A korpusz online szinkrón tanóráinak párbeszédes jelenetei nem csupán az időtartamuk szempontjából térnek el egymástól, hanem a tanulói résztvevők számában is. Az online szinkrón tanórákon megfigyelhető párbeszédes jeleneteinek tanulói résztvevői létszámait a 15. ábra összegzi.

 

Az online szinkrón tanórák párbeszédes jeleneteinek többségében 3–5 tanuló vesz részt a tanárral az interakcióban (10 jelenet, 71%). Ezek a jelenetek tematikailag, időtartam szempontjából változatosak, a viszonylag alacsony tanulói résztvevői szám jó eséllyel inkább az online tanulási-tanítási platformnak köszönhető. Ennél több tanulói hozzászóló csak 2 jelenetnél figyelhető meg a korpuszban: az első ilyen a 3. tanóra 1. jelenete. A magasabb számú tanulói hozzászóló több okkal magyarázható: a tanár tudatosan törekszik arra, hogy minél több tanulónak átadja a szót. Az egyik ilyen diskurzusstratégia a tanulók általános megszólítása (58. példa, 3. tanóra, 1. jelenet, részlet),

 

egy másik stratégia pedig a több tanuló célzott megszólítása (59. példa, 3. tanóra, 1. jelenet, részlet).

 

Emellett ebben a jelenetben arra is van példa, hogy egy tanuló önkijelölés útján veszi magához a szót, amiből arra lehet következtetni, hogy a téma motiváló lehet egyes diákok számára, hiszen ez a tanuló önként osztja meg a véleményét az osztállyal (60. példa, 3. tanóra, 1. jelenet, részlet).

 

A másik magas tanulói résztvevőt jelző párbeszédes jelenet az 1. tanóra 1. jelenete, a Kahoot! ellenőrző kvízes epizód. Mint ahogy már az korábban kifejtésre került, ennél ajelenetnél a tanulói beszédfordulók nem a hagyományosan vett értelemben jelennek meg, hanem az online platform segítségével, a kvízválaszok formájában. Igaz, hogy a tanulói beszédidő a jelenetben leginkább a platform biztosította kommunikációs módokban nyilvánul meg, ez a jelenet azonban jól mutatja az ilyen jellegű applikációk előnyét is: a kérdésekre rendszeresen az osztály legtöbb tanulója válaszol, ilyen módon jóval több tanulót sikerül a tanárnak a játékkal bevonnia az interakcióba. Az is igaz azonban, hogy míg az imént kiemelt jelenetekben a tanár személyre szabottan, az éppen megszólaló diáknak reflektál, a kvíz alatt a tanár csak kollektíven, az osztály egészének a teljesítményére tud reagálni, kivéve a verseny állása kapcsán, mert ott minden esetben az egyes személyekre is utal (61. példa, 1. tanóra, 1. jelenet, részlet).

 

Összességében tehát elmondható, hogy az online szinkrón tanórák párbeszédes epizódjaiban túlnyomó többségben maximum 5 tanuló vesz részt az interakcióban. Ez a magyarországi átlagos osztálylétszámokat tekintve nem tekinthető magas aránynak (Hajdu et al. 2021), különösen olyan szempontból nem, hogy a modern pedagógiai és szakmai elvárások fényében az anyanyelvi nevelés egyik legfontosabb célja, hogy a lehető legtöbb tanuló aktív részese legyen a tanórai interakciónak, a tanulási-tanítási folyamatnak (Antalné Szabó 2003). A korpusz adatai azonban összhangban vannak azokkal a nemzetközi és hazai kérdőíves/interjús kutatásokkal, amelyek a Covid–19 járvány alatti online szinkrón tanórák kommunikációjára reflektáltak tanári és tanulói szemszögből: a tanárok gyakran az egyik legalapvetőbb kommunikációs problémaként a tanulói passzivitást, a kevés tanulói hozzászólót és hozzászólást jelölték meg (Asztalos 2022; Czirfusz et al. 2020; Constantinovits–Vladár 2021; Gonda 2021; Greyling–Ahmad 2020; Nambiar 2020; Orhan–Beyhan 2020). Az is látható azonban, hogy a tanulókkal való interakció, miképpen a jelenléti, úgy az online tanulási-tanítási színtéren sem csak a szóbeli megnyilvánulásokat tekintve értelmezhető. A digitális tér nyújtotta alternatív kommunikációs csatornákat azonban a tanárok jellemzően kevésbé használják a tanulókkal való interakció támogatására.