A XX. században a fejlett szállítási és hűtési technológiák lehetővé tették, hogy a romlandó áruk nagyobb távolságot tegyenek meg a termelőtől a fogyasztóig. Ez fokozódó versenyt generált, és csak a legnagyobb hatékonysággal működő gazdaságok maradtak életben. A fokozott műtrágya- és vegyszerhasználat, valamint a szállítás környezeti problémákat okozott, amit a környezettudatos fogyasztók kezdtek észlelni. A kiskereskedelmi láncok dominanciája figyelhető meg, különösen fejlett országokban, ahol a fogyasztók 80 százaléka ilyen láncokban vásárol. Ez jelentős piaci erőfölényt eredményezett, és a modern élelmiszerláncokhoz való csatlakozás problémákat okozott a mezőgazdasági termelők számára. A szigorodó előírások és az ehhez szükséges beruházások csökkentették a profitot (Benedek 2014). A globalizációval intézményesült a minőségbiztosítás, de az élelmiszerbotrányok megrendítették a fogyasztói bizalmat, így nőtt az igény a megbízható és egészséges élelmiszerek iránt. Válaszul megjelentek az alternatív élelmiszerláncok, hogy helyettesítsék a hagyományos ipari élelmiszerláncokat. A rövid ellátási láncok közvetlen kapcsolatot biztosítanak a termelők és a fogyasztók között, és az új igények kielégítésére szolgálnak (Renting et al. 2003; Szabó–Juhász 2012).