A helyi termékek vizsgálata népszerű téma a turizmuskutatásban, mind a keresleti, mind pedig a kínálati oldalon (Tóth-Kaszás et al. 2017), sok izgalmas kérdésfelvetést adva a kutatóknak. A helyi termékeken belül a szakemberek megkülönböztetnek élelmiszer- és nem élelmiszer-típusú termékeket (Lin–Mao 2015). Ezen belül számos szakember foglalkozik az egy-egy desztináció által kínált helyi ételekkel, a helyi ételek turisztikai attrakcióként való értelmezésével. A helyi termékek turizmusban való részvétele széles skálán mozog. Idesorolhatók az éttermek és beszállítók közötti együttműködések, a helyi termelők felkeresése, a termelői piacok, a rendezvények, a fesztiválok, a helyi ételek megkóstolása stb. A helyi termékek integrációja szélesíti és egyedivé teszi a turisztikai kínálatot (Szőllősi et al. 2014). A nem élelmiszer-típusú termékek a kulturális örökség „nagyköveteiként” is értelmezhetők (Ona–Solis 2017). Hogy mi számít helyinek, az függ a szabályozási környezettől is. Az élelmiszer-típusú termékek, ezen belül különösen a gyümölcsök és a zöldségek tekintetében fontos tényező, hogy mi terem meg az adott desztinációban. És itt jön be a klímaváltozás kérdése, hiszen egy-egy növény termőterületét alapvetően befolyásolja az időjárás, az éghajlati adottságok. Így például jelenleg – a könyvfejezet írásakor – talán még megmosolyogjuk a Balatonnál sajtolt olívaolajat mint helyi terméket, néhány évtized múlva viszont talán már senki nem kérdőjelezi meg ennek létjogosultságát. A szuvenírek piaca globalizálódásának eredményeként a világ bármely pontján hasonló termékekkel (is) találkozhatunk, más-más desztinációs „köntösben”. Ezzel egyidejűleg az autentikusságot kereső turista számára hozzáadott értékkel bír az adott helyet reprezentáló termék.