A hagyományos, a nyelvtervezést is magában foglaló irányzat egyik fontos eszköze a szabványosítás. A szabvány a dokumentumok egyik típusa, „olyan műszaki dokumentum, amelyet elismert szervezet alkotott vagy hagyott jóvá és közmegegyezéssel fogadtak el” (Sermann, 2021, 14). A termékek és a szolgáltatások szabványosítása mellett fontos terület a terminusok szabványosítása, a fogalmak pontos definiálása és harmonizációja (Fóris & Sermann, 2010; Fóris & Bölcskei, 2019a; Sermann, 2021). Az egyik legfontosabb nemzetközi szabványosító szervezet az ISO (International Organization for Standardization, Nemzetközi Szabványügyi Szervezet), amely a műszaki szabványok kidolgozása és közzététele mellett a terminológiai munkafolyamatokat, termékeket és szolgáltatásokat is szabványosítja (Bölcskei, 2010; Fóris & Sermann, 2010; Fóris, 2020). A terminológiai szabványoknak két alapvető típusa létezik, amelyek közül az egyik önálló szabványdokumentumként vagy szabványhoz csatolt terminológiai fejezetként jelenik meg, és a szakkifejezéseket a definícióikkal együtt tartalmazza, a másikat a terminológiai ISO-szabványok alkotják, amelyek a szabványosításhoz kapcsolódó terminológiai munkafolyamatokra vonatkozó, a szabványosító munkabizottságok számára készült előírásokat fogalmazzák meg (l. bővebben Sermann, 2021, 14‒21). A magyar nemzeti szabványok kidolgozásáért és közzétételéért és az európai szabványok nemzeti szabványként történő bevezetéséért a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) a felelős. A terminológia szempontjából releváns szabványokat felsorolja Sermann (2021). A terminológiai szabványok között számos olyan létezik, amely a terminológiai adatbázisok létrehozására fogalmaz meg ajánlásokat, és amelyek a nagy nemzetközi szervezetek terminológiai adatbázisainak alapját is képezik (l. a Früh & Tamás, 2021 tanulmányában felsorolt szabványokat).

A terminológiapolitika a nyelvi jogok, a nyelvpolitika kérdéskörének területéhez tartozik. Az anyanyelvhasználathoz való jog egyik alapvető feltétele, hogy az adott nyelven létezzen pontos, szabatos, ellenőrzött terminológia (Fóris 2017, 126; Fóris & Tamás, 2018, 77). A terminológiapolitika vagy más néven terminológiastratégia alatt olyan, formálisan rögzített stratégiák együttesét értjük, amelyek segítségével koordinálják a határozatokat és célokat és/vagy egy meghatározott társadalmi csoport terminológiáját (UNESCO-irányelv 2005). Terminológiai elveket az UNESCO-irányelvén kívül más szakmai dokumentumok is tartalmaznak, mint például a terminológiapolitikai szabvány (ISO 29383:2020 Terminology policies ‒ Development and implementation) vagy a terminológiapolitikai elveket megfogalmazó brüsszeli nyilatkozat,3 amely a terminológiai ismeretek terjesztésében aktív European Association for Terminology (EAFT)4 nevéhez fűződik. Bár ez utóbbi nyilatkozat nem említi meg expliciten a terminológiai adatbázisokat mint eszközöket, rögzíti ugyanakkor a terminológia jelentőségét a kommunikáció és tudástranszfer szempontjából, és felhívja a figyelmet a szükséges infrastruktúrák kiépítésére. Az említett célok azonban csak akkor vezetnek eredményre, ha a megfelelő módon, tárgyi és nyelvi szakemberek részvételével kidolgozott terminológia széles körűen hozzá is férhető, azaz ha gondoskodnak a terminológiai adatok közzétételéről ingyenes, nyilvános, online terminológiai segédeszközökben (Fóris, 2011, 2017; Fóris & B. Papp, 2011; Fóris & Tamás, 2018). A terminológiapolitika jellemzőit és a magyar terminológiastratégiai ajánlásokat a Fóris és Bölcskei (2019b) szerkesztette kötet tanulmányában (Fóris & Bölcskei, 2019c) írja le bővebben, továbbá a terminológiapolitikáról a jog területére leszűkítve a Tamás & Szoták (2021) szerkesztette kötetben, továbbá Fóris (2023) tanulmányában olvashatunk. 2021-ben a HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont felkarolta a terminológiastratégia kialakításának jelentőségét és a Lexikológiai Intézeten belül Terminológiai Kutatócsoport és Terminológiastratégiai Tanácsadó Testület jött létre. 2023-ben elektronikus formában megjelent A Magyar Nyelvstratégia kialakítása. Zöld Könyv c. átfogó jellegű kötet, amely a témában releváns már megjelent tudományos írások válogatását tartalmazza. Célja, hogy segítse a kormányzat és az illetékes szervezetek terminológiastratégiai munkáját annak érdekében, hogy a magyar nyelvű terminológia ne szorulhasson ki a digitális térből (Prószéky et al. 2023).

A fordításorientált megközelítés egyértelműen a fordítástudomány és a fordítás területéhez kapcsolódik, ehhez az irányzathoz tartozik a nagy nemzetközi szervezetekben (EU, ENSZ) végzett terminológiai munka, amely a nagy volumenben számos nyelven végzett fordítások során a fordítók munkáját hivatott támogatni. Ehhez a terminológiai adatokat elsődlegesen a szoftverekben rögzített és gyakran online központi felületen is közzétett terminológiai adatbázisokban tárolják. Ezeknek a segédeszközöknek a feladata, hogy egyszerűen és könnyen hozzáférhető helyen, tematikus keresési lehetőséggel biztosítsák a terminusok gyors, az esetleges szinonimákkal és egyéb releváns információkkal együtt történő elérhetőségét (Fóris & Tamás, 2018). A terminológiai adatbázisok alkalmasak az információk rendezett tárolására, közzétételére, és az ellenőrzött és minőségi szaknyelvi ismeretek összegyűjtésével és egységesítésével alkalmasak arra, hogy elősegítsék a szabványosítást, az anyanyelvi jogok gyakorlását egy adott nemzet vagy nyelvi kisebbségek, nemzetiségek számára (Fóris, 2011; Tamás, 2011; Fóris & Tamás, 2018), és a fordításokban a következetes terminushasználatot biztosítsák.