2009 nyarán a világ legjelentősebb ipari hatalmait és Oroszországot magában foglaló G8 csoport tagjaként Moszkva is támogatta azt a közös nyilatkozatot, amely a következő évtizedekre – konkrét cselekvési tervek nélkül – előirányozta, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése az iparosodás előtti szinthez képest nem haladhatja meg a 2 °C-ot, és a globális szén-dioxid-kibocsátást legalább 50%-kal csökkentsék 2050-ig. 2009 novemberében a stockholmi EU–Oroszország-csúcstalálkozón Dmitrij Medvegyev orosz elnök – az orosz politikát az idő tájt jellemző törekvés, az Európai Unióval való kölcsönösen előnyös együttműködés jegyében – az Európai Unió szén-dioxid-kibocsátást csökkentő vállalásával megegyező vállalást tett, hangsúlyozva, hogy „Oroszország mindig is az európai irányvonalat követte a klímavédelemben” (Волкова 2009; ZSM 2009).

Oroszország a 2010-es évek elején ahhoz a feltételhez kötötte a 2012-ben lejáró kiotói jegyzőkönyv meghosszabbításához vagy az azt követő új megállapodáshoz való csatlakozását, hogy a nagy kibocsátó fejlődő országok is tegyenek kibocsátáscsökkentési vállalásokat.

Lavrov orosz külügyminiszter 2015. szeptember végén az ENSZ-közgyűlés keretében tartott fenntartható fejlődési csúcstalálkozón kiemelte, hogy Oroszország túlteljesítette a kiotói jegyzőkönyvhöz kapcsolódó kötelezettségeit, országa az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében minden más országot megelőz. „Károsanyag-kibocsátásunk 31 százalékkal kevesebb az 1990-es mutatókhoz képest. Az orosz energiaszektor kibocsátása 37 százalékkal csökkent az elmúlt húsz évben” – tette közzé az adatokat Lavrov. (ria.ru 2015)

2015 végén az ENSZ 21. klímakonferenciáján részt vevő országok elfogadták a kiotói jegyzőkönyv helyébe lépő párizsi megállapodást, amelynek fő célkitűzése a globális felmelegedés 2 °C-on belül tartása és a változó körülményekhez való alkalmazkodás.

Az utóbbi években Putyin többször is megfogalmazta álláspontját az éghajlatváltozással kapcsolatban. 2015-ben az orosz elnök jelentős globális problémaként ismerte el az éghajlatváltozást, „az egyik legsúlyosabb kihívásnak nevezte, amellyel az emberiség szembesül” (Lehner, 2021). 2021. június 30-án Putyin a Közvetlen vonal nevű, több mint három és fél órás interaktív televíziós fórumon közel 70 lakossági kérdésre válaszolt. Az orosz államfő felvázolta annak veszélyét, hogy a Föld az iparral kapcsolatos üvegházhatású gázok kibocsátása következtében a Vénusz felszínéhez hasonlóvá forrósodhat. Az emberi aktivitás szempontjából a legfőbb problémát abban látta, amikor az éghajlatváltozás „elér egy bizonyos pontra”, és „az emberiség még továbbra is hozzá fog járulni a globális felmelegedéshez. Ekkor visszafordíthatatlan következmények léphetnek fel, amelyek a Vénusz állapotába vihetik bolygónkat, amelynek felszínén a hőmérséklet eléri az 500 fokot. […] Természetesen mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsük hozzájárulásunkat a globális szférában, az univerzum egészében zajló eseményekhez.” (aif.ru, 2021/1) A globális felmelegedés kapcsán Putyin azt is kiemelte, hogy Oroszországnak az északi régiókban fel kell készülnie az örök fagy olvadásának súlyos társadalmi és gazdasági következményeire. Az elnök ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy az orosz politikai vezetés nem csak az éghajlatváltozás „napos oldalára”, lehetséges előnyeire figyel. Putyin 2021 augusztusában az oroszországi hatalmas erdőtüzek és árvizek mértékének okát elsősorban az éghajlatváltozásban jelölte meg (rbc.ru 2021.; aif.ru 2021/1; aif.ru 2021/2; Астафьев 2021).

A 2020-as évek elején bolygónk tisztábbá tételének érdekében több nagyhatalom nyilvánosságra hozta terveit. A károsanyag-kibocsátás elleni nemzetközi küzdelem zászlóvivői közül Oroszország sem akart kimaradni – és nemzetközi gazdasági versenyképességét is szeretné hosszú távon megőrizni-növelni –, ezért 2021 októberében jelentős vállalást tett. Az orosz elnök, mintegy demonstrálva Moszkva elkötelezettségét az aktív klímavédelem mellett, bejelentette, hogy országa 2060-ra szeretné elérni a szén-dioxid-semlegességet. A célkitűzés megvalósításának előkészítéseként az egyes térségeknek 2022 áprilisáig regionális dekarbonizációs tervet kellett kidolgozniuk (Ялов 2021).