3. A terápiás eljárások összehasonlítása, a resztenózis lehetősége

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A koszorúér-betegség három, itt ismertetett kezelési módjának hatékonyságát tekintve elmondható, hogy mind a CABG, mind a PTCA hosszabb távú túlélést biztosít, mint a gyógyszeres kezelés, [1] azonban a két sebészeti beavatkozás között nincs jelentős különbség a 10 éves túlélési arány tekintetében. [5] A gyógyszeres kezelést és a PTCA-t összehasonlítva elmondható, hogy a katéteres értágítás jelentősen javítja az anginás tüneteket, a beteg terhelhetőségét, valamint a gyógyszerelés szükségét is csökkenti. A PTCA-n átesett betegek 1-2%-a esetében a beavatkozás során kialakuló akut elzáródás miatt azonnali CABG-műtét válhat szükségessé. A sztentek megjelenésével jelentősen mérséklődött az erek újraszűkülésének (resztenózis) gyakorisága (a csak ballonos tágítás esetén 30–60%-os, míg sztent beültetése esetén 15–30%-os valószínűségről számolnak be a tanulmányok), ám a resztenózis valószínűsége PTCA esetén még mindig nagyobb, mint CABG után (hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy a visszaszűkülés eseteinek csak mintegy 10%-ában mutatható ki olyan súlyos szűkület, amely ismételt katéteres tágítást igényel). CABG-műtét után – összehasonlítva a katéteres beavatkozással – az anginás tünetekben is nagyobb mértékű csökkenés várható, ám a koszorúér-áthidaló műtét után a beavatkozáshoz kapcsolódó agyi-érkatasztrófák (stroke) gyakorisága valamivel nagyobb, mint a katéteres értágító beavatkozások után (1,2%, illetve 0,6%). [6]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Noha a resztenózis lehetősége teljes mértékben egyik terápiás módszer alkalmazásával sem zárható ki, mindenekelőtt fontos hangsúlyozni, hogy bármely beavatkozás mellett is dönt a beteg (kezelőorvosa tájékoztatása, tanácsa nyomán és segítségével), azzal a koszorúér-betegség – krónikus betegségről lévén szó – nem gyógyítható, ám eredményesen kezelhető állapot. A sikeres kezelés kulcsa és a prognózist (a betegség lefolyását) befolyásoló egyik kulcstényező a beteg személy egészségmagatartása: azon viselkedésforma, amelyet az egyén az egészségének védelme, elősegítése vagy fenntartása érdekében végez. [7] Ennek része mind a gyógyszeres kezelés tudatos és körültekintő betartása (hiszen a műtéti beavatkozások után is a gyógyszeres kezelés alapvető fontosságú), mind a betegség kialakulásában és lefolyásában szerepet játszó kockázati tényezők módosítása, ekként az egészséget károsító szokások (egészségtelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, dohányzás stb.) megváltoztatása is. A rehabilitációs kezelés fő céljai ehhez mérten (a műtétből való felépülés támogatása és ellenőrzése mellett) a gyógyszeres terápia beállítása, az életmód-változtatás területeinek megbeszélése és annak begyakorlása, az életmód-változtatás motivációjának megteremtése, valamint a folyamat segítése, támogatása.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave