4.3. Az egyértelműség és a rugalmasság

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A terminológia alapvetően nagyfokú pontosságra, a fogalmak precíz elhatárolására, sőt kvázi „mértani” be- és elhatárolására törekszik, ami a jogi fogalmak esetében nem feltétlenül valósítható meg a jogszabályok és jogi fogalmak természete miatt, bár a jogi terminológia területén is fellelhető a nagyfokú pontosság iránti igény. Dobos (2009) szerint a jogi terminusok és a köznyelvi szavak között a legfőbb különbség definiálásuk pontosságában rejlik. Ugyanakkor a pontosságra törekvés mellett a jogi szaknyelv egyik jellemzője a jogszabályok, ezen belül a jogintézmények, nyelvi oldalról a jogi fogalmak és terminusok értelmezésének rugalmassága. A jogszabályok szintjén ez utóbbi összefügg a jog természetével, hiszen az összes tényállás elméleti meghatározása és szabályozása lehetetlen feladat, és mindig lesznek újabb élethelyzetek, amelyeket a már meglévő jogszabályok és fogalmak nem fednek le teljes mértékben, pedig a pontos értelmezés perdöntő lehet. Šarčević (2014) az uniós kötelmi jogra hivatkozva jegyzi meg, hogy a jogszabályalkotók gyakran általánosabb jellegű megfogalmazást alkalmaznak, így meghagyva a bírák számára a konkrét ügyekben való értelmezést. Ez egyfajta kettősséget eredményez: egyfelől rugalmasságot kíván meg, amely értelmezési nehézségeket is okozhat, másfelől megmarad a pontosságra törekvés, hiszen a pontos nyelvhasználat a jogbiztonság miatt döntő jelentőségű (Tamás, 2019a). Heylen és Steurs (2014) a rugalmasság mellett a homályosságot is megemlíti a pontosság ellenpontjaként. Steurs és Tryczyńska (2021) szerint ez a fajta homályosság gyakran funkcionális jellegű és számos esetben fordítási gondot okoz, ugyanakkor ez a fajta nyitott szövegezés teszi lehetővé az értelmezési opciókat és a flexibilitást. Šarčević (2014) szerint a jogi fogalmak definíciója is eleve könnyen változik időben, a hely és a körülmények hatására.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezenfelül a jogi fogalmak eleve elvont, absztrakt jellege miatt a jogi alaptan a fogalmak dinamikus jellegét hangsúlyozza, felismerve, hogy a fogalomnak létezik egy magva és egy átmeneti zónája, ún. holdudvara (Szilágyi, 2002, 34). Ebből következően a jogi fogalmak idegen nyelvi megfeleltetése a még látszólagos egyezőség esetén sem egyszerű döntés, hiszen ha a jogi fogalmak magvát nézzük, akkor a terminusok között akár hozzávetőlegesen fogalmi egyenértékűséget, azaz teljes ekvivalenciát is megállapíthatunk, de ha már a jogszabályi hátteret, a szabályozás részleteit is figyelembe vesszük, akkor sokkal inkább részleges megfeleltetésről beszélhetünk. Gáspár & Somssich (2019, 36) a szerződést mint jogi alapfogalmat említi meg példaként. A fogalmak magva megegyezik, de ha azt vesszük figyelembe, hogy az angolszász jogrendszerben minden szerződés ellenértékhez kötött, akkor ez a jogrendszer nem ismeri el szerződésként a kontinentális rendszer szerint kötött ingyenes szerződéseket (l. ajándékozási szerződés). Részleges ekvivalencia áll fenn, mégis a jogi szakfordításokban a szerződés terminust a funkciójában legközelebb álló contract terminussal érdemes a kommunikáció sikeressége érdekében behelyettesíteni.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave