A helyi termelők és termékek támogatása nemcsak gazdasági előnyökkel jár, hanem erősíti a közösségek identitását és önellátó képességét is. A vidékies területek élhetőbbé válnak, csökkenhet a vidéki elnéptelenedés, és javulhat az ott élő közösségek életminősége (Mount 2012). A helyi élelmiszerek támogatása elősegíti a közösségi kapcsolatok építését a fogyasztók, termelők és árusok között, ami különösen a vidéki területek erősítésében játszik kiemelkedő szerepet. Ezen túlmenően a helyi élelmiszerek gyakran tükrözik a tradicionális gasztronómiai gyakorlatokat, hozzájárulva a kulturális örökség megőrzéséhez. A friss, szezonális és kevésbé feldolgozott élelmiszerekhez való hozzáférés javíthatja az étkezési szokásokat, ezáltal csökkentheti a táplálkozással összefüggő betegségek előfordulását (Pollan 2014). A helyi élelmiszerek előnyeinek megismerése nemcsak a fogyasztók környezeti tudatosságát növeli, hanem hozzájárulhat a fenntarthatósági kérdések iránti fokozott érzékenységhez is (Smith–Williams 2019). Az élelmiszerek eredetének és termelési folyamatainak megértése különösen a fiatalabb generációk számára kínál értékes oktatási lehetőséget, amely révén mélyebb ismereteket szerezhetnek a mezőgazdaságról, a táplálkozásról és a fenntarthatóságról (Jones 2020).