B) Tájékoztatás, szórakoztatás, befolyásolás (Petőfi alakja a sajtó funkciói tükrében)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Niklas Luhmann a tömegmédia működését vizsgáló, tisztán induktív (rendszerelméleti horizontú) könyve a tömegmédia három alapvető programterületét, a híreket/tudósításokat, a szórakoztatást és a reklámot különítette el. E gyakorlati igényű, empirikus különbségtételben a tömegmédia rendszerének legfontosabb belső, valóságteremtő struktúráját azonosította.1 A kategóriák – mutatis mutandis – máig visszaköszönnek különböző médiaelméleti leírásokban, noha manapság gyakran inkább ezek keveredését (pl. infotainment) emelik ki.2 A tömegmédia működése természetesen megannyi kritérium és aspektus szerint osztályozható volna, ám gyakorlati szempontból jelenleg elegendőnek tűnik Luhmann kategóriáit – tekintettel a szétválaszthatatlan összemosódásokra – valamelyest tágabb s mára pontosabbnak tűnő fogalmakra: a tájékoztatás, a szórakoztatás és a befolyásolás alapfunkcióira cserélni. Mindez azért lényeges Petőfi tekintetében, mert azt láthatjuk, hogy a költő emlékezete a média mindhárom (egymástól csak elviekben elválasztható) programterülete számára hasznosítható volt – nehéz eldönteni, melynek leginkább. Az egyes sajtódokumentumok természetesen egyszerre több alapfunkciót szolgálhatnak, sőt sokszor éppen a keveredés által működnek hatékonyan: például a tájékoztató vagy befolyásoló tartalmak azért lehetnek eredményesek, mert szórakoztatóak is; ahogy a szórakoztató tartalmak azzal nyerhetik meg az olvasót, hogy közben tanulságos, hasznos vagy érdekes ismereteket közvetítenek. Ennek ellenére – az áttekinthetőség kedvéért – célszerű lehet e tartalmak funkció szerinti körülhatárolása.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tájékoztatás funkciójához a Petőfi életrajzát földolgozó, korábban részletesen bemutatott kritikai-irodalomtörténeti és ismeretterjesztő diskurzus kapcsolható: a szabadságharc utáni sorsát találgató hírek, az életrajzáról szóló olvasói levelek és vitacikkek, életrajzok és poétikai elemzések. A szabadságharc utáni Petőfi-informálás tipikus darabjai azok a Hölgyfutárban és Pesti Naplóban megjelenő sajtóhírek is, melyek a költő haláláról, bujdosásáról, vélt külföldi emigrációjáról, Szendrey Júlia újraházasodásáról tudósítanak. A média informáló, ismeretterjesztő, kultúraközvetítő, akkulturáló szerepét – enciklopédikus közművelődési programjához hűen – sokáig a Vasárnapi Ujság látta el a legkiemelkedőbben, elég csak a lap Petőfi születési helyéről szóló cikkeit és eltűnésének körülményeit tárgyaló olvasói levélsorozatát említeni. Pákh Albert, a lap szerkesztője például folyamatosan igyekezett cáfolni és korrigálni a téves berögződéseket, hiedelmeket a Szerkesztői mondanivalók rovatban, lett légyen szó a költő nyelvtudásáról, műveltségéről vagy nevének helyes írásalakjáról.3 E sajtóanyagok nem maradtak a Vasárnapi Ujság berkein belül: más lapok – például a Hölgyfutár, a Divatcsarnok, a Családi kör vagy a Nefelejts – szemlézték azokat, tudósítva a viták újdonságairól.4 Ide tartoznak a költőről szóló életrajzok és az (ekkor még csonka) életműről szóló – többek között Gyulai, Erdélyi János, Salamon Ferenc vagy Szász Károly által jegyzett – nagyívű, mélyreható interpretációk. Az eltűnt poéta körüli roppant hírigényt jelzi, hogy a sajtó nemcsak fontos életrajzi témákban vagy a hamarosan megjelenő (vagy meg nem jelenő)5 Petőfi-kiadások aktualitásairól (vagy szerzői jogi pert eredményező botrányairól),6 a kultikus kezdeményezésekről vagy a külföldi recepcióról7 közölt anyagokat, hanem könnyedebb, színes, Petőfihez köthető adalékokról is, például a poéta vándoréveiben használt botjának fölbukkanásáról:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E napokban a dunai réven átjáró csónakok egyikén J. M. [Jókai Mór] egy fiatal emberrel jött össze, kinek nagyon megtetszett a J. kezében levő somfabot, mire ő maga szokott mindenféle csodákat faragni. E tárgynál fogva megemlité, hogy neki is van egy nevezetes palctája, azon emlékezetes bot, melylyel Petőfi vándorszinész korában a félházát beutazta, s mellyet Pozsonyban hagyott azon szabómesternél, […] ugyanaz volt ez, mellyet Kecskemétről elindulva egyik iskolatársa nyomott a vándor költő kezébe, akkor ő is elkisérte Petőfit a város széléig. J. minden lehető ajánlatot tett e botért a fiatal embernek; de az nem akart tőle elválni; azt állitá, hogy a muzeumnak fogja azt egykor adni. Az egészben az a legderekabb, hogy J. felirta jegyzetei közé a fiatal ember nevét és lakását s ezt jegyzetestül együtt elvesztette.8
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az idézett szöveg azonban már komoly átfedést mutat a szórakoztatás funkciójával, melyet elsősorban az irodalmi igényű, verses vagy prózai szövegek láttak el. Az előbbi forráscsoportot a Petőfiről szóló versek halmaza teszi ki, melyet külön fejezetben fogunk részletesen áttekinteni, de a példa kedvéért megemlíthetjük Pájer Antal Petőfi és Csokonai kedélyes mennybéli találkozását elbeszélő, 1860-ban közreadott poémáját.9

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A költő életéről szóló prózai szövegek jelentős részéről már esett – több vagy kevesebb – szó a korábbaikban. E forráscsoport első számú szerzője természetesen Jókai Mór volt. A kisebb, szépprózai alkotásai jellemzően az emlékirat és az anekdota műfajához kapcsolhatók: érdekes kivétel a Sylvester éjszakák című életrajzi karcolata és az allegorikusan is értelmezhető Pruthi csata című történelmi elbeszélése, illetve a Magyar Sajtó, majd A Hon tárcarovatában megjelenő Politikai divatok.10 Könyv formában jelentek meg a Tarka élet című elbeszélésgyűjteményben olvasható, rövidebb Petőfi-anekdoták s a nagyobb terjedelmű, Egy magyar költő életéből című életrajzi novella. Az egykori barát kisebb alkotásai között említhető még a Vasárnapi Ujság 1861-es évfolyamában közölt Életem legszomorúbb napjai című „naplótöredéke”, melynek harmadik folytatása egy Petőfihez köthető, Arany Jánostól hallott, borzongató történetet is megörökített.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Arany beszélte róla [Petőfiről], hogy mikor utolsó este ott mulatott, egy szép ezüst veretes török pisztolyt mutatott neki, melyet Erdélyben kapott ajándékul; nők és gyermekek is voltak a szobában, és sok ismerője Aranynak; a pisztoly kézről kézre járt, (…) a pisztoly természetesen sohasem volt megtöltve, mint Petőfi mondá; ő csak ereklyéül tartogatta azt bőröndje fenekén; egyszer aztán ő is kezébe vette azt, s elcsattanta a lőportalan sárkányt és akkor elsült a pisztoly, két golyó fúródott a falba, egy arasznyira Petőfi fejétől. Abban az órában minden jelenlevő megkerülte tulajdon megásott sírját. Isten csodája, hogy egy sem esett bele.11
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hasonló típusú (informálás és szórakoztatás határán mozgó) emlékiratot publikált Zalár József, Kovács Pál és Benicsky Emil is. Ezek az írások leginkább egy-egy Petőfi-költemény életrajzi háttértörténeteként olvashatók. Zalár József a költő – Orlai Petrich Soma által megrajzolt – 1844-es egri vendégeskedése ihlette Egri hangok (1844) születéséről mesélt. Kovács Pál a pápai kollégium irodalmi versenyeiről és a Kutyakaparó (1847) című vers kiadás- és cenzúratörténetéről közölt adalékokat. Benicsky az M. E. kisasszony emlékkönyvébe (1845) és a Messze vándoroltam (1845) megírásának életrajzi kontextusát mutatta be.12 Kovács Pál találóan jellemezte ezen életrajzi margináliákat dokumentáló szövegtípusnak az emlékezettörténeti szerepét: „Jó ilyeneket is tudni a múltból, mert parányiságuk mellett is, korán elvesztett nagy költőnk jellemzéséül szolgálnak, – s az ily apróságok megérdemlik, hogy kegyeletes ereklyéül őrizze azokat a hálás nemzedék!”13 Emellett megjelentek az életműhöz kevésbé kötődő, inkább az életrajz bizonyos pontjait árnyaló, olykor a meglévő életrajzokat korrigáló vagy azokat irodalmibb modorban tálaló szövegek is. Ilyen Szeberényi Lajos Petőfi Selmecen (Naplómból) című, személyes hangú, Gyulai Pál biográfiájával polemizáló memoárja, mely voltaképpen az első szülőhely-vita kezdeményező szövege volt. Illetőleg a Hölgyfutár Petőfi Debrecenben 1844-ben című litográfiájához készített képkommentárok, melyek szintén a költő 1844-es ínséges napjairól értekeztek.14 Végezetül a nagyobb prózai formák között tudhatjuk az első nagyobb ívű Petőfi-regényt, Szokoly Viktor korábban elemzett, Regényes rajzok Petőfi Sándor ifjukori éveiből című, a Napkelet 1858-as évfolyamában folytatásokban publikált biografikus fikcióját is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A befolyásolás programterülete jól ismert kultusztörténeti jelenség: a Petőfi-kultuszt földolgozó szakirodalom jelentős része tulajdonképpen az ide vonatkozó forrásokkal foglalkozik. Egy árnyaltabb megközelítés érdekében érdemes három kategóriába sorolnunk e forrásokat. Az első típusban Petőfi figurája explicit (nyílt) tárgya a befolyásoló tartalomnak, ilyenek a költőt ábrázoló alkotások (szobrok, festmények, irodalmi szövegek) és a különböző Petőfi-kiadások reklámjai, hirdetései.15 Ilyen esetekben a befolyásolás Petőfi középpontba állításával és Petőfivel kapcsolatban kíván hatást gyakorolni az olvasóra.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A második, tágabb kategóriát azok a dokumentumok adják, melyekben Petőfi explicit eszköze a manipulációnak (általában népszerűsítésnek vagy tekintélyelvű érvelésnek). Ide köthető számos korábban említett szöveg: például Pájer Antal költeménye, mely az akkor megjelent Csokonai-albumhoz szolgált kedvcsináló mutatványként a sajtóban. Ugyanígy – ahogy az a korabeli hirdetésekből kiderül – Jókai Tarka élet című, elegyes témájú elbeszélésgyűjteményét is népszerűsíteni tudták a benne olvasható Petőfi-történetek.16 S mint láthattuk, remek reklámfogásnak tekinthető a Hölgyfutár említett Petőfi-litográfiája, valamint az azt ismertető képkommentárok is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Itt említhetők a nem kizárólag Petőfire fókuszáló, de a kritikai-kanonizációs vitákban Petőfi nevét, alakját, életét mintegy tekintélyérvként, ultima ratióként (egyfajta „bunkósbotként” vagy „hitelesítő pecsétként”) használó, megbélyegző vagy (ön)legitimáló szándékú dokumentumok is. Az egyre népszerűbbé és kiüresedetté váló tájköltészeti hullámot bírálva például a Petőfi-utánzás miatt lehetett ledorongolni valakit: „Ön úgy utánozza Petőfit, mint a majom az embert”.17 De hasonló elven a kritikák érvényteleníthetők is voltak, mondván, az elmarasztalt szerző „épen attól [a kritikustól] ostoroztaték meg, ki Petőfivel is úgy tőn”.18 Petőfi költészete nyilván kanonizációs igazodási pontként szolgált, így az előd életművéhez viszonyulva pro és kontra ítélni lehetett egy-egy irodalmi teljesítményről.19 Petőfi alakjáról és költészetéről azonban még nem forrott ki olyan egyezményes vélemény, mely mércéül szolgálhatott volna, így a költőre hivatkozó kanonizációs kísérletek heves ellenérzéseket váltottak ki az irodalmi nyilvánosságon belül. Sokat bosszankodott miattuk például Arany János, Tompa Mihály és Lévay József is a Bach-korszak első éveiben:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Brrr! Azok az ujdondászok! azok a borzas haju, megöregedett fiatal pofák! Művészek, poéták és nagy emberek! Undorom, ha rájok gondolok. Pedig most van ott az élet javában, most! Elfoglalták a Hölgyfutár egész birodalmát és uralkodnak szőrnyűképen való boldogságban. Ujjongatnak, dulakodnak, bogároznak, mint egy harmadfű borju, mely farkához rug, elkezd loholni s bőg és fosik egyszerre s ki tudja nem hiszi-e, hogy loholása repülés, hogy bőgése éneklés! Hallottad-e hirét, miképen canonizálták Lisznyait a Hölgyf[utár]ban? Rettenetes haragudnál velem te is, ha volna kire és miért. Az ünnepelt költők már ma csak ugy könnyedén kelnek tökmagról. „Lisznyait annyira respektálta Petőfi, hogy költeményeit gyakran bocsatá bírálata alá.” Petőfi biráltatta magát Lisznyaival!!! Oh minden égnek mindenistenségi!! De hagyjuk el. bolonduljanak meg még jobban; aztán pukkadjanak meg! szivesen kívánom.20
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A harmadik forrástípusban a költő alakja implicit (rejtett) eszközként működik a befolyásolás során. E ponton igazán releváns a sajtó alapfunkcióinak (elvi és gyakorlati) elválaszthatatlansága, hiszen e szövegek azt a benyomást keltik, hogy Petőfiről értekeznek tájékoztatás vagy/és szórakoztatás céljából, azonban legalább ennyire tetten érhető bennük a befolyásolás szándéka. Ilyen esetekben Petőfi csak látszólagos tárgya az elbeszélésnek, melynek valójában másról – általában magáról a szerzőről, Petőfi életében betöltött saját szerepéről – van mondanivalója. E szövegtípus jellegzetes műfaja az önéletírás. A műfaj – akár szerződéses viszonyon, akár irodalmi trópusokon alapuló szövegtípusként gondoljuk el – mindenkori attribútuma az arculatformálás (esetleg „rongálás”),21 azonban érdemes rávilágítani, hogy bizonyos memoárok kisajátító, önlegitimáló jellege nem csak egy történeti távlatnak köszönhető dekonstrukciós szemléletben látható. Ugyanis már a korabeli recepció is észlelte. A költő selmeci napjait bemutató Szeberényi Lajos például belátta a műfajból eredő problémákat, mely miatt esszéje végén igyekezte exkuzálni írását:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végig olvasván még egyszer czikkemet, látom, hogy igen sokat írtam magamról. De ki tehet róla, hogy mi Petőfivel Selmeczen egyek valánk, úgy, hogy róla azon korból írván, lehetetlen csekélységemet nem említenem. Remélem, ez bizony nem túlzó önszeretetből vagy dicsvágyból eredt hibát tehát az olvasó meg fogja bocsátni.22
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem volt ilyen önreflexív Vahot Imre, aki kezdetben Jókai és Szeberényi írásaival vitatkozott saját lapja és a Szilágyi Virgil barátja szerkesztette Budapesti Viszhang hasábjain,23 majd memoárjában mindkettőnek üzent, bővebben kifejtve a Petőfi karrierjében betöltött (egyöntetűen pozitív) szerepéről vallott nézeteit.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebből láthatni, mennyire alaptalan Jókai Mórnak, Petőfi téli emlékirata a Tarka képekben, hol engem úgy akart feltüntetni, mintPetőfi [!] tehetségének szükkeblű haszonbérlőjét, zsarnokát, holott irányában senki e világon nem volt nálamnál generosusabb.24
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A memoár szerint végül Petőfi átlátva, hogy méltatlanul sértette meg jó szándékú szerkesztőjét a Pesti Divatlaptól való távozásakor s a Tízek Társasága alapításakor, végül bocsánatot kért, amit Vahot a „legjobb indulattal” fogadott, még ha szánakozva is tekintett rá.25 Nem véletlen, hogy Arany János így minősítette Vahot írását: „Vahot biographiáját P[etőfi] .... re olvastam s leköptem.”26

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Részletesebb elemzéssel hasonló gesztusokat figyelhetnénk meg Vadnay Károly, szintén Budapesti Viszhangban megjelenő, Megtörtént (1856) című memoárjában. Az emlékirat nem az elbeszélő Petőfi karrierjében betöltött szerepét, hanem ellenkezőleg, a költő Vadnay irodalmi pályáján játszott jelentőségét hangsúlyozza, kissé túlzónak és olykor életszerűtlennek tűnő jelenetekben.27
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

***
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Petőfi életműve és életrajza állandó téma volt a sajtóban. Az irodalmi munkásság hamar közkinccsé vált, melyet az életmű szerteágazásainak kiterjedt útvonala, a fölhasználásának sokoldalú módozatai mutatnak meg. Noha a szabadságharc után idővel megkezdődött az életmű kritikai földolgozása, sokszor pusztán bizonyos ideologémák, nyelvi regiszterek vagy a szerzői tekintély kölcsönzése céljából idéztek egy-egy Petőfitől származó szövegrészt. Olykor irodalmi, olykor publicisztikai, olykor kritikai-polemikus célzattal – mígnem bizonyos sorok és szófordulatok a hétköznapi sajtónyelvhasználat bevett fordulataivá váltak. A Petőfi-versek népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy idővel travesztiák többféle változata jelent meg róluk a sajtóban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ami az életrajzi ismeretek föltárását, összegyűjtését és terjedését illeti, igen fontos szerepet játszott a sajtó tájékoztató funkciója, hiszen a költő életéről (például születéséről és haláláról) szóló kritikai párbeszéd, adatgyűjtés és ismeretterjesztés mindenekelőtt a sajtóban folyt. A költő ismertségéhez a lapok szórakoztató igényű tartalmai járultak hozzá a leginkább: szépirodalmi írások, memoárok s az egyéb színes sajtótartalmak. E szövegeket olvasva azonban nehéz függetleníteni magunkat attól a fölismeréstől, melyre korábban Szilágyi Márton (is) fölhívta a figyelmet. Jelesül, hogy a kultusz mögött gyakran személyes (akár pénzügyi) érdekeltségek is fölfedezhetők:28 a Petőfi-emlékezetből származó (anyagi vagy szimbolikus) hasznot pedig a sajtó befolyásoló képességére támaszkodva lehetett learatni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A költő alakját megidéző sajtótartalmak kiemelkedő forráscsoportját képezik a róla szóló költemények. Mint látni fogjuk, a korpusz gyűjtőlencse-szerűen mutat rá Petőfi sajtójelenlétének fentebb elemzett sajátosságaira, különösen a Petőfi-idézetek kapcsán említett „helyesség” és „hasznosság” együttes érvényesülésére, az emlékezeti-kegyeleti szempontok és a személyes érdekek olykor kibékíthetetlen összefonódásaira.
 
2 Gálik Mihály és Urbán Ágnes például a média tájékoztató (információs), szórakoztató, kultúraközvetítő és rábeszélő funkcióit különböztette meg. A gondolatmenetünk szempontjából akár tartható is volna e meghatározás, terjedelmi okokból mégis egyszerűbbnek tűnik a kultúraközvetítést a tájékoztatás kategórián belül értelmezni. Gálik, Urbán 2014.
3 Vasárnapi Ujság 1856. márc. 16., 96. Vasárnapi Ujság 1857. febr. 15., 60. Vasárnapi Ujság 1866. jan. 21., 34.
4 Sárkány 1857. Vörösmarty László 1857. Pákh 1857. A sajtószemlékre példa: Rózsaági 1860. Nefelejts 1860. okt. 21., 362. Hölgyfutár 1861. jan. 31., 109.
5 A szabadságharc utáni Petőfi-kiadások kalandos történetéről bővebben: Kiss 1979, 43–50.
6 Tudomásunk szerint e botrány eddig elkerülte a Petőfi-filológia figyelmét. 1862-ben Müller Gyula szerzői jogok tulajdonlása nélkül adta közre Az apostolt, mely ellen Szendrey Júlia tiltakozott, sőt Emich Gusztáv pert is indított. A pert Emich Gusztáv nyerte. Az esemény jelentőségét emeli, hogy a korabeli sajtótudósítások szerint ez volt az első utánnyomási per Magyarországon. A per dokumentációját az OSzK Kézirattára őrzi. A későbbiekben érdemes volna részletesebben tanulmányozni a peranyagot mint a korai Petőfi-emlékezet egyik igen korai jogtörténeti vonatkozását. Sajtóforrások: Vasárnapi Ujság 1861. okt. 27., 513. Szabó 1867.
7 Lásd például a Vasárnapi Ujság 1861–1862-es számainak folyamatos híradásait a pesti és a kiskőrösi Petőfi-szobor ügyében.
8 Vasárnapi Ujság 1855. okt. 28., 347.
11 Jókai 1861b. Kiemelés az eredetiben.
14 Szeberényi 1855, 1311–1315, 1332–1336.
15 Hölgyfutár 1861. júl. 30., 725.
16 Hölgyfutár 1856. nov. 14., 165.
19 Pl. Hölgyfutár 1853. ápr. 25., 320.
20 Lévay József Arany Jánosnak, Miskolc, 1852. okt. 13. = AJÖM XVI. 103.
23 Vahot 1855. Budapesti Viszhang, 1855. dec. 9., 384.
24 Vahot 1856, 16. A Szeberényihez címzett megjegyzés: 24, 31.
26 Arany János Tompa Mihálynak, Nagykőrös, 1856. márc. 20. = AJÖM XVI. 679.
27 Vadnay 1856, 86–87, 94–96.
28 Szilágyi 2021c, 373–375.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave