Az adatközlők a három diskurzusrészlet közül a (4)-ben olvasható „A” diskurzusrészletet tartották viszonylag közömbös stílusúnak (→ 5.2.1, 5.2.3). Ez mindenekelőtt abban mutatkozott meg, hogy más diskurzusrészletekhez képest itt kevésbé volt egyértelmű, hogy az adatközlők mely kifejezéseket tartottak a megformálás tekintetében lényegesnek. Ahogyan azt a 2. táblázat első oszlopa szemlélteti, a bízom benne és a kéttucatnyit volt a két legkiemelkedőbb konstrukció, amelyek a válaszok viszonylag alacsony, 34, illetve 24 százalékában fordultak elő. Emellett még három olyan kifejezés volt (problémás pontok, tetszőleges, jegyzék), amelyeket a válaszadóknak legalább a 10 százaléka megemlített, a stílustulajdonítás szempontjából lényegesnek tartott további konstrukciók azonban csupán 1–6 válaszban jelentek meg. A két legkiemelkedőbb konstrukcióval összefüggésben kapott válaszok ugyanakkor arra mutatnak rá, hogy azokat elsősorban a megformálásra vonatkozó diszkurzív elvárásoktól való eltérésük miatt nevezték meg az adatközlők. A bízom benne konstrukciót kiemelő válaszadók legtöbbje (11 kitöltő) azért nevezte meg ezt a kifejezést, mert pl. lenéző, fölényes, gúnyos, cinikus stílusúnak, tehát a diskurzus témájához való értékviszonyulás szempontjából a közömbös tartománytól elmozdulónak értékelte. A kéttucatnyit esetében a legtöbbek számára (6 kitöltő) a diskurzus tényezője profilálódott a stílusminősítő népi megnevezésekben: pl. laza, magánéleti, amelyek mellett viszont ellentétes fogalmi tartományként a tudományos és a szónoki is megjelentek. A legkiemelkedőbbnek tartott konstrukciókkal összefüggésben előkerülő népi kategóriák továbbá a helyzet tényezőjét is profilálják: ebből a szempontból a bízom benne kapcsán pl. a baráti, kedélyes, közvetlen, félformális fogalmi tartományok aktiválódtak, míg a kéttucatnyit esetében pl. a formális, az udvarias, illetve a közvetlen, barátságos és a kedves.

A „B” diskurzusrészletben viszont – amely az (5)-ben olvasható – bizonyos konstrukciók nagyobb, illetve az „A” részlet legkiemelkedőbb konstrukcióihoz képest jóval meghatározóbb stilisztikai jelöltséget kaptak. A válaszadók igen nagy része, 65 százaléka ugyanazt a konstrukciót, az oltani-t tartotta a megformálás tekintetében meghatározónak. Az oltani-t kiemelők közül 12-en a diskurzus megalkotottsága szempontjából tulajdonítottak stilisztikai jelöltséget a konstrukciónak, amit jól mutatnak a megnevezett laza (10), (hét)köznapi (6), társalgási (5), könnyed (2), illetve kötetlen (2) fogalmi tartományok. Lényeges továbbá hangsúlyozni, hogy a legtöbb oltani-t kiemelő kitöltő (14 kitöltő) egyszerre több olyan stílustulajdonításra reflektáló népi kategóriát is megnevezett, amelyek különböző szociokulturális tényezőket profilálnak. E megnevezések a szociokulturális tényezők tipikus együttállására engednek következtetni, amely együttállásra a diskurzus megalkotottsága szempontjából a laza, a helyzet szempontjából az informális, a nyelvváltozat szempontjából pedig a szleng kategóriák reflektálnak (→ 5.2.1). Ezek, illetve a velük közeli rokonságot mutató, a közömbös tartománytól azonos irányú elmozdulást mutató megnevezések (pl. a laza mellett a köznapi, könnyed, társalgási; az informális mellett a közvetlen, baráti; illetve a szleng mellett a diák(nyelvi)) voltak ugyanis azok a népi kategóriaként felfogható fogalmi tartományok, amelyek az egyszerre több szociokulturális tényezőt profiláló válaszokban a leggyakrabban fordultak elő együttesen. Erre példa a következő válasz: laza, oldott, szlenget használ. Ugyanezen megállapítások tehetők a válaszadók által második legkiemelkedőbbnek tartott konstrukcióról, a hülyéskedik-ről is. A hülyéskedik kifejezést meghatározónak tartó adatközlők 84 százaléka egyúttal az oltani kifejezést is kiemelte. A szociokulturális tényezőknek ezt a tipikus együttállását erősítik azok a további kifejezések is, amelyek a válaszoknak legalább a 10 százalékában megjelentek (pl. poénkodik; letörni a szarvát), köztük olyanokkal, amelyek a spontán társalgásokra jellemző, beszélt nyelvi jelleget mutatják (l. várjunk, várjunk, várjunk; akkor, akkor például; oké; de ugyancsak itt említhető az így, az ugye, az ühüm és a hát).

A (6)-ban olvasható „C” diskurzusrészlet esetében a stílustulajdonításokra reflektáló kategóriák a stílus heterogenitására engedtek következtetni (→ 5.2.1). Itt két olyan konstrukció fordult elő, amelyeket a válaszadók nagy számban ítéltek stilisztikailag meghatározónak: az egyik a basszus (a válaszok 69 százalékában), a másik az apparátus, illetve az e szót tartalmazó nagyobb konstrukció (a válaszok 36 százalékában). Emellett még a mondjuk és a definiáljuk kifejezések jelentek meg a válaszok legalább 10 százalékában. Megfigyelhető volt, hogy azok az adatközlők, akik a basszus kifejezést tartották szaliensnek, a diskurzus megalkotottsága szempontjából jellemzően a laza, hétköznapi, a helyzet szempontjából pedig a közvetlen, informális kategóriákkal reflektáltak a stílustulajdonításukra. Az apparátust kiemelők viszont jellemzően a szociokulturális tényezők ellenkező pólusait, a tudományos, választékos, illetve a formális, hivatalos tartományokat aktiválták. Mindemellett a stílus heterogenitására hívja fel a figyelmet, hogy az apparátust, valamint az e szót tartalmazó nagyobb konstrukciót kiemelők 82 százaléka egyúttal a basszust is meghatározónak tartotta a diskurzusrészlet stílusa szempontjából. Azok pedig, akik mindkét konstrukciót kiemelték, a 18-ból 15 esetben a szociokulturális tényezők együttállására, mi több, jórészt atipikus együttállására mutattak rá stílusminősítő megnevezéseikkel (pl. közvetlen, barátságos, de egyben tudományos, szakmai is).2

Mindazonáltal az első kérdőív eredményeiből nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni az adott konstrukciók stilisztikai jelöltsége, illetve jelöletlensége vonatkozásában. Egyfelől azért, mert az adatközlők elsődlegesen a diskurzusrészlet stílusára, nem pedig az adott konstrukció megformálásbeli funkciójára reflektáltak. Másfelől a vizsgálat módszertani keretei között nem egyszerű eldönteni, hogy a megformálás szempontjából egyértelműen feltűnő kifejezések mellett az adatközlők mikor neveztek meg – mintegy „külső nézőpontból” (→ 5.1.2.) – az adott szituáció, cselekvés, téma és diskurzus szempontjából tipikus megformálású kifejezéseket. Így a nyelvi konstrukciók stilisztikai jelöltségét – a szociokulturális tényezőkhöz hasonlóan – a második kérdőívben is vizsgálat tárgyává tettük.