Ornamentika és modernizmus

Ornament and Modernism

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sugár Péter

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja, DLA, építész, egyetemi tanár

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki kar Lakóépülettervezési Tanszék

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 
Összefoglalás
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az összefoglalóan ornamensnek nevezett jelenség fogalmi meghatározása régóta foglalkoztat. Izgalmas, aktuális kérdésnek gondolom a vizuális kultúra történetében tapasztalható, az ornamentikához is köthető kulturális fordulatok áttekintését. Vajon mit jelent az ornamens a modernizmus után és a posztmodern korszakot követően? Van-e olyan sajátossága, mely a kortárs építészetre jellemző?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Európában és az angolszász világban a díszítéseknek a felületekre koncentráló jellege, stíluskorszakokat és kultúrákat átívelve, a szecesszió idején újra meghatározóvá vált. A modernizmus alatt ez a tendencia, egyáltalán az ornamentika díszítésként való alkalmazása, visszaszorult. A posztmodern idején és a jelenkori építészetben a felületeken ismét megjelentek a képek, mintázatok.
 
Abstract
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

I’ve been interested in the definition of the notion of the phenomenon comprehensively called ornament for a long time. I think that a review of the cultural turns connected to ornament within the history of visual culture is an exciting and topical issue. What does ornament mean after Modernism and following the Postmodern period? Does it have a peculiar trait characteristic of contemporary architecture?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

The culture of ornamentation as decoration of the surface which was present in different eras and cultures became a decisive factor in Europe and the Anglo-Saxon world once again during the Art Nouveau period. During Modernism, this tendency, along with the use of ornament as embellishment lost its significance, while during Postmodernism, and subsequently in contemporary architecture images and patterns have reappeared once again.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kulcsszavak: geometrikus ornamentika, szimbólumok, ábrázolás, dekompozíció, pop art, szimuláció, skin, fraktális séma, screen, infokommunikációs forradalom, moiret
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Keywords: geometric ornamentation, symbols, representation, decomposition, pop art, simulation, skin, fractal scheme, screen, infocommunication revolution, moiret
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.184.2023.6.3
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Ornamentikaértelmezések

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Dolgozatomban az építészetben megjelenő ornamentikával mint a geometria szabályai szerint szerkesztett díszítőmotívumok rendszerével foglalkozom. Nem vizsgálom az ornamentika számos más fajtáját, például az épületeken hagyományosan díszítő funkcióként megjelenő festményeket, szobrokat. A geometrikus ornamentikamértani ábrákból és azok ismétléséből álló díszítés, amely időnként növényi és állatornamentika vagy írás (arab, héber kalligráfia) stilizálásával jön létre. Alkalmazása egyes korszakokra jellemző (például az archaikus görög dór művészet), vagy az emberábrázolást tiltó és ezért az állatábrázolást is kerülő kultúrák művészete (judaizmus, iszlám), népművészetek, törzsi művészet. Itt volt jellemző a növényi ornamentika is, aminek eredetileg szimbolikus jelentősége volt. Utóbbi a legtovább a népi kultúrákban őrződött meg.” (Hoppál et al., 1990) A geometrikus ornamentika alapelemei eredetileg a szimbólumokkal álltak összefüggésben, azaz jelentésteliek voltak, de elterjedt használatuk során ezek a jelentések gyakran kikoptak, eltűntek. A vizuális művészetekben általában a geometrikus díszítés az ábrázolás (a reprezentáció) mellett jelenik meg. A két rendszer egymást is kiegészíti, koronként és kultúránként más-más módon és arányban.1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ornamentika modern kori európai kultúrtörténetében az 1852-es londoni világkiállítás hozott jelentős változást, amikor a világ szinte minden részéből összegyűjtött anyagok bemutatásának részeként hatalmas ornamentikakollekciót állítottak ki. A hagyományos ornamentika újkori alapműve az anyagot összegyűjtő Owen Jones építész 1856-ban megjelent munkája lett, amely a kiállítási anyagnak könyv formába szerkesztett változata. A historizmus és a szecesszió (de később például Louis Sullivan, Le Corbusier és Frank Lloyd Wright is) innen merítette díszítő motívumkincsét. Ettől a munkától datálható, hogy az alkotók szabadon keverték a különböző korok és kultúrák díszítőmotívumait. Itt jegyzem meg, hogy a könyv fakszimile kiadása 2004-ben megjelent magyarul, az ornamentika újbóli „népszerűségének” bizonyságául. Jones kötetét követően, egymás után adtak ki kőnyomatos litográfiaként sokszorosított mintakönyveket, egészen az első világháborúig, így ezek képezték az alapját a díszítőművészeti oktatásnak (Katona, 2005).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Most nézzünk egy kortárs értelmezést az ornamentikára vonatkozóan! Sándor András esztéta megfogalmazásában: „Az ornamentika kitétel jelenthet díszítést, jelenthet ismétlődéssel szerkesztett alakzatot, és jelenthet szemantikai jelentést nélkülöző – akár geometriai, akár figurális – formázatot.” (Sándor, 2006)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1. kép. Római kori mozaik. A példán láthatjuk, hogy a mitológiai jelenet ábrázolása mellett megjelennek a geometrizáló díszítések (The New York Public Library, Picture Collection Miriam and Ira D. Wallach Division of Art, Prints, and Photographs, https://digitalcollections.nypl.org/items/510d47e4-19bb-a3d9-e040-e00a18064a99)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jelenkorunkban (elsősorban az építészetben) az ornamentikának rajzolatokként, mintázatokként való értelmezése és fogalomhasználata egyre elterjedtebb. A téma kortárs irodalmából kiemelném a Foreign Office Architects (FOA) vezető építészei által néhány éve megjelentetett könyvet (Moussavi–Kubo, 2008), amely 20. századi és kortárs épületek homlokzatképzéseit vizsgálja. Az egymástól nagyon különböző példák egyetlen közös sajátossága az, hogy Farshad Moussavi és Michael Kubo mindegyiket ornamentikának tekinti. Ez egyrészről azt mutatja, hogy a kortárs építészetben jelentősen megnövekedett az ornamentika értelmezési tartománya. Másrészt a fogalom jelentése kitágult, talán el is bizonytalanodott, de akármit is értünk rajta, ma az ornamentika az egyik legfontosabb és legdivatosabb építészeti téma – ismét trenddé vált.
 

Ornamentika – korszakonkénti értelmezésben fordulatok a vizuális kultúrában (1): A Gutenberg-galaxis megjelenése

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ősi törzsi kultúrák kezdeti geometrikus mintázataitól hosszú út vezetett a klasszikus kultúrák komplex képi világához. Az ornamentika és a komplex képi ábrázolás egymást kiegészítő-kiegyensúlyozó viszonya a vizuális kultúra történetében a nagy stíluskorszakokhoz kötődik. Gondolatmenetünk szempontjából vizsgáljuk most meg a gótikus székesegyházak építészetében megvalósult szintézist, kiteljesedést. A templomok díszítőművészete az írástudatlan hívők számára is „olvasható”, kőbe, fába vésett Biblia volt, amely érzékien jelenítette meg a vallásos kultúra egészét. Az ornamentikának ez a szerepe az építészetben a könyvnyomtatás megjelenésével fokozatosan megváltozott. „A könyv megöli az építészetet” – jellemezte a „textuális fordulatot” 1831-ben, a romantika korában ezzel a nagy hatású mondattal Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regényében (Hugo, 1980). Persze nem az építészet haláláról, hanem arról szólt ez a mondat, hogy az architektúrának a teljes kultúrát átfogó, összefoglaló szerepe átértékelődött, leáldozott. A nyomtatott Biblia olvasása és a protestáns imaházakban a nép nyelvén felhangzó prédikációk kikezdték a hagyományos ornamentikai/képzőművészeti apparátus szükségességét. Minden erőfeszítés ellenére végeredményben az ornamentika a reprezentáció eszközévé vált, részműfaj, „díszítőművészet”, másképpen fogalmazva, dekoráció lett belőle. Ez a tendencia a 18. századi mérnökképzés megindításával tovább erősödött, miután kettévált a művészeti és a mérnöki tevékenység az építészetben. A dekorá­ció­vá vált ornamentika felhígult és a tömegtermelés részévé vált: az eklektika korában fokozatosan veszítette el előbb a szimbolikus, a funkcionális, majd a reprezentatív szerepét is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vannak azonban kiemelkedő időszakok is az ornamentika újkori történetében. Így a szecesszióban újra a kiteljesedését tapasztalhatjuk meg: az ornamentika a képzőművészetek és az építészet minden részét átformálta. Mindezek ellenére, a 20. század elején a terek formája, szervezése lényegi módon változott meg, és az új anyagok, az öntöttvas, majd azt követően az acél és a vasbeton alkalmazása lehetővé tette a nagy fesztávolságú szerkezetek építését.2 Az összefüggő monolit szerkezetek eltüntették a kisebb elemek összeépítési varratait, ezzel együtt azok jellegzetes rajzolatait, mintázatait (Böhringer, 1995).3 Az ornamentikának nem maradt más szerepe, csak az önmagáért való, funkció nélküli díszítés. Adolf Loos a szecesszió korszakának a lezárásaként kimondhatta az ornamentika trónfosztását.
 

A modernizmus tabula rasája

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ornamentika és modernizmus: úgy tűnik, egymást kizáró fogalmak. Legalábbis létrejöttekor a modernizmus önmagát éppen az ornamentika ellenében határozta meg. Adolf Loos 1906-os, elhíresült pamfletje, az Ornamens és bűnözés a historizmus tömegtermékként alkalmazott, szerkezeti összefüggések és jelentés nélküli ornamentális gyakorlatát kritizálta. Loos az ornamenst a kultúra egyik degenerációs tüneteként határozta meg. Úgy fogalmazott, hogy az ornamentikától való megszabadulás egyenesen a szellemi erő jele. Loos égi látomásként írja le a díszítések nélküli világot: „Mi már magunk mögött hagytuk az ornamenst, kiküzdöttük magunknak az ornamensnélküliséget. Közel az idő, a teljesség vár reánk. Nemsokára a városok utcái fehér falakként ragyognak majd! Mint Cion, a szent város, az ég fővárosa. Ez lesz a beteljesedés.” (Loos, 2004)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kazimir Malevics a Bauhaus-könyvek egyikeként kiadott A tárgynélküli világ című művének (Malevics, 1986) ábraanyagában a legegyszerűbb és legalapvetőbb síkidomokra építette az új vizuális világot, beleértve az üres papírlap fehérjét is. Malevics „szuprematista” tanait Looshoz hasonlóan még egy új transzcendencia nevében hirdette meg. Azonban a kezdeti transzcendencia elhalványulását követően a mozgalom építészeti vonulata a szerkezet és a funkció megjelenítésére koncentrált; ezeken kívül semmi mást nem tűrt meg a felületeken. Az első világháború után kibontakozó modern mozgalom érvénytelenítette a klasszikus architektúra kétezer éves gyakorlatát, és a szó szoros értelmében tabula rasát hirdetett. A modern mozgalom egyik központi törekvése a dísztelenség lett. A hagyományos, „klasszikus” építészet és az ornamentika összefüggtek; a modernizmus a klasszikus architektúrával együtt az ornamentikát is megtagadta.4

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 20. század avantgárdja a szecesszió növényi ornamentikája után az absztrakció és a dekompozíció felé terelte a vizuális kultúrát. A funkcionalista szemlélet és a szociális jellegű beavatkozások valósága nemcsak száműzte az anyagszerűség gazdagságát a mintázatokból, hanem a transzcendens és szimbolikus jeleket is eltávolította: a puszta szerkezetek és a funkció már csak önmagukat jelentették.
 

Fordulatok a vizuális kultúrában (2): Az avantgárdtól a „képi fordulatig”

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A „modern” évtizedeit, majd a II. világháborút követően – néhány újklasszicista kitérőt nem számítva – az 1960–1970-es évek posztmodern mozgalma terelte újból a fősodorba a klasszikus hagyományt, akkor már a modernizmus kritikájaként. És újabb fordulatnak tekinthetjük, hogy Loos kritikája után száz év elteltével az ornamentika ismét megjelent a kortárs építészetben. Stílusosan fogalmazva, az ornamens újra „virágzásnak indult”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Már az 1950–1960-as évek pop-artja előrevetítette a képek sokszorozásának, elburjánzásának a folyamatát. Andy Warhol sokszorosított portréin-tablóin már nemcsak az ornamentális jeleknek, de a képeknek (az ábrázolásnak) sincs jelentésük: a sokszorozás és a szimuláció révén a kép jelentése felhígult.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nagy változás, amelyet Mitchell a „képi fordulat” (Mitchell, 2010) kifejezéssel ír le, az 1970-as években válik szignifikánssá. A fogalom egy egészen új jelenségre, egy olyan kommunikációs helyzetre utal, amikor a nyelvi struktúrákkal már nem tudják a jelenségeket leírni, azokat sokkal inkább képekkel lehet jellemezni. Az 1990-es évek digitális képi alkalmazásainak köszönhetően a képek végleg kezdik kiszorítani a textust, a szöveget. A könyvek mellett megjelenik a képernyő, a screen, majd az ezredfordulót követően az érintőképernyő. A kommunikációban az eligazodáshoz már nem kell tudni írni-olvasni sem. A képi szimbólumok („ikonok”) teljes értékűen jelennek meg az írott szöveg mellett. A Gutenberg-galaxis átalakult, a szöveg és a kép viszonya újrapozicio­nálódott.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A filozófus, esztéta Jean Baudrillard úgy jellemzi ezt a viszonyt, hogy „Semmi sem tűnik már el (még Isten sem) befejeződés vagy halál révén: a megsemmisülés útja az elszaporodás, a fertőzés, a telítődés és a transzparencia, a kimerülés és a kipusztulás, a járvány szimulálása, az áttűnés a szimuláció másodlagos létébe. Nincs többé fatális eltűnés, csak fraktális szétszóródás van. […] Minden részecske a saját mozgását követi, minden érték vagy értéktöredék fölragyog egy pillanatra a szimuláció egén, azután eltűnik az űrben egy olyan tört vonal mentén, amely csak kivételes esetben találkozik a többiekével. Pontosan ez a fraktális sémája, ez kultúránk jelenlegi sémája.” (Baudrillard, 1997)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A digitális technika sokszorosító eljárásainak eredményeképpen a kortárs épületek felületein is elszaporodnak a képek: a geometrikus ábráktól, ornamensektől a fotórealisztikus képekig sokféle alkalmazásokat találunk. Úgy tűnik, megint csak fordulat történt a vizuális kultúrában, egyfajta „digitális képi fordulat”, amely a már említett hetvenes évekbeli „képi fordulat” újabb állomása.
 

Fordulatok a vizuális kultúrában (3): A felületi ornamentika visszatérése

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

És hogy mi köze az előzőeknek az ornamentikához? Az építészetben a képi fordulat többek között az ornamentika képként való visszatérését jelentette. Az 1990-es évektől, az ezredforduló táján, tömegesen elterjedtek a nagy, összefüggő felületeken megjelenő képek és mintázatok. Az ábrázoló jellegű képeket és az ornamentika mintázatait, rajzolatait tekintve a kortárs építészetben e kétféle minőség összefolyik, azt lehetne mondani, hogy a képek is „ornamentizálódnak”.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2. kép. Eberswalde Technical School Library – Herzog & de Meuron, Thomas Ruff, 1999 Az egyszerű téglatest formájú vasbeton épülettömegen az ablakok geometrikus sorolásán kívül semmilyen forma nem jelenik meg. Elborítják viszont a betonfelületet a képek: a fotóművész Thomas Ruff magazinokból gyűjtött képekről készült fotói az épület betonfelületén képként gravírozva jelennek meg. Háromszoros képi „átírás” történik: képekről készült képekről készült képek. (Fotó: Immanuel Giel; Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0 licenc)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mai képekre a jelentésnélküliség ugyancsak jellemző. Ezzel párhuzamosan a szövegek is gyakran képszerűen jelennek meg (ez már az 1970-es években is tendencia volt). A skin, a felület vált a mintázatok sajátos hordozójává. Az épületek felületein viszont a képek ornamentikává alakulnak át, ugyanis a sokszorozás technikája relativizálja és így megszünteti a kép ábrázoló funkcióját, és ezáltal visszaszorítja a jelentését is. A mintázatok elterjedésében nyilván szerepe van annak is, hogy a kép új építőanyagokon is finom kidolgozottsággal tud megjelenni, így például a betonon, tehát technikailag nincs határa a kép alkalmazásának, sőt, olyan homlokzati felületeken is jelen lehet, amelyek nem megszokott helyei az ábrázolásnak. (Például elterjedt vizuális művészeti gyakorlattá vált az épületek homlokzataira történő vetítés.) Az építészetben mára nemcsak a tervezésben terjedtek el a számítógépes szoftverekkel segített alkalmazások, hanem a gyártásban is. Szinte minden anyagot meg tudnak munkálni CNC-vezérléssel, lézerrel, vízzel, plazmával vágva; felületükre laminálni, szitázni, vetíteni tudnak. Az ornamentikát, amit a régebbi korok áldozatos kézműves munkával hoztak létre, és amit áthatott a szakralitás, ma számítógépekkel vezérelt gyártástechnológia állítja elő, kihasználva a tipizálás és az egyedi előre gyártás lehetőségeit.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Napjaink építészetében pedig újabb tendenciaként egyre több helyen láthatunk screenszerű homlokzatokat is, azaz olyan képernyőfelületeket, amelyeken már nemcsak az ornamentális mintázat, hanem az online információ is látható. A kézzel fogható térbeli valóság mellett a párhuzamos, virtuális valóságok is megjelennek. Némileg sarkítva úgy is fogalmazhatnék, hogy míg az építészeti kommunikáció kezdetén az ornamentika és az ábrázolás jelentette az információt, manapság mindinkább az információ válik ornamentikává. Számomra úgy tűnik, mintha a digitális sokszorozás során, de főként a screen-felületek terjedésével a felületen megjelenő képek és az online információ hadat üzennének a (hagyományos) építészetnek: a formáknak és a tereknek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kicsit máshonnan és objektívebben nézve a jelenséget, mindezekről a próbálkozásokról elmondhatjuk, hogy a megszokottól eltérő vizuális kommunikációt próbálnak létrehozni az épület felülete és a használók, nézők (városlakók) között. Visszatekintve érvelésemre, az ornamentika kezdeteire és a vizuális kommunikáció említett fordulataira, a mai digitális képi sokszorozás része annak a globális infokommunikációs forradalomnak, amelynek a kellős közepén vagyunk, és bár még nem látjuk, hogy mindez hová vezet, közben alkalmazzuk a technikát és kísérletezünk vele.5
 

Szubjektív utószó6

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hitelesség kedvéért, az előbbi szövegben említett fordulatokat saját munkáimmal is illusztrálom. Az elmúlt két évtizedben az ornamentika elemeit nagyon is tudatos építészeti és szemiotikai eszközként használtam. Képző- és iparművészekkel együtt dolgozva beton-, tégla- és kőfelületeken, és acéllemezeken kíséreltem meg mintázatokat megjeleníteni, egy, a környezettel és a használókkal folytatott kísérleti kommunikáció jegyében.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Dohány utcában épült fel az erzsébetvárosi gettó emlékfala.7 A betonfelületbe nyomva jellegzetes minta jelenik meg, amely a Rumbach utcai, Otto Wagner által tervezett zsinagóga faláról vett motívum „újrahasznosítása”. A mintába beleszőtt betűk szimbolikus értelmezésekre adnak lehetőséget, miközben egyfajta „tapétamintaként” jelennek meg, így a mintázat többszintű kommunikációt tesz lehetővé. Ugyanezek a mintázatok a szövegeket tartalmazó acéllemez felületeken is feltűnnek.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

3. kép. Dohány utcai gettó emlékfala, részlet (Fotó: Klein Rudolf)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A budai Duna-parton lévő dizájnhotel8 homlokzati üveglamelláin több rétegben megjelenő ornamentális mintázatokat alkalmaztunk. A sajátos jelentésrétegekből összeálló felület egyben funkcionális is volt, az árnyékolásban kapott szerepet. Az üvegfelületeken megjelenő pixelek a Duna faunájához kapcsolódnak: halak, planktonok, lepkék képei. A sok kis pixel egy hullámzó vízfelület képét adja ki a teljes homlokzaton. A vízfelület hullámzását a lamellák motorikus mozgatása ténylegesen is leképezi.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

4. kép. Lánchíd 19 Design Hotel, részlet (Fotó: Sugár Péter)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Másfajta kísérlet a Graphisoft Park Fogadóépületének kéthéjú üveghomlokzata.9 Az üveglamellákból álló külső héjon árnyékoló szerepet is betöltő absztrakt mintázat, vonalrajz jelenik meg, amely a park IT-jellegével van összefüggésben. A különböző szögben álló lamellák változó nézőpontokból moiret-kat képeznek. A geometrikus mintázatok, a külső és belső terek a fények változásaival más és más módon jelennek meg a homlokzatokon.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

5. kép. Graphisoft Park Fogadóépület homlokzatának részlete (Fotó: Bujnovszky Tamás)
 

Irodalom

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Baudrillard, J. (1997): A rossz transzparenciája. (ford. Klimó Á., Tímár K.) Budapest: Balassi Kiadó–BAE Tartóshullám

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Böhringer, H. (1995): Kísérletek és tévelygések – A filozófiától a művészetig és vissza. (vál. és ford. Tillmann J. A.) Budapest: Balassi Kiadó–BAE Tartóshullám

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hoppál M. – Jankovics M. – Nagy A. et al. (1990): Jelképtár. Budapest: Helikon Könyvkiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hugo, V. (1980): A párizsi Notre-Dame. (ford. Antal L.) Budapest: Európa Könyvkiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jones, O. (1856): The Grammar of Ornament. (British Illustrator F. Bedford) London, Lincoln’s Inn Fields: Day & Son. Magyarul: Jones, O.: Ornamentika – Népek, korok díszítőelemei. (ford. Varga Zs.) Budapest: Cser Kiadó, 2004

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Katona J. (2005): A díszítő elme és a díszítő kéz. Műértő, december, 12–13. https://tinyurl.com/r82wm2mr

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Loos, A. (2004): Ornamens és bűnözés. In: Loos, A.: Ornamens és nevelés. Válogatott írások. (vál. és ford. Kerékgyártó B.) Budapest: TERC Kiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Malevics, K. (1986): A tárgynélküli világ. (ford. Forgács É.) (Bauhausbücher sorozat 11), Budapest: Corvina Kiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mitchell, W. J. T. (2010): A képi fordulat. In: Blaskó Á. – Margitházi B. (szerk.): Vizuális kommunikáció. Szöveggyűjtemény (ford.: Angyalosi G., Buglya Zs., Czifra R.) Budapest: Typotex Kiadó, 171–198.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Moussavi, F. – Kubo, M. (2008): The Function of Ornament. Harvard University

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sándor A. (2006): Ornamentika és irodalom. In: Szikra Ágnes (szerk.): Ornamentika és modernizmus. (Ernst Múzeumi Füzetek 2.) Budapest: Ernst Múzeum; Iskolakultúra, 16, 6, 5–12. https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/iskolakultura/article/download/20451/20241/

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1 A látás mechanikájával és pszichológiájával foglalkozó tudományok feltárták, hogy a kétféle látvány észlelése és feldolgozása az agy más-más területeihez tartozik, és a két terület között folyamatos ingerületi kapcsolat áll fenn. A geometrikus ornamentika az elsődleges alapészleletekhez kötődik, míg a komplex képi ábrázolás észlelését már jellemzően a konkrét kor/kultúra határozza meg.
2 Ezzel összefüggésben megjegyzem, hogy a modern szerkezetek megjelenése előtt az alaprajzi-térbeli szervezés jellemzően additív rendszerű volt, és a geometrikus ornamentika szerkesztési szabályai szerint szerveződött, míg a modern szerkezetek megjelenését követően a nagy összefüggő és áramló terek rajzolataira ez a fajta addíció már nem vagy kevésbé jellemző.
3 A kisebb méretű építőelemek nagyobb épületekké szervezésekor az anyagok „összeépítési varratainak” jellegzetes mintázata ornamentikaként értelmezhető. Gottfried Semper ornamentikaelméletében (Bekleidungstheorie) az ornamens eredetét a varrásban látta. Erre utal Hannes Böhringer a Stílus és tárgyszerűség – Gondolatok az ornamentikáról című írásában.
4 Ennek ellenére, mint közismert, a modernizmus általános elterjedése mellett, mintegy búvópatakként, a 20. század kultúrtörténetében többször is előbukkant az ortodox modernizmus által megtagadott klasszikus világ. Gondoljunk csak a két háború közötti, majd az ötvenes évek klasszicista hullámaira, illetve azokra az alkotókra, építészekre, akik trendeken kívül álltak. Heinz Bienefeld, Jože Plečnik, Gunnar Asplund számára – hogy csak párat említsünk a kiemelkedő alkotók közül – a klasszikus építészet történeti hagyománya továbbra is eleven maradt.
5 A jelenség a Covid-járvány okozta elzártság következtében fokozta az online virtuális kommunikáció alkalmazásának a térhódítását, nemcsak az infokommunikációban, hanem a művészetekben is. Például a színházi kísérletekben a pandémia után szinte mindennapossá vált a színpadi történések vizuális megsokszorozása az előadás közbeni online kamerafelvételek színpadi kivetítésével, a tényleges és a virtuális látványok keverésével.
6 A tanulmány a 2016. május 12-én a BME-n tartott hasonló című habilitációs előadás, valamint a BME Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszéke 2017-ben megjelent 70. éves jubileumi kiadványában – Középületek közvetlen közelségben (szerkesztők: Somogyi Krisztina és Klobusovszki Péter) írott és átszerkesztett változata. A tanulmány címe az Ernst Múzeumban 2006. január 24–25-én rendezett konferencia címére is utal, illetve az Ernst Múzeumi Füzetek 2. Ornamentika és modernizmus c. tanulmánykötetére (Ernst Múzeum Budapest, 2006), amely a konferencián elhangzott előadások nagy részét tartalmazza.
7 Budapest, VII. Dohány utca 36. Az erzsébetvárosi gettó emlékfala. Építészet: Sugár Péter, építész munkatárs: Kara László, dizájn (beton, acél): Baróthy Anna, Árpás Renátó (S39 Hybrid Design), 2015.
8 Lánchíd 19 Design Hotel, Budapest, I. Lánchíd utca 19. Építészet: Sugár Péter, ifj. Beczúr László; építész munkatársak: Kara László, Batári Attila, Weichinger Miklós; dizájn: Baróthy Anna (S39 Hybrid Design), 2007.
9 Graphisoft Park, Fogadóépület, Budapest, III. Záhony utca. Építészet: Sugár Péter, Ilyés-Fekete Zsuzsa, Kun Tamás; üvegornamentika: Baróthy Anna és munkatársai (S39 Hybrid Design), 2015–2017.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave