3.1.2. Kapcsolati tényezők

Társas támogatás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A családon belülről és kívülről jövő társas támogatás – ami annak a szubjektív megélését jelenti, hogy törődnek az egyénnel, értékelik őt, és hogy tagja egy kölcsönösen támogató társas kapcsolatrendszernek – jelentős pozitív hatást gyakorolhat az egyén egészségére és az egészségi kimenetekre. [137] A társas támogatás és a kardiovaszkuláris állapot közötti kapcsolatról, valamint a kapcsolatot feltehetően közvetítő mechanizmusokról már szó esett (lásd a IV.3.2.8. alfejezetet).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fontos azonban kiemelten foglalkozni a társas kapcsolatok pozitív hatásainak feltételeivel is, és azokkal a helyzetekkel, amikor a társaktól jövő támogatásnak akár negatív hatása is érvényesülhet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Empirikus vizsgálatok eredménye [137] szerint a leghatékonyabb támogatás egy közvetlen hozzátartozótól (pár és különösen is házastárs) érkezhet, főképp igaz ez, ha a támogatott fél férfi (lásd a gondoskodáshoz kapcsolódó nemi szerepbeli különbségeket). Ami a barátoktól jövő támogatást illeti, úgy tűnik, hogy a nagyszámú közeli baráttól jövő támogatásnak nincs jelentősen nagyobb testi-lelki haszna, mint minimum egy vagy csupán néhány közeli barát támogatásának. Mi több, a nagyszámú forrásból érkező és (a túl sok információ és tanács miatt) intruzívnak érzett társas támogatás akár túlterhelő is lehet, ami fokozhatja is az átélt stressz mértékét. Előfordulhat, hogy a támogató személy – szándéka ellenére – rossz tanácsot ad, nem tud kézzelfogható segítséget nyújtani, amikor arra lenne szükség, vagy nem megfelelő módon vagy mértékben nyújt érzelmi támogatást – ezzel akár a támogatási törekvés hatásosságát is csökkentve.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gyakori probléma és különösen is egy krónikus betegség esetén jelentősen megváltoztathatja a támogató személy szándékát és a támogatás hatását, ha a támogató túlzottan kontrolláló vagy túlzottan direkt módon akar segíteni. Tipikus példája lehet ennek a koszorúérbeteg családtag dohányzásról való leszokásának vagy étrendje megváltoztatásának erőltetett, direkt és a beteg személy saját igényeit vagy autonómiáját figyelmen kívül hagyó „támogatása”, erőltetése. [107] Ha ez a törekvés jár is bizonyos egészségügyi haszonnal, az interperszonális vagy kapcsolati feszültség, amit generál, megkérdőjelezi annak létjogosultságát. További elkerülendő probléma, amikor a beteg személy – alkalmazkodva a támogató hozzátartozó kontrolláló, túlvédelmező viszonyulásához – passzívvá és dependenssé válik, így belekerülve egy ördögi körbe, ahol a támogatott egyre inkább rászorulva érzi magát a segítőre, a segítő személy pedig egyre nagyobb terheket vállalva igyekszik megfelelni ezen elvárásoknak. Ez a negatív önerősítő kör alááshatja a beteg személy önértékelését, gyengíti öngondoskodását, a gondozó személyre pedig megterhelő, egy idő után kimerítő feladatokat helyez.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Noha a helyzetet fenntartó okok ennél gyakorta összetettebbek, a szükséges, ugyanakkor elégséges támogatás mértékének meghatározásában segíthet, ha mindkét fél az alábbi tanácsot szem előtt tartja: „csináljon meg helyette mindent, amit nem tud megcsinálni, de ne csináljon meg helyette semmit, amit nem akar megcsinálni!”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy betegség tüneteinek kommunikálása kapcsán további problémát jelenthet, ha a beteg tünetkommunikációjára a fontos másik személy (társ, családtag stb.) – az érzelmi támogatás jegyében – akár hasonló distresszel és aggodalommal, akár intenzív gondoskodással, túlféltő viszonyulással reagál. Előbbi válasz valószínűleg csak fokozza a beteg személy distresszét (így akár a tünet szubjektív észlelt intenzitását is), [101] utóbbi azonban nem tudatosan is megerősítheti a beteg személy úgynevezett betegségviselkedését, akár oda vezetve, hogy ezután érzékenyebben figyeli és észleli tüneteit, állapotának negatív változásait, amit kifejezve ismét pozitív törődést, gondoskodást válthat ki a másikból, ami ismét megerősíti betegségviselkedését, és így tovább, egy önerősítő kört generálva. [107]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Általánosságban elmondható, hogy a pozitív hatású adekvát társas támogatás nyújtásának alapvető feltétele a támogatott személy igényeinek és a kapott támogatás formájának és mértékének illeszkedése. [137] A társas támogatás, típusait tekintve, lehet érzelmi (vigasztalás, meghallgatás, megerősítés), információs (a helyzet jobb megértésének segítése, tanácsok adása, ismeretek átadása) és instrumentális (kézzelfogható, akár anyagi segítség nyújtása, például a beteg személy fuvarozása a kezelésre, bevásárlás stb.).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fontos hangsúlyozni a különbséget a kapott és az észlelt társas támogatás között. Előfordulhat ugyanis, sőt, gyakori, hogy a személy nem olyan formájú vagy mértékű támogatás kap, mint amire szüksége lenne – ebben az esetben az objektíve kapott támogatás (és akár a támogató szándéka), valamint az észlelt támogatás megtapasztalása között jelentős eltérések léphetnek fel, ami akár fokozhatja is a támogatott személy distresszét (amennyiben a beteg személy például kifejezi aggodalmát, mert nem tudja, hogyan juthat el a következő kórházi kezelésére, az érzelmi támasz – például vigasztalás – nyújtása nem pozitív – akár épp ellenkező – hatású lehet). Fontos szempont tehát a társas támogatás forrásának illeszkedése is annak típusához. Az érzelmi támogatás akkor lehet a leghatékonyabb, ha a családtagok és a közeli barátok felől érkezik; míg az információs támogatás pozitívabb észlelt előnnyel jár, ha szakemberektől érkezik, míg a – megkérdőjelezhető hozzáértéssel bíró – hozzátartozók felől nem megfelelőnek, inadekvátnak tűnhet a tanács, javaslat. [137]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A támogatott személy fogadókészsége további jelentős kérdés a társas támogatás folyamatában. Gyakori probléma ugyanis, ha a distresszt átélő, akár jelentős funkcióromlásával szembesülő krónikus beteg személy – épp állapota okán – nem tudja megfelelően fogadni a társaktól jövő támogatást, akár ismételten negatív, elutasító érzelmeket közvetít az őt körülvevő személyek felé, ezzel – akaratlanul is – eltaszítva őket magától. Az idézett kutatások [137] ekként rámutatnak, hogy gyakorta azok a személyek képesek legkevésbé fogadni a társaktól jövő támogatást, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Ennek feloldásában a hozzátartozók részéről a beteg személy helyzetének megértésére való törekvés és annak elfogadása segíthet; visszautalva a betegség feldolgozásának öt fázisára és a düh szakaszára, fontos hangsúlyozni, hogy az esetek nagy részében egy krónikus beteg személy által kifejezett ellenségesség, akár agresszió gyakorta a szomatikus állapota miatt érzett frusztráció és düh kivetítése és nem a hozzátartozókra (vagy a kezelő személyzetre) irányuló érzelem.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A társas interakciók tehát kétélű kardként pozitív és negatív hatásokkal egyaránt járhatnak a krónikus beteg személy és akár családja alkalmazkodását befolyásolva. Ezzel összhangban a család funkcionálásának és a családtagok bizonyos viselkedéseinek krónikus beteg személyek öngondoskodására gyakorolt hatását vizsgáló tanulmányok [138] rámutattak, hogy a pozitívnak megélt házastársi és családi kapcsolatok a betegség jobb élettani mutatóival, így a tényleges túlélés meghosszabbodásával jártak együtt. A beteg személy autonómia- és kompetenciaérzésének támogatása továbbá az egészségvédő viselkedések iránti nagyobb elkötelezettséggel és a koszorúér-betegség jobb kimenetelével járt együtt. Ezzel szemben a családtagok viszonyulása, amely a beteg kontrollálására, kritizálására vagy túlvédelmezésére irányult, rosszabb egészségügyi kimenetekhez vezetett. A családtagok problémafókuszú megküzdése, úgy, mint a betegségről való nyílt kommunikáció, a koszorúér-betegség jobb kimeneteléhez vezettek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végezetül hangsúlyozandó, hogy a – típusában és mennyiségében – megfelelő társas támogatás kiváltása és hasznosítása csakúgy, mint annak adekvát biztosítása az őszinte és nyílt kommunikáción alapszik. Az igények megfogalmazása, a szükségletek kimondása és azokra adott szintén kongruens reakció biztosíthatja azt leginkább, hogy mind a támogatott, mind a támogató személy körülményeihez és lehetőségeihez illeszkedve vegyen részt a társas kapcsolatokban.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave