1. Bevezetés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A növekvő népesség élelmiszer-szükséglete, a talajromlás és a klímaváltozás okozta kétséges élelmezésbiztonság,1 valamint az ellátási lánc anomáliái mind arra figyelmeztetnek, hogy kérdéses, vajon 2050-re mindenki számára elegendő élelmiszer és ivóvíz áll-e majd rendelkezésre. Világszerte folyamatosan növekszik az élelmiszerek iránti kereslet, ami további expanziót generál egy már most is túlfeszített élelmiszer-láncolatban (Gajdić 2022). A jelenlegi paradigma túlterheli a Föld erőforrásait: túlzott földhasználattal, intenzív műtrágyázással, erős vízhasználattal, szennyezéssel és pazarlással jár, közvetlenül hatva a klímaváltozásra, a biodiverzitás csökkenésére és a környezetszennyezésre (Willett et al. 2019). A rendszer túlhasználata mellett pedig jelenleg is több, mint 3 milliárd ember él élelmiszer-bizonytalanságban. A fenntartható élelmiszerrendszerek kiépítése tehát kritikus fontosságú. A Stockholm Resilience Centre becslései szerint akár 10,2 milliárd ember is élhetne a Földön harmóniában a természettel, de ehhez alapvető változások volnának szükségesek a termelési gyakorlatokban és a fogyasztási szokásokban egyaránt (Gerten et al. 2020). A tudományos közösség több irányból közelíti meg az élelmiszerkrízist; ezek közül az egyik a rövid élelmiszer-ellátási láncok erősítése és a helyi élelmiszerek értékének újbóli felfedezése, amelyekkel ez a tanulmány is foglalkozik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A helyi élelmiszerrendszerek és rövid ellátási láncok (REL) egyre nagyobb jelentőséggel bírnak ebben a kontextusban, mivel képesek csökkenteni a környezeti terheket (szállítási távolságokat, szénlábnyomot), miközben erősíthetik a társadalmi kohéziót (közvetlenebb kapcsolatot teremtenek a termelők és a fogyasztók között), és a leszakadó vidéki régióknak is esélyt adhatnak (munkahelyteremtés, jövedelem felhasználása helyben), illetve eddig kihasználatlan termőterületeket hasznosítanak. A globális élelmiszer-biztonság2 és élelmezésbiztonság fenntartása érdekében alapvetően új megközelítések szükségesek mind a termelés, mind a fogyasztás terén. A körforgásos gazdasági gyakorlatok, a vásárlási szokások radikális megváltoztatása, a húsfogyasztás racionalizálása, az élelmiszer-pazarlás csökkentése és a helyi élelmiszerrendszerek innovációja kulcsfontosságú területek, amelyekre nagy figyelmet kell fordítani (Gerten et al. 2020). Az SRC szakértői szerint elengedhetetlen lépés a fenntarthatóbb földhasználati gyakorlatokra való áttérés, amelyek középpontjában a rövid ellátási láncok és a helyi élelmiszerrendszerek állnak. Mivel az élelmiszerrendszerek problémái eltérőek lehetnek régiónként (néhol aszály van, máshol a belvíz okoz gondot), illetve kultúránként (néhol elhízás, máshol éhezés), a megoldásoknak is kultúra- és régióspecifikusnak kell lenniük. Ennek megfelelően bizonyos beavatkozások, amelyek egyes régiókban a fenntarthatóságot segítik, más régiókban vagy más léptékben nem feltétlenül biztosítják a fenntarthatóságot (Eakin et al. 2017), tehát az élelmiszerkrízisre sem létezik univerzális megoldás. Az urbanizáció és az élelmiszerkrízis tovább növelik a helyi termelők támogatásának és a rövid ellátási láncok megerősítésének fontosságát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Nemzeti Agrárkamara szerint a helyi élelmiszerrendszerek, rövid ellátási láncok és kis léptékű mezőgazdaság potenciális előnyei között szerepel a kistermelők jobb helyzete, a fogyasztók növekvő bizalma és a friss termékek elérhetősége (NAK é. n.). Az (EU) 1305/2013 rendelet 2. cikke szerint a rövid élelmiszer-ellátási lánc olyan korlátozott számú gazdasági szereplőt foglal magában, akik elkötelezettek az együttműködés, a helyi gazdasági fejlődés, valamint a termelők, feldolgozók és fogyasztók közötti szoros földrajzi és társadalmi kapcsolatok iránt. Ezt az értelmezést egészíti ki az (EU) 807/2014 rendelet 11. cikke, amely kimondja, hogy a rövid ellátási láncok létrehozásának és fejlesztésének támogatása csak olyan ellátási láncokra terjedhet ki, amelyekben legfeljebb egy közvetítő van a gazda és a fogyasztó között. A JRC (az Európai Unió Közös Kutatóközpontja) szerint a helyi élelmiszerrendszerben az élelmiszerek egy meghatározott földrajzi területen – körülbelül 20–100 kilométeres sugáron belül – kerülnek előállításra, feldolgozásra és értékesítésre (Kneafsey et al. 2013). De a helyi élelmiszertermékek meghatározása messze túlmutat az egyszerű távolság fogalmán, mivel az érintettek saját prioritásaik, aggályaik, képességeik, céljaik és egyedi értékük szerint érzékelik a helyi élelmiszertermékeket (Chicoine et al. 2022). Tehát a helyi élelmiszerrendszerek és a rövid élelmiszer-ellátási láncok nem szinonimák, ugyanakkor a fenntarthatósági potenciáljukat illetően hasonló koncepciók – a tanulmányban nem különítjük el őket határozottan.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanulmány célja, hogy feltárja a helyi élelmiszerek és a rövid ellátási láncok fenntarthatósági potenciálját, valamint hangsúlyozza fontosságukat a fenntarthatóbb élelmiszerrendszerek kialakításában. Német és magyar kistermelői interjúk és terepkutatás alapján mutatjuk be az előállítók attitűdjét, valamint az innováció lehetőségeit és kihívásait ezekben az ellátási láncokban, jó gyakorlatokon keresztül pedig szemléltetjük az innovatív megoldásokat – ilyenek például a közösségi kertek, termelői piacok és CSA-rendszerek. Ez a tanulmány tehát az elméleti keretek megértésén túl gyakorlati példákon keresztül is bizonyítani kívánja, hogy a helyi élelmiszerrendszerek és a rövid ellátási láncok részei a jövő fenntartható élelmiszerrendszereinek, továbbá bemutatja, hogy a hagyomány és tradíció mellett ezek a rendszerek nyitottak az innovációra is.
1 Az élelmezésbiztonság azt feltételezi, hogy egy adott terület lakossága megfelelő mennyiségű, tápláló, biztonságos és fenntartható módon előállított élelmiszerhez jut. Tehát az élelmezésbiztonság magában foglalja az élelmiszer-biztonságot is. Az élelmezésbiztonság az élelmiszer-ellátás megbízhatóságát jelenti, és nem azonos az élelmiszer-biztonsággal (Kasza 2018).
2 Biztonságosnak az az élelmiszer tekinthető, amely megfelelő tárolás, elkészítés és fogyasztás esetén sem rövid, sem hosszú távon nem jelent egészségügyi kockázatot (Codex Alimentarius 2003).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave