Az irányokat tekintve az egyik az önszerveződő, alulról felfelé megvalósuló folyamatok létrejötte, ahol az együttműködésben részt vevő felek saját motiváció alapján csatlakoznak, külső hatás nélkül. Ennek leghíresebb példája a dániai Kalundborg városában található komplexum, amely a nemzetközi szakirodalomban is részletesen feldolgozásra került (Domenech–Davies 2011). Ennek ellentéte a felülről lefelé szerveződés, amikor az állam ösztönzi, támogatja vagy akár irányítja is az együttműködés létrehozását (Albino et al. 2016). Kínában ez a megvalósítási mód terjedt el: számos jó gyakorlat található, amelyeket a nemzetközi szakirodalom is előszeretettel vizsgál (Zhu–Lowe 2007; Zhang et al. 2010; Cui et al. 2018). Paquin és Howard-Grenville az Egyesült Királyságban megvalósított Nemzeti Ipari Szimbiózis Programot (NISP) vizsgálva egy harmadik megvalósítási lehetőséget is azonosított (Paquin–Howard-Grenville 2009). Ez a facilitált megvalósítás, amikor egy szervezet közreműködésével sikerül kapcsolatot teremteni azon vállalatok, egyéb szereplők között, akik érdekeltek ipari szimbiózis jellegű megoldások létrehozásában. Míg számos nemzetközi szakértő (Costa et al. 2010; Chertow–Ehrenfeld 2012; Patricio et al. 2018) véleménye szerint az önszerveződéssel létrejövő szimbiotikus kapcsolatok lehetnek a legtartósabbak, az Európai Unió által vizsgált 120 energiahatékonysági intézkedés közül az NISP-et találta a leghatékonyabbnak (Lombardi–Laybourn 2015).

A megvalósítás szintjét vizsgálva mikroszinten jellemzően egy ipari komplexumon belül elhelyezkedő vállalatok együttműködéséről beszélhetünk. A Kalundborg-szimbiózis vagy a kínai ipari parkok tipikus példái ezeknek az együttműködéseknek. Mezoszinten ez kiegészülhet az ipari komplexumnak helyet adó település, esetleg helyi vállalkozások közreműködésével. Rotterdam városának kikötőjéből hasonló együttműködés indult el és működött eredményesen. Makroszinten pedig a szimbiotikus kapcsolatok regionális vagy akár országos szinten is életképesek lehetnek, ahogyan az NISP-program is kivételes sikereket ért el az Egyesült Királyságban (Baas–Boons 2007; Balogh et al. 2024). Ezt lehetővé teszi az is, hogy a vállalatoknak alapvetően nem szükséges egy területen elhelyezkedniük. Amennyiben versenyelőnyük származik egy távolabbi együttműködésből, az megvalósítható (Albino et al. 2016).

A fenti megközelítések – a fenntarthatósági elveket szem előtt tartva – jól adaptálhatóak egyes turisztikai tevékenységekre. Az ipari szimbiózis jellegű együttműködésekre találunk jó gyakorlatokat, de ezek minél tudatosabb szervezése a jövő kiemelt feladata lehet a szektor számára.