Ez a Bevezető alkalmat ad arra is, hogy néhány szóval méltassuk Müller Miklós (1930), a Rockefeller Egyetem emeritus professzora érdemeit. 1955-ben végzett a Budapesti Orvostudományi, mai nevén Semmelweis Egyetemen. Ugyanott kezdte pályáját, a Szövettani és Fejlődéstani Intézetben. Kutatásaiban elsősorban a sejten belüli metabolizmus mechanizmusát vizsgálta. Akkori és későbbi eredményeinek nemzetközi visszhangját amerikai, francia, német és magyar elismerései jelzik. Publikációinak köszönhetően Christian de Duve (1917‒2013) sejtkutató és biokémikus meghívására pályáját 1964-től a Rockefeller Egyetemen folytatta. De Duve 1974-ben, a Nobel-díj átvétele alkalmával tartott Sejtbéli felfedezéseink centrifugával című előadásában több helyen is megemlíti Müller Miklós munkáit, és legalább hét dolgozatára utal. Azzal, hogy Müller Miklós társszerző volt, em fejeznénk ki valóságos szerepét ezekben a kutatásokban. De Duve elmondta, hogy Müller Miklós vezetésével egész sor vizsgálat történt New Yorkban, amelyek nyilvánvalóan részét képezték a Nobel-díjas előadás anyagának. Idővel Müller Miklós saját laboratóriumot szervezett, és vezette a Parazitológiai Biokémiai Laboratóriumot. A Rockefeller Egyetem professzoraként vonult nyugalomba, de munkáját nem hagyta abba. Egy ideig folytatta a biokémiai kutatásokat, majd egyre inkább teret nyert tudománytörténeti érdeklődése. Rendhagyó pályát futott be, ha csak arra gondolunk, hogy New Yorkban kutatja, mégpedig nemzetközi elismeréssel, a szovjet biológia tragédiáját és a sztálini–liszenkói tudományellenes és sarlatán irányvonal erőszakos alkalmazását a szovjet érdekszférába tartozó országokban, elsősorban Magyarországon. A rendhagyó biológussorsokkal foglalkozó előadóülés szinte valamennyi résztvevője elismerően nyilatkozott arról, milyen segítséget jelentett munkájukhoz Müller Miklós bátorító támogatása.