amely a Kosztolányi-művet „novellafüzérnek” tekintve, annak egyes fejezeteit olyan önálló novellákként („töredékekként”) is olvashatónak tartja, amelyek mégiscsak összekapcsolódnak egymással („füzérként”) – legalábbis az idézett részlet is könnyen értelmezhető ebben a keretben. Nem tartható tehát meglepőnek, hogy az Esti műfajiságára már az első értelmezések, értékelések is az Esti Kornélra utalva reagáltak, és az sem tűnik meglepőnek, hogy e recenziók, amelyek jellemzően a retroaktív (a művet utólagosan besoroló, osztályozó) műfajfelfogást juttatják érvényre, némelykor meglehetős határozottsággal,2 máskor kissé megengedőbb módon3 utasítják el az Esti regényként történő értelmezését.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha azonban a fentebb vázolt funkcionális kognitív nézőpontot érvényesítjük, akkor a műfajokra és köztük a szépirodalmi műfajokra, és így a regényre is célszerű úgy tekintenünk, mint a nyelvi tevékenység során létrejövő, illetve működő diszkurzív kategóriákra, amelyek esetén az adott műfajhoz tartozás a tipikalitás, illetve a fokozatiság kérdéseként jelenik meg. A műfajok ebből a kiindulópontból ugyanis nyitott, prototípuselvű elvárásrendszerekként nyernek értelmet és értelmezést. A mai olvasók számára a prototipikus regények leginkább a 19. századi realista regények, illetve az azok sémáját követő, jóváhagyó regények (például ifjúsági regények, lektűrök, ponyvaregények). A regénnyel kapcsolatos elvárásainkat ugyanis manapság is az jellemzi, hogy viszonyító rendszerünk centrumában olyan művek állnak, amelyek idő- és térszemlélete a folytonosságra épül, amelyekben az események egységes és összefüggő ok-okozati láncot alkotnak, és amelyek az eseményekről általában megtörténésük sorrendjében tudósítanak (l. ehhez Bezeczky 2003). Így sem az Esti Kornél, sem az Esti kapcsán nem az a kérdés, hogy tekinthetők-e prototipikus regénynek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a két mű egyes fejezetei között nem beszélhetünk szoros temporális és kauzális kapcsolatról. A kérdés inkább úgy vetődik fel, hogy vajon adekvát-e, illetőleg termékeny-e az értelmezésünk akkor, ha az Esti Kornélt vagy az Estit regényként, pontosabban a regénnyel kapcsolatos műfaji elvárásaink felől, azaz a regény diszkurzív sémáját, a regényekkel kapcsolatos sematizálódott tudásunkat aktiválva olvassuk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Esti Kornél esetében már a számozott fejezetek is arról tanúskodnak, hogy a fejezetekben lévő narratívák egy nagyobb egész részei, így nem önállóan, hanem egy nagyobb egység keretében, annak részeiként, egymással szoros dialogikus viszonyban értelmezhetők igazán adekvátan (az Esti Kornél regényként történő értelmezéséről l. részletesebben Tátrai 2017b: 294–296). Ám a regényként történő értelmezésben a fejezetcímekben található rövid tartalmi összefoglalások (például: „Első fejezet, melyben az író bemutatja és leleplezi Esti Kornélt, e könyv egyetlen hősét”)4 játsszák az igazán döntő szerepet. Ilyen jellegű paratextusok (Genette 1996, 1997) találhatók ugyanis például a Don Quijote, a Lazarillo de Tormes, a Gil Blas, a Tom Jones vagy a Candide című regényekben, amelyek mindannyian szorosan kötődnek a pikareszk regény hagyományához (és – nem mellesleg – ugyancsak ilyen jellegű paratextusok találhatók Esterházy Termelési-regényében is.). A számozott fejezetekre történő osztásnak, illetve e fejezetek címeinek a következményeivel számolva tehát az Esti Kornél kapcsán a „regényszerűség meghaladásáról” (Szegedy-Maszák 2007: 230) a prototipikus, 19. századi regénnyel kapcsolatban célszerű beszélni, regényszerűségéről pedig a – ma már nem igazán prototipikusnak számító – pikareszk regényekkel összefüggésben, azokhoz, azok diszkurzív sémájához való reflexív viszonyában. Az Esti Kornél nem prototipikus regényként való olvashatósága mellett azonban nem csak a fejezetcímekkel lehet érvelni. Az Első fejezetből kibontakozó kerettörténet ugyancsak olyan kontextualizációs utasításként értelmezhető, amely a regénnyel kapcsolatos elvárások érvényesítésének relevanciájára hívja fel a figyelmet. Annak – az Esti által is megidézett – kikötését ugyanis (Össze ne csirízeld holmi bárgyú mesével. Maradjon minden annak, ami költőhöz illik: töredéknek)5 nehéz nem ironikusan értelmezni az annak helyet adó kerettörténet mint „bárgyú mese” kontextusában.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindazonáltal nem csupán az Esti Kornél, hanem az Esti is kaphat olyan értelmezést, amely szerint az – a regény nem prototipikus, sőt annak periferikus példányaként – úgyszintén a műfaji kategória megváltozását kezdeményezi, lehetőséget adva az olvasónak arra, hogy reflexió tárgyává tegye a regénnyel kapcsolatos elvárásait. Az Estiben a regény megnevezés elég nagy számban, összesen harminchétszer fordul elő, ebből hét esetben konkrét műre vonatkozik (Bovaryné, Effi Briest, A félkegyelmű, Sorstalanság, Don Quijote [!]), a többi esetben pedig általánosságban teszi reflexió tárgyává a regény műfaját. Ezek a műfajmegnevezések a szövegben olyan metapoétikai jelzésekként funkcionálnak, amelyek a regény diszkurzív sémáját aktiválják. A regény diszkurzív sémájának aktiválásáról ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy az egyes megvalósulásokban annak aktiválásai nem feltétlenül a séma jóváhagyását (szentesítését, megerősítését) eredményezik (vö. Langacker 2008: 55–89).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(28)
Akkoriban […] rendre összejártunk, hogy a regényről beszélgessünk. Természetesen a regényről mint olyanról; izgatottan álmodoztunk az abszolút regényről, a totális regényről, a minimum regényről, a néma regényről, a narrációmentes regényről (Pityu ötlete!), egyáltalán a mentes regényről – decafé?, gyerekek, decafé? –, a telt regényről, az üres regényről; ahogy a Forma–1-riporterek mondják, a határon autóztunk. (Esti, 44)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy az az Estiből idézett fenti részletben voltaképpen tematizálódik is, az adott diszkurzív megvalósulások a műfaji séma rekonfigurációját (kiterjesztését, átalakítását) kezdeményezhetik, sőt esetenként a séma dekonfigurációjára is kísérletet tehetnek. Ám ebben nincs semmi rendkívüli: a különféle nyelvi konstrukciók sémarekonfigurációi, így a műfaji sémák különféle rekonfigurációi is a poétikai hatás elérésének egyik lényegi lehetőségét teremtik meg (vö. Tsur 2002: 279–318; Simon 2014: 131–144). És az Esti esetében – még ha vonzó lehetőségként fel is merülhetne – mégiscsak túlzásnak tűnik a regény műfaji sémájának dekonfigurációjáról beszélni:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(29)
Természetesen a kép nem azt mutatja, ami rajta van (ahogy a regény is, a regény szíve is hűvös, már-már sértődött viszonyban áll a saját cselekményével) […]. Mert hát a kép (a regény) mindig minket mutat, az életet, a létet, a világot, a reményt vagy annak hiányát (mint reményt), az Istent (vagy annak hiányát mint reményt), az eget, a földet: mindig az egészt. Egy kép az egész, és az egészről is beszél (mesél). (Esti, 338)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (29) részlet, amely a korábban idézettek után jóval később szerepel a szövegben, így azok újraértelmezésére is lehetőséget ad, annak az értelmezésnek az adekvátságát erősíti, amely a regény sémájának – igaz, jelentős mértékű – kiterjesztésével számol. E szerint az értelmezés szerint egy regény állhat akár „töredék”-ekből is, annál is inkább, mert egyfelől a regény diszkurzív sémája mint egész ad keretet ahhoz, hogy a töredékek töredékekként értelmeződjenek, másfelől mert a töredékek mint részek egészként nem mást, mint a regényt, illetve a hozzá kapcsolódó, sémaként elrendeződő egészleges tudást mozgósítják az értelmezés hátterének a kialakításához.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Esti regényként történő értelmezése a műfajok proaktív, a jelentésképzésben kezdeményező szerepet játszó aspektusára helyezi a hangsúlyt, amelynek értelmében „a műfaj nem csupán egy felmerülő problémára való megoldásként, azaz a helyzetre való reakció lehetőségeként érvényesül, hanem újabb társas cselekvések kezdeményezőjeként is, amely egyben a megtapasztalt jelenségeket is elrendezi egy konstruált társas valóságban” (Simon 2017: 151). A műfajoknak ez a proaktív felfogása termékenyen hasznosíthatja azt a bahtyini belátást, amely szerint a regény az összetett beszédműfajok közé tartozik, amelyek megvalósulásai „a kulturális érintkezés magasabb szintjein […] mintegy eljátsszák a beszédkapcsolatok elsődleges színterén élő legkülönfélébb formákat” (Bahtyin 1988: 278). Annyi kiegészítést azonban érdemes tenni mindehhez, hogy a regénybe mint összetett beszédműfajba nem csupán „a beszédkapcsolatok elsődleges színterén élő” köznapi beszédműfajok, hanem „a kulturális érintkezés magasabb szintjein” megjelenő összetett(ebb) műfajok is beágyazódhatnak. Az Esti ugyanis, kielégítve a kimondottan összetett beszédműfajokkal kapcsolatos elvárásainkat, bőven szolgáltat példákat mindkettőre. A számos fejezetre tagolódó szöveg fejezetcímeiben nagy gyakorisággal és változatossággal jelennek meg műfajjelölő metapoétikai jelzések: történet, mottó, önarckép, jellemzés, terv, ének, nyitány, levél, jegyzőfüzet, töredék, kéjszínes, tollrajz, ima, leírás, színpadi változat, vázlat, megjegyzés, kalandfilm, krimi, rizsa, beszéd, rövid, dal. Sőt, ilyenek bőven találhatók a folyó szövegben is, amelyeket a teljesség igénye nélkül szemléltet az alábbi felsorolás: útirajz, életrajz, füzér, keringő, vallomás, népdal, népmese, non-fiction, följegyzés, film, vers, cédula, novella, paródia, kép, fotó, gimnáziumi dolgozat, kiváltságlevél, kis színes, anekdota, fragmentum, appendix, megjegyzés, fecsegés stb.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A regénynek mint összetett műfajnak a keretében aktiválódó számos műfaji séma közül most csupán háromra irányul némi külön figyelem: a töredékre, a novellára és a rizsára. A töredék kiemelését a fentiek kontextusában vélhetően nem kell hosszan indokolni:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(30)
A professzor a töredékkel mint műfajjal, tehát mint egésszel foglalkozott, a görög boroskancsó füle mint világegész, így valahogy, én legalábbis ennyit értettem meg ebből (tréfával szólva: az egészből). (Esti, 268)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy azonban azt a (30)-beli idézet explikálja is, a töredék részként csupán az egészhez képest értelmezhető. Műfajként (diszkurzív sémaként) akkor tekinthetünk rá, ha egészként, egészleges struktúraként funkcionál, amelyet annak összetevői is aktiválni tudnak. Ennek belátása pedig – ahogy Bagi Zsolt találóan fogalmaz – „döntő jelentőségű egy olyan prózapoétika számára, amely az egész ellenében jött létre” (Bagi 2010: 57). Főleg azzal együtt, hogy a töredék mint egész a regénybe – még ha nem is prototipikus regénybe, de mégiscsak – mint nagyobb egészbe ágyazódva, annak összetettebb kontextusában nyer értelmezést. Akárcsak a novella műfaja, amelyet az Esti szabatosan definiál is:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(31)
A novella olyan epikus műfaj, amelynek szerkezete egy sorsfordulatra épül, valami történik, és ez végérvényesen megváltoztatja a főhős életét, villámcsapásszerűen. (Esti, 258)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ironikus gesztusként értelmezhető, hogy ezeknek a műfaji elvárásoknak az Esti leginkább az Esti Kornél című rész tizenkét novellaszerű fejezetében felel meg. Ám mindez azt is példázza, hogy egészleges struktúraként funkcionáló műfajként nemcsak a töredék, hanem egy önmagában is összetett, másodlagos beszédműfajként azonosítható, hagyományosan és kodifikáltan szépirodalmi műfaj, a novella is alkotórészévé válhat egy még összetettebb, ugyancsak egészleges struktúrájú diszkurzív sémának, a regénynek. E fejezetekben egyébiránt a fejezetcímekben található rövid tartalmi összefoglalások is az ironikus értelmezés lehetőségét teremtik meg (például: Második fejezet, melyben Esti Kornél tökéletes élete, avagy Pierre Ménard, a magyar Don Quijote szerzője [Esti, 144]). Ahogy az ironikus viszonyulás lehetőségét kínálják fel egy további, a töredékkel és a novellával szemben eleddig inkább a hétköznapokból ismert műfaji sémának, a rizsának az aktiválásai is:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(32)
Rizsa
Esti Kornélnak nekiszegezték, egy fiatalember, a kérdést, miért ír. Talán nem derül ki az írásaimból?, válaszolta csak úgy. Hetekkel később kapott egy levelet, ennyi állt benne: Nem. Szinte látta, ahogy a fiatalember lehajtja a fejét. (Esti, 361)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (32) az Esti rizsák című rész záró darabjaként nem úgy reflektál a mindennapokból jól ismert, azonban az irodalmi műfajokhoz képest jellemzően jóval kevéssé kodifikált társalgási műfaj elvárásaira, mint e rész korábbi darabjai, amelyek akként olvashatóak ironikusan, ahogyan megvalósítják a rizsa diszkurzív sémáját. Az idézett rész ezekhez képest éppen ellenkezőleg jár el: habár a címmel aktiválja, de a nyelvi kidolgozással, kifejtéssel nem valósítja meg a rizsa diszkurzív sémáját. Ebben az esetben a rizsa a rövid, feszes, csattanóra kihegyezett történetben annak implikált témájaként azonosítható leginkább. A műfajiság felől tekintve mindazonáltal az idézett rész is egészként jelenik meg abban az értelemben, hogy egy diszkurzív sémát mint egészleges struktúrát hív elő, amely azonban egy nagyobb egésznek, az ugyancsak egészlegesként konstruálódó regénynek az összetett és dinamikus viszonyrendszerébe ágyazódva nyer ironikus értelmezést.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem új keletű belátás, hogy Esterházynál a mondat sajátos, sőt sajátosan kiemelt szerepet kap a poeticizálódás folyamatában (vö. Kulcsár Szabó 1996: 96–120; Tolcsvai Nagy 1999b: 208–229). Ez az Estiben olyan módon is megmutatkozik, hogy ott a mondat nem csupán sajátosan kimunkált és működtetett nyelvi szerkezetként, hanem sajátos diszkurzív sémaként, azaz műfajként is a konstruálás folyamatának részévé válik:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(33)
Régebben a regényekben magától múlt az idő, lehetett arra számítani, hogy az apa idősebb a fiánál, és nem kellett meglepődnünk, hogy ebben az esetben a fiú fiatalabb az apjánál, még ha ez önmagában nem hozott is békességet; most azonban a múláshoz mondat is kell, a mondat múlatja immár az időt, ha ő nem volna, nemcsak nem érzékelnénk a múlást, de el sem hinnénk, ha mégis valahogy kiderülne, hogy múlna (az idő, nem a mondat). (Esti, 147)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy korábban szó esett róla, a figyelemirányítási aktusként értett megnyilatkozásra az jellemző, hogy a diskurzus egyik résztvevője az általa alkalmazásba vett nyelvi szimbólumokkal irányítja a másik figyelmét, megértését. A különböző nyelvi szimbólumok (morfológiai, lexikai, szintaktikai konstrukciók) közül a megnyilatkozások nyelvi szerveződésében kulcsszerepet játszanak az elemi mondatok, legyenek azok akár önálló egyszerű mondatok, akár összetett mondat tagmondatai. Az elemi jeleneteket megkonstruáló elemi mondatok a séma és a megvalósulás dinamikus kölcsönviszonyát mutatják, és a megnyilatkozások feldolgozási egységeiként funkcionálnak (→ 3.3). Egy regény esetében jellemzően nagyon sok elemi mondatra van szüksége a megnyilatkozónak ahhoz, hogy a kommunikációs igények kielégítése céljából a referenciális jelenetre irányítsa a befogadó figyelmét. Ám bizonyos esetekben egyetlen, a diskurzusvilágban lehorgonyzott elemi mondat (vagy tagmondatkapcsolat) is funkcionálhat önálló megnyilatkozásként (l. Tátrai 2017a: 981–1007). A társalgási diskurzusokban gyakran találkozunk olyan tipikus mondatokkal (például kérdő, felkiáltó és felszólító mondatokkal), amelyek a különböző társalgások fordulóiként – Bahtyin (1988) óvatos megjegyzését idézve – „mintha meghatározott műfajtípusokhoz tartozó teljes megnyilatkozások volnának” (1988: 270–271), nem is beszélve az olyan, jellemzően egymondatos egyszerű beszédműfajokról, mint a különböző katonai vezényszavak vagy a különböző munkautasítások. E különböző típusú egymondatos megnyilatkozások is olyan egyszerű beszédműfajokként funkcionálnak, amelyek transzformációi összetett beszédműfajok alkotóelemeiként is funkcionálhatnak. Különösen igaz ez a kijelentő mondattípus konstrukcióját diszkurzív sémává, régóta hagyományozódó műfajjá alakító mondásra, és annak altípusaira, a maximára, az aforizmára, a közhelyre, a bon mot-ra stb. (Kocsány 2002). Ahogy ugyanis a töredék, a novella vagy a rizsa, továbbá az Esti által játékba hozott számos egyéb műfaj, úgy a szerkezetét tekintve csupán egy elemi mondatból vagy tagmondatkapcsolatból álló mondás diszkurzív sémája is aktiválódhat egy összetettebb műfaj, jelesül a regény keretében. Az Estiben azonban a mondatok nem mondásként, hanem újszerű diszkurzív sémát teremtve válnak a regény összetettebb műfajának alkotórészeivé.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nagyon úgy tűnik, az Estiben a mondat mint a megnyilatkozás viszonylagos teljességét felmutató diszkurzív séma éppen a mondás műfaji elvárásaival szemben, de legalább attól meglehetős távolságban mutatja fel magát. Kocsány Piroska (2002) értelmezésében a mondások „(i) egy közösség minden tagja számára ismert, morálisan értékelt jelenségről szóló, (ii) látens morális értékelvekhez viszonyítva értelmezhető, (iii) ezeket az értékelveket megerősítve megfogalmazó vagy cáfoló ítéletek, (iv) amelyek törvényszerűen általános értelemben, tehát generikus mondatként jelennek meg” (2002: 48–49). Az Esti-mondatnak mint műfajnak a megvalósulásai nagyon különböznek a fenti tulajdonságokkal jellemezhető mondásoktól:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(34)
Nem tud annyi idióta lenni az országban, hogy ne legyen pozitív a szaldó. Szaldó, szép, magyar szó, akár a gyöngy, liliom, édesanya. (Esti, 376–377)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egyrészről az Esti-mondat fontos műfaji jellemzője, hogy nem általában a világ jelenségeire (dolgaira és eseményeire) reflektál, hanem magára a nyelvre, annak dolgaira és eseményeire, ahogy a fentebb idézett rész második mondata szemlélteti is ezt (l. még például: Akcióim, lám, mondatok [Esti, 333]). Az Esti-mondat tehát az olvasó metapragmatikai tudatosságára (→ 3.2; vö. még Verschueren 2000; Tátrai 2011a: 119–125), a nyelvi tevékenységhez, illetve az annak közegében zajló dinamikus jelentésképzéshez való reflexív viszonyulásra számít, illetve azt hívja elő a nyelvi tevékenység különböző aspektusaira irányító metapragmatikai jelzésekkel (árulkodó, hogy az Esti szövegében az ilyen jelzésként funkcionáló mondat kifejezés kilencvenszer fordul elő).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nyelvi tevékenységhez való reflexív viszonyulás azonban nem azonos a metapragmatikai jelzések alkalmazásával:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(35)
Tervek. Kizárólag komolytalan, nem, komoly és komolytalan dolgokról a megszólalás teljes komolyságával, ironikus méltóságával. (Esti, 400)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Esti-mondat további műfaji jellemzője, hogy nem kíván olyan stabil kiindulópontokat (értékelési centrumokat) kijelölni, ahonnan morális ítéletek tehetők. Jellemzi az értékelő viszonyulás, de az az irónia távolító-relativizáló kiindulópontját juttatja érvényre. Az irónia ebben az értelmezésben egy nyelvileg kifejtett és így valamilyen kiindulópontból megkonstruált reprezentáció felülírása egy olyan – inkább implicit, mint explicitté tett – kiindulópontból, amely megkérdőjelezi, de legalábbis relativizálja az adott reprezentációhoz kapcsolódó perspektíva értelmezés- és értékelésbeli megfelelőségét a résztvevők által feldolgozott kontextuális körülmények között (→ 3.3.2, 4.1.1.2, 5.3.2; vö. még Tátrai 2017a: 1053–1057).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Esti-mondatok harmadik lényegi jellemzője a rekontextualizáció, hiszen a folyamatos újraértelmezhetőség lehetőségét, illetve igényét testesítik meg. A kontextualizáció a relevánsnak tűnő háttérismeretek mozgósítása a diskurzus folyamatában (→ 2.3.; vö. még Tátrai 2019a, 2022a). Ennek keretében a befogadók esetenként rákényszerülhetnek arra is, hogy akár jelentősen módosítsák a kontextusról kialakított addigi elképzeléseiket. Ez a folyamat a rekontextualizáció, amely egyértelműen kiemeli a kontextus létrejöttének dinamikus jellegét:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(36)
Estinek a „De most már basszál, az anyád kalóz úristenit!”-mondat számára kellett valamiféle szövegkörnyezetet találni. (Esti, 395)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Esti-mondatot azonban nem csupán az jellemzi, hogy az irónia érvényesítésével valamit új kontextusba helyez, azaz rekontextualizál. Az Esti-mondatok a rekontextualizációnak nem csak a kezdeményezői, hanem a célpontjai is egyben. Ahogy a fenti részben az idézetként szereplő mondat is mutatja, az Esti-mondatok „útra váló” mondatok, amelyek figyelmeztetnek aktuális kontextusuk ideiglenességére, fenntartva az újabb és újabb kontextuális értelmezések lehetőségét. Az Esti-mondat diszkurzív sémájának a prototipikus megvalósulásai tehát azok az egy mondatból álló, ugyanakkor beágyazottságukkal együtt teljes figyelemirányítási aktusként elkülönülő metanyelvi reflexiók, amelyek ironikus attitűdöt juttatnak érvényre, és a rekontextualizáció lehetőségét aktiválják.
1 Az idézetek forrása: Esterházy Péter, Esti. Magvető, Budapest, 2010.
2 „Nem regény, amint az Esti Kornél sem volt az” (Szegedy-Maszák 2010: 104).
3 „[T]öredékek füzére egy befejezetlen, soha el nem készülő regényhez” (Olasz 2010: 98).
4 Kosztolányi Dezső, Esti Kornél. Révai, Budapest, 1936, 5.
5 Kosztolányi Dezső, Esti Kornél. Révai, Budapest, 1936, 19–20.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave