Kiszl Péter Quo vadis, könyvtár- és információtudomány? című tanulmányában a nemzetközileg Library and Information Science néven ismert és a globális tudományfelosztási, illetve tudománymetriai modellekben elismert terület keretrendszerébe vezeti be az olvasót, kitérve a kurrens kutatási és oktatási trendekre. A következő dolgozatok az LIS egy-egy szűkebb szeletét járják körül.

Fodor János A jövő közgyűjteményei: kreatív könyvtári alkalmazkodás című közleményében amellett foglal állást, hogy a 21. századi könyvtárak működésében – a fizikai és virtuális térben egyaránt – egyre inkább az alkalmazkodás és a kísérletezés lesz a meghatározó. A hagyományos szolgáltatások csökkenő helyigénye ugyanis teret nyit a kreativitásra, a közösségi tér funkcióinak folyamatos újraértelmezésére, az adatbázis-alapú digitalizált tudás pedig lehetőséget ad a hálózati szolgáltatások állandó, alkotó gazdagítására, intézmény- és tudományközi összekapcsolására vagy a közösségi tudomány és a közösségi média lehetőségeinek naprakész felhasználására.

Barátné Hajdu Ágnes A könyvtár társadalmi hasznossága című munkájában rávilágít arra, hogy piacgazdasági környezetben a kultúra árujellege régóta közhely. Elengedhetetlen a mérhető eredményeket felmutató kommunikáció mind a fenntartó, mind a használók felé. A társadalmi hasznosságot azonban egyéb tényezők is hivatottak szemléltetni, amelyek komplexen kezelik a gazdasági és a nehezebben kimutatható közösségi megtérülést, valamint szerepüket a kulturális örökségünk fenntarthatóságában.

Virágos Márta Felsőoktatási könyvtárak helye és szerepe a tudományos ökoszisztémában című cikke akár a Magyar Tudomány 2024/1. számának Küzdelem az új típusú publikációs visszaélésekkel című tematikus összeállításában is megjelenhetett volna. A közlemény a tudományos folyóirat-kiadásban és a kutatási eredmények disszeminációjában bekövetkezett változásokra utalva hangsúlyozza, hogy a 21. századi felsőoktatási könyvtári feladatok közül a legjelentősebb és egyben leginkább erőforrás-igényes a kiterjedt értelmezést kapó tartalomgazdai szerepkör, a tudománypolitikai döntéseket támogató bibliometriai, valamint a digitális kompetenciák fejlesztését szolgáló oktatási tevékenység, melyek elősegíthetik az intézmények rangsorokban történő szereplését, ezáltal jelentősebb fenntartói finanszírozását. Winkler Bea Könyvtár és/vagy mesterséges intelligencia címmel teszi fel a kérdést: helyettesítheti-e a könyvtárat vagy a könyvtárost a mesterséges intelligencia (MI)? Rámutat arra, hogy az MI mely területeken támogathatja a könyvtárosok mindennapi munkáját, de arra is, hogy a könyvtárak mely területeken segíthetik a felhasználókat a jelenleg elérhető ún. gyenge MI korában. Meglátása szerint a könyvtárosok egyszerre tehetnek az MI megismeréséért, elérhetővé tételéért, az állampolgárok számára hasznos alkalmazásáért és a valós emberi kapcsolatok megmaradásáért.

A szerzők valamennyien könyvtárosok és egyetemi oktatók, akik kutatómunkájuk során igazodási pontnak tartják Rózsa Györgynek az 1995. évi akadémiai közgyűlés keretében, a Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya A kultúra őrhelyei: levéltár, könyvtár, múzeum tudományos ülésszakán elhangzott tételmondatait: „az átfogó oktatási rendszer mellett a könyvtári hálózatok nyújtják millióknak a legtömegesebb hozzáférést az ismeretekhez, társadalmi hatásuk tehát messze túlmutat a »kulturális őrhelyen«. Ezért az oktatáshoz hasonlóan kitüntetetten a társadalmi dinamizálás és fejlődés alapintézményei közé tartoznak. Nem túlzás azt állítani, hogy eképpen a könyvtári rendszer közgazdasági kategória is, és a fejlett országokban ekként is kezelik. Ez a közgazdasági kategória felfogás mit sem von le természetesen a könyvtári rendszer kulturális és tudományos jelentőségéből” (Rózsa, 1995, 15–16.).