Hasonló a helyzet a bűncselekmények típusainál (Tamás, 2019a, 73‒74), amelyek a dichotóm vagy trichotóm felosztás miatt országonként különbözhetnek egymástól attól függően, hogy a szabálysértést hogyan sorolják be. Szintén megfeleltetési gondok merülhetnek fel a szabadságvesztés különböző fokozatainak országspecifikussága és a jogrendszerek ebből eredő eltérő osztályozása miatt (Tamás, 2019a, 79‒80).

A magyar–angol nyelvpárban az eltérő jogcsaládokhoz tartozás miatt a különböző osztályozásra különösen sok példát lehet találni. Például a jurisdiction és a competence használata nem tükrözi a magyar fogalomhasználat következetességét a bírósági eljárásban a joghatóság, hatáskör és illetékesség terminusok esetében (l. Tamás, 2019a, 33‒35).

A bíróságok megfeleltetése például azért ütközik nehézségbe, mert a bírósági rendszerek szintén különböző hagyományok, szokások mentén alakultak ki, és eltérő az a jogszabályi háttér, amelyben működnek. Guzmán és Prieto Ramos (2021) kulturálisan kötött terminusokként emlegetik a nemzeti bíróságok megnevezéseit, miután nemzetközi szervezeteknél és terminológiai adatbázisaikban használt megfeleltetéseiket vizsgálták a LETRINT szövegkorpuszban és számos inkonzisztenciát találtak. A bíróságok megnevezésének kiválasztásakor érdemes terminusalkotási szempontok mellett letenni a voksot, mint például a beazonosíthatóság, de figyelembe érdemes továbbá venni azt is, hogy az idegen nyelvű jelölő a magyar elnevezést tükrözze vagy a célnyelvi beszélőt tartsa-e szem előtt. Nem elhanyagolható a közérthetőség szempontja sem (például érdemes-e archaikus változatot használni és azt az új funkcióval felruházni). A terminológián belül elfogadott a célnyelvi beszélő előnyben részesítése, bár a jog területén bizonyos esetekben az is előfordulhat, hogy a különbségek kiemelése a célravezető. Összevetéskor érdemes a bírósági szinteket nem különállóan, hanem a rendszer egészét, azaz a bírósági szinteket rendszerbe helyezve, mintegy fogalmi hálóként vizsgálni, és a funkcióikat számba venni (például bírósági szint, eljárások típusa, csak polgári vagy csak büntetőügyekkel, peres és nemperes ügyekkel foglalkozik, ítélkezik vagy csak semmissé tesz, mint a Semmítőszék stb.). A vizsgálat eredményeként kapott változatokat érdemes a konzisztens és közérthető használat érdekében egységesíteni és terminológiai adatbázisban közzétenni, és akár a szinteknek megfelelően áttekintő táblázat formájában is közölni (Tamás, 2019b, 272‒275).

Szintén egy fogalmi hálóba sorolhatók a különleges jogrend tárgyköréhez tartozó terminusok, amelyek Magyarország Alaptörvényében a Különleges jogrend fejezetcím alatt a 45–54. cikkig szerepelnek. A különleges jogrend fogalmi köre idővel bővült, mégpedig az Alaptörvény hatodik módosításával a 2016-tól hatályban lévő terrorveszélyhelyzet terminussal. Terminológiai szempontból a következő terminusok sorolhatók ide: különleges jogrend mint nemfogalom és annak fajfogalmai a rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet, váratlan támadás, veszélyhelyzet, terrorveszélyhelyzet és kapcsolódó terminusként hadiállapot (Tamás, 2019a, 55‒56). A különleges jogrendnek a magyarországi jogrendszer részét képező egyes fajtái egymáshoz közeli, hasonló fogalmakat jelölő terminusok, amelyek a definíciók alapján határolhatók el egymástól; ezek hiányában azonban a jelölők hasonlósága miatt beazonosításuk nehézséget okozhat. Amennyiben a különleges jogrend adott fajtája nem létezik a másik állam jogrendjében, gyakran terminusjavaslat (például a rendkívüli állapot esetében a state of national crisis) kidolgozására van szükség. Ugyanakkor léteznek olyan közel azonos ekvivalenciát mutató fogalmak, mint a funkcionális ekvivalensként használható hadiállapot terminus (state of war) vagy mint a szükségállapotra használatos state of emergency. A magyarországi 2020–2021. évi koronavírus okozta járvány idején gyakran megjelent a közéletben a veszélyhelyzet terminus, amelyet a külföldi sajtó az Alaptörvény angol nyelvű fordításában1 szereplő ekvivalens (state of danger) helyett state of emergency terminussal helyettesített be: „On Tuesday, lawmakers voted by 190 in favour and none against to end the state of emergency (…)”2. A state of emergency ez esetben funkcionális ekvivalensként működhetett, amely a célnyelvi olvasó számára a hasonlóságok miatt lehetett érthető, míg a state of danger ekvivalens ebben a kontextusban megértési nehézségeket okozhatott volna, hiába pontosabb és emeli ki a különbségeket.