Az Európai Unió Lipcsei Chartája1 már 2007-ben – több évvel a Fenntartható Fejlődési Célok, SDG 11 megalkotása előtt – megfogalmazta, hogy a fenntartható és kiegyenlített területi fejlődés nem képzelhető el a városok fenntartható fejlődése és fejlesztése nélkül. Ebben a 2007-es dokumentumban a hangsúly azonban még inkább a városok és térségük fenntartható, együttes fejlesztésén és tervezésén van. A városok kiemelt fontosságúak a gazdasági és társadalmi versenyképességben, gazdasági prosperitásban. Ahogyan a dokumentum írja: „Városaink egyedülálló kulturális és építészeti sajátosságokkal, erős társadalmi integrációs erővel és kivételes gazdasági fejlődési esélyekkel rendelkeznek mint a tudás központjai és a gazdasági növekedés, valamint az innováció forrásai. Ugyanakkor demográfiai problémákkal, társadalmi egyenlőtlenséggel, egyes népességcsoportok társadalmi kirekesztődésével, a megfelelő és megfizethető lakások hiányával, valamint környezeti problémákkal küzdenek. A városok a társadalmi fejlődés és a gazdasági növekedés motorjaként hosszú távon csak akkor tölthetik be a lisszaboni stratégiában rögzített szerepüket, ha sikerül megőriznünk a társadalmi egyensúlyt a városokon belül és a városok között, fenntartanunk kulturális sokféleségüket, és kimagasló színvonalat elérnünk a várostervezés, az építés és a környezetvédelem területén.”2

 

A zöldülő városok tématerület egyértelműen megfogalmazza, hogy a városok „az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel összefüggő válságok elsődleges érintettjei. Gyakran szembesülnek árvízzel, szárazsággal, hőhullámokkal, heves esőzésekkel és egyéb eseményekkel. A városok fokozattan ki vannak téve az éghajlattal kapcsolatos veszélyeknek, a fokozott légszennyezettségnek, nemritkán vízhiánytól szenvednek. Emellett rendkívül sérülékenyek, szinte kiszolgáltatottak külső forrású élelmiszer-ellátásuk biztonsága szempontjából. A legfontosabb feladat ezért az, hogy a városokban növekedjen a zöldfelületek aránya (parkosítás, erdősítés), ezzel is biztosítva a szén-dioxid-megkötést, a levegőminőség javítását. Kiemelten fontos lenne a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása, a városlakók fizikai és lelki egészségének javítása.” (Ljubljana Agreement 20215)