A terminológia alapvetően nagyfokú pontosságra, a fogalmak precíz elhatárolására, sőt kvázi „mértani” be- és elhatárolására törekszik, ami a jogi fogalmak esetében nem feltétlenül valósítható meg a jogszabályok és jogi fogalmak természete miatt, bár a jogi terminológia területén is fellelhető a nagyfokú pontosság iránti igény. Dobos (2009) szerint a jogi terminusok és a köznyelvi szavak között a legfőbb különbség definiálásuk pontosságában rejlik. Ugyanakkor a pontosságra törekvés mellett a jogi szaknyelv egyik jellemzője a jogszabályok, ezen belül a jogintézmények, nyelvi oldalról a jogi fogalmak és terminusok értelmezésének rugalmassága. A jogszabályok szintjén ez utóbbi összefügg a jog természetével, hiszen az összes tényállás elméleti meghatározása és szabályozása lehetetlen feladat, és mindig lesznek újabb élethelyzetek, amelyeket a már meglévő jogszabályok és fogalmak nem fednek le teljes mértékben, pedig a pontos értelmezés perdöntő lehet. Šarčević (2014) az uniós kötelmi jogra hivatkozva jegyzi meg, hogy a jogszabályalkotók gyakran általánosabb jellegű megfogalmazást alkalmaznak, így meghagyva a bírák számára a konkrét ügyekben való értelmezést. Ez egyfajta kettősséget eredményez: egyfelől rugalmasságot kíván meg, amely értelmezési nehézségeket is okozhat, másfelől megmarad a pontosságra törekvés, hiszen a pontos nyelvhasználat a jogbiztonság miatt döntő jelentőségű (Tamás, 2019a). Heylen és Steurs (2014) a rugalmasság mellett a homályosságot is megemlíti a pontosság ellenpontjaként. Steurs és Tryczyńska (2021) szerint ez a fajta homályosság gyakran funkcionális jellegű és számos esetben fordítási gondot okoz, ugyanakkor ez a fajta nyitott szövegezés teszi lehetővé az értelmezési opciókat és a flexibilitást. Šarčević (2014) szerint a jogi fogalmak definíciója is eleve könnyen változik időben, a hely és a körülmények hatására.