A körforgásos gazdaság számos tevékenységben, szinten és megközelítésben alkalmazható, amelyek közül az ipari szimbiózis az egyik legsikeresebb megoldás. A koncepció szimbiotikus kapcsolatokat tükröz a hagyományosan önállóan működő vállalatok között, amelyek az erőforrások (például anyagok, víz és/vagy energia) cseréjén vagy megosztásán alapulnak. Számos példa igazolja, hogy az ipari szimbiózis hatékonynak bizonyulhat az anyagszükségletek és az energiaveszteségek csökkentésében, a vállalatok gazdasági teljesítményének, valamint a termelési, szolgáltatási folyamatok ökológiai lábnyomának javításában, hozzáadott értéket teremtve az érintett szereplők számára (Smart City Cluster 2022). Ipari szimbiózis jellegű együttműködésekről jellemzően akkor beszélhetünk, ha legalább három vállalat legalább két nyersanyagot oszt meg egymás között. Ez a definíció Marian Chertow, a téma egyik legfontosabb nemzetközi szaktekintélyének nevéhez köthető (Chertow 2000). Az elmúlt években a körforgásos gazdaság megoldásai – tevékenységüket tekintve számos átfedéssel – népszerűbbek és szélesebb körben alkalmazhatók, de nem fojtották el az ipari szimbiózis terjedését. Neves és szerzőtársai vizsgálata alapján a fogalomkör az egész világon sikeresen elterjedt, számos országban, több kontinensen találhatók jó gyakorlatok (Neves et al. 2019). Mindezek ellenére az esettanulmányok jelentős része Kínából származik. Az ország méretének és gazdasági jelentőségének ismeretében ez nem meglepő. Kína az 1990-es évek végén kezdte aktívan tanulmányozni a kérdéskört folyamatosan fejlődő gyárai, szennyező iparágai átformálására, a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében (Zhu et al. 2014). Ezeknek is köszönhetően az ipari szimbiózis témakörét kutató nemzetközi publikációkban rendre előkerül az életciklus-elemzés mint módszer, amellyel teljeskörűen vizsgálható egyes termelési folyamatok környezetre gyakorolt hatása, és amely segíthet a jobb üzleti döntések meghozatalában. Mindezek segítségével a világ szennyező iparágainak lokális képviselőit szeretnék átalakítani, károsanyag-kibocsátásukat, környezeti terhelésüket csökkenteni (Hellweg–Milà i Canals 2014; Kerdlap et al. 2020).