Owaimer Oliver: A költő születése • A Petőfi-emlékezet kialakulása
›
I. Petőfi-projekt (Bevezetés)

I. Petőfi-projekt (Bevezetés)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lássuk be, Petőfi Sándor emlékezete a maga nemében kimagaslóbb teljesítmény, mint irodalmi életműve. Elég csak abba belegondolnunk, hogy a költő halhatatlan alkotásai mellé számos másik irodalmi nagyságunk, köztük több pályatársa (például Vörösmarty Mihály vagy Arany János) munkásságát oda lehetne állítani: a döntés közöttük ízlés kérdése volna. Az emlékezet Petőfijével azonban egyetlen másik költő vagy író (s talán politikus) sem tudná fölvenni a versenyt. Mindez nem kisebbíti a költő verseinek értékét, pusztán fölhívja a figyelmet a Petőfi-emlékezet kitüntetett kultúrtörténeti jelentőségére.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az utóbbi évtizedekben, különösen a 2022–23-as Petőfi-bicentenárium alatt természetesen gyakorta szó esett Petőfi emlékezetéről: úgy az „életműve és kultusza” típusú szakmai tanácskozásokon, mint a költő népszerűségének titkát fürkésző közbeszédben. Az irodalomtörténet-írás mégis mintha némileg gyanakodva – egyfajta „szükséges rosszként” – tekintene az emlékezet megnyilvánulásaira, melyek alkalmasint népszerűsíthetik az igazi értéknek tekintett irodalmi életművet, ugyanakkor az avatatlan olvasó számára könnyen homályba borítják annak valódi gazdagságát. „Ne mulasszuk el hangsúlyozni: lehet bármilyen nagy Petőfi alakjának szimbolikus jelentősége a magyar nemzeti tudatban – ő mégiscsak elsősorban és kizárólag költőként kellene, hogy magára vonja figyelmünket”1 – tanácsolja a Petőfi-kutatás elsőrangú szaktekintélye, Margócsy István a bicentenáriumi év Ünnepi Könyvhetét megnyitó beszédében. Jelen gondolatmenet, mely szinte kizárólag a költő életének hatástörténetével foglalkozik, szakítani kíván azzal a gyakorlattal, mely élesen szembeállítja egymással az elmélyült befogadói műveleteket igénylő irodalmi munkásságot, illetőleg a szerzői életrajzot és az arra kiváltképp nyitott emlékezetet: a viszonyukat egymást kiegészítő, versengő egymásrautaltságként gondolja el.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Közkeletű vélekedés, hogy a költő munkásságának napjainkban is szembeötlő népszerűsége nem pusztán poétikai érdemeinek köszönhető, ahogy az sem újdonság, hogy a Petőfi élete és munkássága köré szövődő, páratlan értékű elbeszélésanyag kollektív kultúrtörténeti teljesítmény. Szebben szól erről a klasszikus hagyomány bűvöletében alkotó, kitűnő költő, Markó Béla. A Petőfi-évet nyitó ünnepi szónoklatában azzal a gondolattal játszott el, hogy nagy poétánk talán soha nem is létezett: irodalmi munkássága Arany János bravúros hamisítványa, életrajza pedig Jókai Mór leleményes elmeszüleménye. Elnyúló bevezető sorok helyett őt idézzük kissé hosszabb terjedelemben:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[…] Petőfi nincs. Nem is volt. Legalábbis úgy, ahogy hisszük. Gondoljunk bele ebbe is! Máig nem lehet tudni, hogy december 31. vagy január 1. És hogy Kiskőrös, Szabadszállás vagy esetleg Kiskunfélegyháza. Az anyakönyvi bejegyzés is ilyen furcsa: Petrovics Alexander. Igen, egy egész nemzet nagyszerű konspirációja ez a Petőfi-terv. Csak ki kellett találni egy nyughatatlan fiatalembert, aki hol itt, hol ott járt iskolába, hol itt, hol ott segédszínészkedett, de sehol nem olyan sokat, hogy a kollektív képzelőerő ne szárnyalhason szabadon. Ismerjük be, mi találtuk ki Petőfi Sándort. Hogy vannak dokumentumok? Vannak persze bőven, de ilyesmit igazán lehetett hamisítani, ha szinte mindenki benne volt az összeesküvésben. Összegyűlünk minden évben július végén a fehéregyházi Petőfi-múzeumnál, aztán koszorúzunk az Ispán-kútnál is. Mintha Baradlay Jenő halálára emlékeznénk. Berend Iván, esetleg Timár Mihály életére. Vagy Csaba királyfiéra. Ő sem volt. Üssek a szájamra! Meglehet, hogy a hatalmas fantáziájú Jókai találta ki Petőfi Sándort. Ő írta át a hús-vér Petrovics Alexander biográfiáját úgy, hogy világszabadság-poéta legyen belőle. Bizonytalan születés, bizonytalan halál. […] Hiszen Jókai-történet az egész. Se bölcső, se szemfedő, valahogy így mondta egy másik poéta később. Kell egy nemzeti költő. Aki nemcsak a miénk. Suttogtak vagy suttoghattak volna valamit Kazinczyiék. Aztán Vörösmarty. Majd Arany. Igen, Arany János. Mert Petőfi nincs, de mégis Petőfi a legnagyobb. Akkor meg ki írta a Petőfi-verseket? Ki pótolhatja a legnagyobbat? Egy másik legnagyobb nyilván. Miután Vasvári, Irinyi és persze Jókai kitalálták a legszabadabb szabadságharcost, a legigazabb igazságosztót, a legforrongóbb forradalmárt maguk közül, sőt a későbbiek közül is. Mindannyiunk közül. […] Érthetetlen, hogy a versben szívesen bőbeszédű Arany János, hosszú-hosszú elbeszélő költemények költője, egyszerre csak tíz esztendőre elhallgatott. Lehet, hogy tényleg színház minden, és az a tíz év jutott Arany Jánosnak a forgatókönyvből. Megírta abban a tíz évben az egyébként szintén zseniális Petrovics Alexander hiányzó életművét. Utólag nyilván, de ha egy egész nemzet akarja, nem lehetetlen az időutazás. Végre az idegesítően pedáns, szemérmes, sőt gátlásos Arany János is lehetett álnéven szerelmes és zabolátlan, lehetett Petőfi Sándor, sírt, kacagott, viharzott szabadon ő is. […] Csodálatos álom. Petőfi-projekt. De kifutottunk a határidőből. […] Szlovák anyától, szlovák apától egy magyar fiú. Gyermekember. Nagy magyar forgatókönyv. Akkoriban még értettek az ilyesmihez. El lehetett hinni nekik. […] Micsoda költőt találtunk ki valamikor! Kár, hogy abbahagytuk.2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

De mégis mi végre e nagyszabású társadalmi terv? Kik ennek az összeesküvésnek a tulajdonképpeni kitalálói és megvalósítói? S miért vesz tőle mélabús búcsút a konzervatív költő? Hogy e kérdésekre választ találjunk, onnan kell indítani a vizsgálódást, ahol Petőfi Sándor általunk ismert életrajza véget ér. A következő oldalakon arról a másfél évtizedes folyamatról kell áttekintést nyújtanunk, amely során Petőfi élete (és irodalmi öröksége) gyökeret eresztett a magyar emlékezetben. Nem egy bajosan kijelölhető „végső eredet” megragadása céljából, az emlékezet „forrásához” való illuzórikus visszatérés reményében. Sokkal inkább avégett, hogy a Petőfi-emlékezet létrejöttének okait és társadalmi jelentőségét a kialakulása folyamatának körülményei között láthassuk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az első fejezetet néhány kulcsfogalom teoretikus körüljárásával kezdjük: a kollektív emlékezet és a hozzá kapcsolódó társfogalmak meghatározásával. A gondolatmenetünk terminológiai és szerkezeti kereteit – Szajbély Mihály nyomán – a luhmanni rendszerelmélet alapján alakítjuk ki: meglátásunk szerint a kollektív emlékezet a szerepkörök alapján elkülönülő, műveletileg zárt, modern társadalmi alrendszerek közös populáris tevékenysége által jön létre. Magyarán szólva azáltal, hogy a tudomány és a művészet területe megalkotja a maga szemszögéből fontos, de a széles közönség számára is releváns múltértelmezéseit, melyek mindenekelőtt a sajtó, a politika, a gazdaság és az oktatás tevékenysége által tovább terjednek a társadalomban. E definíció lehetővé teszi, hogy a kollektív emlékezet jelenségeit a popularitás fogalmán keresztül értelmezzük, mely bár gyakorta visszatetszést válthat ki az egyes alrendszerekből, valójában a térnyerésüket és az érdekérvényesítésüket szolgálja. A folytatásban – történeti és terjedelmi okokból – nem vizsgál(hat)juk egyesével valamennyi alrendszer kollektív emlékezetben betöltött popularizáló szerepét. Mindössze három fontos terület: a tudomány, a művészet és a sajtó alrendszerét vesszük alaposabban szemügyre, melyeknek autonóm működése voltaképpen megszűnt a szabadságharc következményeképp. Az összeomlás után azonban lassacskán újjáépültek, és a Petőfi-emlékezet kibontakozásával párhuzamosan folytatták fejlődésüket és elkülönülésüket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A második fejezetben a történettudomány egyre markánsabb és differenciáltabb diszkurzív érvényesülését követjük nyomon a Petőfi-emlékezetben. Kronologikus rendben, a legkorábbi Petőfi-legendáktól haladunk az első, 1864-ben megjelent, teljes életrajz felé. Kezdésként a szabadságharc utáni Magyarország összeomlott nyilvánosságának keretei között tekintjük át a Petőfi eltűnéséről terjedő ellentmondásos híreket, melyek oly történelmi pillanatban jöttek létre, mikor még jóformán nem beszélhetünk tudományos diskurzusról. Kérdéses, hogy ezek a szóbeszédek vajon milyen képet, értelemzést alakítottak ki a költőről. Később az első életrajzi kezdeményezésekre fordítjuk a figyelmet. Gyulai Pál Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1854) című esztétikai-életrajzi tanulmányát és Jókai Mór 1855–56-ban megjelent elbeszéléseit vizsgáljuk, az irodalomtörténet-írás és az irodalom elkülönülésének nyomait kutatva. Az utolsó harmadban pedig a kollektív emlékezet és irodalom(történet) viszonyát alapvetően meghatározó, mégis specifikusabb, „belső” történetírói belügyekkel foglalkozunk. A 18–19. századi szerző- és zsenikonstrukciók, valamint az azokat létrehozó és közvetítő korabeli biográfiakoncepciók alapján értelmezzük az első teljes biográfiát: Zilahy Károly Petőfi Sándor életrajza (1864) című könyvét.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A harmadik részben a kollektív emlékezet művészi igényű megnyilvánulásai felé fordulunk. A korábbi lineáris-kronologikus szemlélet helyett ezúttal egy vertikális-szinkrón metszetet veszünk alapul, hogy különböző kulturális regiszterekhez tartozó Petőfi-ábrázolásokat elemezzünk. Elsőként az első Petőfiről szóló regényt, Szokoly Viktor szórakoztató igényű Regényes rajzok Petőfi Sándor ifjukori éveiből (1858) című lektűrjét emeljük ki a feledés homályából a korai Petőfi-emlékezet mélyebb megértése végett. A költő színészéveit bemutató, fikciós kisregény szerkezeti sajátosságait, cselekményalakítását és karakterábrázolásának rétegeit vizsgáljuk a lehetséges műfaji és tropológiai minták, az elérhető történeti források, valamint a politikatörténeti és irodalompiaci körülmények tükrében. Ezt követően egy köztes regiszterű képzőművészeti alkotást, Orlai Petrich Soma Petőfi Debrecenben 1844-ben (1857) című kompozícióját vesszük szemügyre. A kép érdekessége, hogy nemcsak a Pesti Műegylet reprezentatív olajfestményeként, hanem a Hölgyfutár című napilap sokszorosított jutalomképeként is jelentős sikert ért el. Az elit és populáris kulturális kódokat egyaránt mozgósító kompozíciót épp ezért egyfelől a Hölgyfutár előfizetési kampánya fényében, másfelől a korabeli képi műfajokon keresztül közelítjük meg, föltérképezve ezáltal az eltűnt költőhöz kapcsolható korabeli vizuális viszonyulási formákat. Ezt követően Jókai Mór Politikai divatok (1863) című regényét helyezzük fókuszba, melyet kifejezetten esztétikai igényű, a közelmúlt ábrázolásával kísérletező regényként olvasunk. A heves ellenérzéseket kiváltó regényt a kiegyezés előtti Petőfi-diskurzus kontextusában értelmezzük, rávilágítva azokra az írói eljárásokra, amelyekkel Jókai, a költő egykori barátja szintetizálta (és meghaladta) a korszak korábbi Petőfi-ábrázolásait.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Zárásként pedig a Petőfi emlékezetének teret biztosító sajtó működését tanulmányozzuk. A diakrón majd szinkrón áttekintések után koncentrikus menetben haladunk: a sajtóforrások holisztikus vizsgálatától a javarészt sajtóban megjelenő emlékverseken át Arany János Emlények (1851–55) című versciklusáig. Nyitásként a tömegmédia logikáján keresztül próbáljuk megérteni a Petőfiről szóló emlékezésanyag látványos gyarapodását és diverzifikációját: azt a folyamatot, mely során a költő alakja társadalmiasult a nyilvánosságban. Ezt követően a sajtóban megjelenő források egy sajátos típusát, a Petőfiről szóló emlékversek retorikáját és tropológiáját elemezzük, az alakját kisajátító-társadalmiasító nyelvi alakzatokra figyelve. E versek bizonyos szempontból egyfajta médiaesemény dokumentumaiként is értelmezhetők, amennyiben egy valódi temetési szertartást helyettesítve búcsúztatták az elveszett poétát. Zárásként pedig arra leszünk kíváncsiak, hogy Arany János miként kereste a gyász és az emlékezés egy számára autentikusabb formáját az egyre hangosabbá váló nyilvánosságban: az Arany János kisebb költeményei kötetben (1856) – tehát nem a sajtóban – megjelent Emlények című versciklust egy efféle költői megszólaláskísérletként olvassuk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E szemlélet persze kissé elavultnak tűnhet napjaink „harmadik generációs” emlékezetkutatásai fényében, melyek elmozdulva a nemzeti keretű kutatásoktól (ún. „módszertani nacionalizmustól”) az emlékezet nemzetek, kultúrák, generációk, médiumok közötti útvonalai, cserekapcsolatai, traumái iránt érdeklődnek – egyfajta „etikus emlékezetkultúra” jegyében.3 Természetesen számos szemléleti és módszertani belátást kölcsönöztünk a kurrens emlékezetkutatások eredményeiből: például nem kerülték el a figyelmünket a magyar költő byroni zsenialakjának nemzetközi mintázatai, a Szendrey Júlia megítélésében fölfedezhető narratív-nemzedéki közvetítettségek vagy a szabadságharc utáni Petőfi-ábrázolások (olykor transz)mediális meghatározottságai. A Petőfi-emlékezet története akár nemzetközi keretben is megközelíthető volna: a 19. századi európai nacionalizmusok és a kulturális emlékezet viszonyának tükrében, a világszerte kibontakozó hőskultuszok és irodalmi kultuszok egy esettanulmányaként, a közösségi emlékezetek és a (közép-)európai irodalmak modernizációjának globális összefüggésében. Mindennek ellenére úgy véljük, a költő emlékezete elsősorban nemzeti és kisebb regionális közösség(ek) számára telítődik meg újra és újra történetileg változó jelentéstartalmakkal, ezért elsősorban nemzeti és regionális-lokális keretek között tartjuk célravezetőnek vizsgálni.4

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E könyv eredetileg – azaz doktori disszertáció formájában – az Egy nemzeti hős születése címet viselte, amely Dávidházi Péter Egy nemzeti tudomány születése (2004) című, nagyszabású monográfiájára kívánt utalni. Ugyanis a monográfia fontos alaptétele, hogy a 19. században mindhiába várt nemzeti nagyeposz közösségi szerepét egy új, modern, tudományos nagyelbeszélés: a nemzeti irodalomtörténet vette át. Illetve hogy (történet)tudomány és (regény)irodalom megosztva örökölték a kihaló eposz műfajának nemzeti-társadalmi funkcióit: előbbi az igazolás és megerősítés, utóbbi a szórakoztatás nemes feladatát.5 Nos, úgy véljük, ha megnevezhető volna egyetlen hőse (hérosza) a tudomány és szépirodalom által együttesen létrehozott modern magyar „eposznak”,6 az vitán fölülállóan a szlovák származású magyar költő, Petőfi Sándor volna. Csakhogy a disszertáció védésekor született visszajelzések arra is fölhívták a figyelmet, hogy jelen oldalakon nem föltétlenül és kizárólag egy nemzeti hős születésének lehetünk a tanúi, hanem egy újszerű és nagy hatású költőimágó kialakulásának is. S a nemzeti hős figurája voltaképpen csak a vizsgált korszak utolsó éveiben jelenik meg: azokban az esztendőkben, amikor már szabadabban lehetett beszélni Petőfi politikai és katonai szerepvállalásáról. Ennek tükrében módosult a címadás a korábbiról a jelenlegire: A költő születése. A könyv természetesen nem a poéta szülőhelye körüli, réges-régi vitához kíván kapcsolódni, sokkal inkább a közösségi emlékezet működését kutatja, s azt kísérli meg bemutatni, hogy egy Alexander Petrovics néven anyakönyvezett fiú, akit később Petőfi Sándor néven ismert meg a nagyvilág, miként válhatott a 19. század derekán minden idők legnépszerűbb magyar költőjévé. Arra kíváncsi, hogy hogyan alakult ki az a sokrétű társadalmi-kulturális konstrukció, amelyet ma köznyelven Petőfi-kultuszként ismerünk. Azaz hogyan lett a szabadságharcban nyom nélkül elveszett poétából „mindenki Petőfije” – egyszerre történeti személy, legendák hőse és nemzeti jelkép.
 
1 Margócsy 2023.
2 Markó 2023.
3 Jablonczay 2022.
4 Napjaink Petőfi-kultuszáról: Owaimer, Radnai 2023. Rákai 2021.
5 Lásd a monográfia negyedik, Műfajképzés: Az eposzból átlényegülő nemzeti irodalomtörténet című nagyfejezetét: Dávidházi 2004, 357–538.
6 Gyáni 2007, 33–34.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave