3.2.2. Szorongás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szorongás az egyik leggyakoribb, ugyanakkor (adott intenzitáson és időtartamon belül) érthető és adekvát pszichés reakció, amely a koszorúér-betegség kapcsán a beteg személyben kialakulhat (a kérdés bővebb tárgyalását lásd az V.2.1. fejezetben). Az akut miokardiális infarktuson átesett személyek 70–80%-a számol be szorongásról, amely mintegy 25%-uk esetében hosszabb távon is fennmarad. Mi több, azon személyek 20–25%-a is beszámol bizonyos fokú szorongásról, akik valamilyen szív- és érrendszeri betegséggel élnek, ám sem akut kardiális esemény nincs a kórtörténetükben, sem intervenció nem szükséges esetükben. [59] A szorongás azonban nemcsak okozati, de oki, kockázati tényezőként is szerepet játszik a koszorúér-betegség kialakulásában és prognózisában. Több tanulmány áttekintő elemzése [60] alapján megállapított, hogy a MI után fellépő szorongás 36%-kal megnövekedett (és egyéb tényezők hatásától független) kockázatot jelentett a későbbi kardiális események létrejöttében, valamint a kardiális és a teljes halálozásra vonatkozóan is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hangsúlyozandó továbbá, hogy a diagnosztikai küszöböt el nem érő szorongásos tünetek és panaszok mellett, a klinikai szorongásos kórképek is jelentős kardiovaszkuláris rizikófaktorokként jelennek meg – akár kardiovaszkuláris betegséggel korábban nem diagnosztizált személyek esetében is. Tanulmányok [60, 61, 62] igazolják, hogy a pánikzavar, a poszttraumás stressz zavar, a generalizált szorongásos zavar és a szociális szorongászavar is összefüggésbe hozhatók olyan kardiovaszkuláris rizikófaktorokkal, mint például a csökkent szívfrekvencia-variabilitás, és akár kiemelten is a koszorúér-betegség kialakulásával és a kardiális halálozással. [61] (E szorongásos zavarokról később részletesen is szó esik az V.2.1. fejezetben).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szorongás és a koszorúér-betegség összefüggéseit immár egészséges személyek körében vizsgálva egy 20 tanulmányt [61] összefoglaló elemzés arra jutott, hogy a szorongás 26%-kal növeli meg a koszorúér-betegség kialakulásának valószínűségét, valamint szoros kapcsolatban van a kardiális halálozással is (a szorongó személyek estében 48%-kal magasabb volt a szívbetegséggel összefüggő halálozás kockázata). A lehetséges közvetítő mechanizmusok között szerepel az ateroszklerózis súlyosbodása, [63] a csökkent szívfrekvencia-variabilitás, [62, 64] a kamrai ritmuszavarok megnövekedett kockázata, [65] és a koszorúerek érfalának (endotélium) diszfunkciója, [66] amelyek mind kapcsolatba hozhatók a szorongással. Bizonyított továbbá, hogy a szorongás szorosan összefügg az egészségtelenebb életmóddal is. [67]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szorongásnak funkcionálisan azonban nemcsak negatív, de pozitív következményei is lehetnek. A már említett élettani következményeken túl pszichológiailag is károsnak tekinthető a hatása, ha intenzitása vagy elhúzódó időtartama rontja a beteg életminőségét, ha nehezíti a kezeléssel való együttműködést (adherenciát), vagy gátat szab a szükséges életmódbeli változtatásoknak (nehezíti az egészségre káros viselkedések megváltoztatását, vagy éppen előidézi azokat; lásd az V.2.4. fejezetet). A szorongás adaptív következményei között tarthatjuk számon mindazonáltal, ha a betegség miatti reális aggodalom motiválja a személyt a szükséges vizsgálatok elvégzésére, a rizikóviselkedéseinek megváltoztatására, a gyógyszerszedés vagy a kezelés egyéb elemeinek betartására, így javítva a prognózist. [59]
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave