Ma is fontos, általános érvénnyel bír, „… játszani is engedd szép, komoly fiadat…” (József Attila, Levegőt, 1935). A játék egyben maga a tapasztalás, a kreativitás megalapozása, kérdéseket vetve fel a megismerés folyamatában. Az ember kreatív lény (homo creator). Robert J. Sternberg és Todd I. Lubart (1999) szerint a kreativitás olyan képesség, amelynek eredménye a felmerülő problémákra önállóan hozott egyedi, új ötlet vagy ötletek. A kreativitás azonban nem minden esetben feleltethető meg a kiválóságnak, a tehetségnek, de a tudományos diákkör a szakkollégiumokkal együtt intézményesített keretet ad(hat) a tehetséggondozásnak. Ugyanakkor a kiválóság nem kizárólagosan a kitűnő tanulót jelenti, mint ahogy a kitűnő tanuló sem minden esetben tehetség (Gerald Durreltől Albert Einstenig széles a megemlíthető kiválóságok köre). Joseph Renzulli (1977) háromgyűrűs koncepciójában a tehetség alkotóelemeiként az átlag feletti talentumot, a problémamegoldáshoz való lojalitást és a kreativitást azonosította. Czeizel Endre (2004) gondolatai mentén az átlag feletti általános képességek (jó absztrakt elme, memória stb.); kreativitás; elkötelezettség a feladatok iránt; átlag feletti speciális képességek a jellemzők, gyakran együtt járva az érzelmi stabilitás hiányával (Latinovics Zoltán). Csermely Péter (2014) professzor szerint mindenkinek joga van kibontakoztatni a tehetségét, aki kíváncsi, nyitott az újdonságok iránt. Kiegészítve a fenti gondolatsort, egyetértünk Csapó Benő 2016-os tudományünnepi előadásában elhangzottakkal, miszerint az oktatás egyik legfontosabb feladata a kíváncsiság, a kérdezés képességének és szándékának fenntartása. Nem könnyű feladat, de a tudományos diákkör mint az önképzés egyik felsőoktatásban létező gyakorlata alkalmas erre. Itt fontos megemlíteni, hogy a tapasztalatok szerint a hallgatók által is felértékelődött az elmúlt ciklusokban a TDK, a mentorral, diáktársakkal közös munka, ami jelentősen hozzájárul a munkáltatók által elvárt munkaerőpiaci kompetenciák fejlesztéséhez (Takács-György–Takács, 2017; Cziráki et al., 2019).

A Közgazdaságtudományi Szekció a kétévente megrendezésre kerülő OTDK negyedik legnépesebb szekciója az Orvos- és Egészségtudományi, a Humán Tudományi és a Műszaki Tudományi Szekció után. Az elmúlt három OTDK-n átlagosan 446 pályamunkát neveztek be, 379 dolgozatot mutattak be. A két számérték különbsége jól mutatja a szekció egyik legnagyobb problémáját: átlagosan 15 százalék morzsolódik le a nevezettek közül, azaz végül nem mutatja be konferencián a dolgozatát. Ez az arány jelentősen meghaladja a legutóbbi három OTDK 5,4 százalékos összesített átlagát, de az e téren következő szekciók (Társadalomtudományi: 9, Humán Tudományi: 8,5, Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai, Könyvtártudományi: 8,2 százalékos) átlagát is. 2019-ben az OTDK tizenhat tudományos szekciójába összesen 5594 hallgató nevezett, ebből 557-en a Közgazdaságtudományi szekcióba, e tekintetben a szekció részesedése közel tízszázalékos, az előadott dolgozatokat tekintve – a relatíve nagyobb lemorzsolódás okán – valamivel alacsonyabb, kilenc százalék körüli.

 

 

A hallgatók – összhangban az OTDT minden szekcióra kiterjedő felmérésében kapott válaszokkal – összességében úgy látják, hogy az OTDK nagyon jó kezdeményezés, fontos része a diákéletnek. A kérdőívben szereplő, OTDK-ra vonatkozó átfogó állítások közül ez kapta abszolút értékben is a legjobb értékelést, mindössze három válaszadónál billent negatív vélemény (egyáltalán nem vagy csak kismértékben ért egyet) felé a mérleg. A válaszadók 90 (országos: 90) százaléka pozitívan nyilatkozott arról, hogy ismerőseiknek, hallgatótársaiknak is mindenképpen ajánlanák a TDK-tevékenységet, OTDK-részvételt. A zsűri esetében ez 98 (országos: 95) százalék. A válaszadók úgy látják, hogy mindent megtettek a siker érdekében, tehát fontos volt nekik a részvétel, nem vették félvállról a felkészülést. Szintén jó értékelést kapott a konzulensek támogatása, valamint a kari TDK-felelősök és az OTDK-szervezők segítő munkája is. Az OTDK az intézményeken belüli közösségek kialakítását is segítheti. Ezt jellegénél fogva a kisebb intézmények jobban érzékelték, viszont a nagyobb intézményekből érkező diákok is alapvetően pozitívan nyilatkoztak csapatuk kari összetartásáról.

 

 

A tehetséggondozási folyamat fontos része a hallgatói munkákra adott, a további munkát segítő visszajelzés, a párbeszéd. Az OTDK keretei között ez első körben két (nagyobb ponteltérés esetén három) írásos értékelés formájában jelenik meg. Ezt követően a szóbeli fordulóban, a tagozati üléseken adódik – az idő szabta korlátok között – lehetőség a párbeszédre, míg a konferencia egésze – megint csak az időbeli és szervezési korlátok mellett – terepe lehet további, informális szakmai beszélgetéseknek, véleménycserének, kapcsolatfelvételnek, együttműködések létrejöttének.

Az OTDK Közgazdaságtudományi Szekciójában végzett felmérés alapján a hallgatói vélemények tükrében a tehetséggondozás e formájának és az országos konferenciának a megítélése igen pozitív, hasonlóan a több tudományterületre kiterjedő országos mozgalom megítéléséhez. A Közgazdaságtudományi Szekció érintettjeinek válaszai is azt tükrözik, hogy az OTDK-k jelenlegi lebonyolítása, rendszere jól működik, a hallgatók élvezik a részvételt, ugyanakkor néhány olyan területre is rávilágítanak, ahol a jobbító szándékkal történő változtatást kell végiggondolni a jövőre vonatkozóan, elsődlegesen a bírálatokkal, kommunikációval kapcsolatosan. A szöveges hallgatói vélemények visszatérő kulcsszava az „élmény”: fontosnak és hasznosnak, élvezetesnek érzik, jó közösségi és szakmai élményként, kapcsolatépítési lehetőségként élik meg, tanulságosnak, motiválónak, inspirálónak tartják az OTDK-t. Ez összhangban van a tizenhat szekcióra kiterjedő OTDT-felmérés eredményeivel, ahol az „élmény” leggyakoribb említése mellett a „tudomány” és a „siker” szavak említése volt a leggyakoribb. Szakmailag fontos mérföldkőnek, az egyetemi lét egyik csúcspontjának írják le a résztvevők az OTDK-t, ugyanakkor az is észlelhető, hogy a versenyjelleg elnyomja a tudományos konferenciát.