Magyar Tudomány 2018/11
›
Tematikus összeállítás • Andorka Rudolf nyomában
›
Az egyetemi kábítószer-disztribúció

Az egyetemi kábítószer-disztribúció

The University Drug Distribution

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Dési Ádám

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

PhD-hallgató, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Kriminológiai Tanszék

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

desiadam.d@gmail.com
 
Összefoglalás
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanulmány célja az egyetemi karrierrel párhuzamosan kialakuló kábítószer-terjesztés okainak és jellemzőinek bemutatása. A kialakuló terjesztési karrier megértéséhez szükséges a rendszerbe való belépéstől való védettségi tényezők feltárása is, illusztrálva hogyan bír egyszerre visszatartó és tolóerővel a kockázatok eltérő értékelése. Ezen keresztül bemutatom, hogy melyek a jellemző állomásai a terjesztői karriernek, ezeket pedig miként befolyásolják a résztvevők és környezetük társadalmi helyzete.
 
Abstract
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

This paper focuses on the question, that why are some university students starting drug dealing carriers, and what are the main features of this scene. Understanding the drug dealing carrier in its development the protecting factors have to be explored, how it is possible that the different risk assessments have an including and an excluding effect at the same time. Through this example I present the main stages of the university drug dealing careers, and how the participants and their social status influence that.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kulcsszavak: kábítószer, kábítószer-kereskedelem, egyetem, közösségi ellátás, normalizáció, társadalmi státusz
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Keywords: drugs, drug distribution, university, social supply, normalization, social status
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.179.2018.11.10
 
Bevezetés
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Magyarországon az egyetemi hallgatói közösség egy jelentősebb része végez valamiféle diákmunkát, akár kifejezetten a megélhetéséért, vagy csak kiegészítő jövedelem megszerzése céljából. Előfordul, hogy néhányan közülük az illegális kábítószer-kereskedelem felé fordulnak, árukészletük pedig a marihuánától kezdve az amfetaminszármazékokon keresztül akár az LSD-ig is terjedhet. Ahogy csoporttársaik befejezik felsőoktatási tanulmányaikat és ezzel együtt a legális diákmunkát is, a legtöbb esetben ugyanez a karrierút játszódik le a kábítószer-disztribúcióban is, az egyetemi tanulmányok után csupán a terjesztők töredéke maradt aktív résztvevője a kábítószer-kereskedelemnek (Mohamed–Fritsvold, 2010).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A felsőoktatási hallgatók mint speciális fogyasztói csoport vizsgálata mind a hazai, mind a külföldi szakirodalomban része a kábítószer-kutatásoknak, új és fontos résztéma például a vényköteles gyógyszerek tanulássegítő alkalmazása vagy éppen a szórakozóhelyeken történő és a speciális zenei szubkultúrákkal összefonódó fogyasztás (Demetrovics–Rácz, 2008; Rácz, 2006). Azonban a disztribúció jelensége a terjesztői oldalról, főleg kvalitatív szempontból kevéssé kutatottnak nevezhető. Ennek oka, egyfelől, hogy a tudományos közélet eddig elsősorban a marginalizált helyzetű csoportokra fókuszált, ezzel indirekt módon a kriminológia és a kriminológusok maguk is fenntartóik és megerősítőik annak a narratívának, mely szerint a kábítószer-probléma szinte kizárólagosan, homogén egységként a hátrányos helyzetű csoportokkal kapcsolódik össze, valamint akár a függőséggel is. Az egyetemi kábítószerhelyzet iránti alacsonyabb szakmai érdeklődésnek az is lehetséges magyarázata, hogy az egyetemi színtér egyik általános, sztereotipikus jellemzője a kábítószer-fogyasztás. Ez a fajta elvárás az ifjúsági szubkultúra mítoszának szükségszerű, szinte elvárt kellékévé vált, ami magától értetődősége miatt így kevesebb szakmai figyelmet kapott, szemben a marginalizált közösségek és a kábítószerek kapcsolatának vizsgálatával.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyetemi színtér sajátossága az epizodikus kriminális karriert folyamatában egyszerre jellemző baráti szívesség, a reciprocitás és a szigorúan profitorientált üzleti szemlélet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kizárólagos saját fogyasztás és a profitorientált terjesztés véglete között, a vizsgált csoportra markánsan jellemző, köztes/átmeneti állapotot az angolszász szakirodalom a közösségi ellátás (social supply) fogalmával írja le, melynek központi eleme a disztribúció (szub)kultúrán belüli normalizálódása. Emellett kiemelt jelentőségű, hogy a közösségi ellátásban részt vevők az esetek többségében zárt elosztói hálózatot működtetnek, amit egyaránt jellemez az erőszak teljes hiánya, illetve az elhanyagolható vagy egyenesen semmilyen közvetlen gazdasági profit.
 
Módszertan
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A dolgozat empirikus alapját a hólabda és a networking (Rácz, 2006) toborzási módszeren alapuló kvalitatív pilotkutatás jelenti. Az adatfelvétel keretein belül összesen tizenkét személlyel, átlagosan másfél óra hosszan, vegyesen fogyasztókkal, közösségi ellátókkal és a profitorientált terjesztésben érdekelt budapesti hallgatókkal készítettem félig strukturált interjúkat. Szerepmegoszlás tekintetében harmaduk volt érdekelt a terjesztésben, egyikük user-dealerként (fogyasztó-terjesztő) saját függőségbe forduló fogyasztása miatt, ketten az alacsony szintű kereskedelemben vettek részt, egyikük pedig elsődleges megélhetési forrásként vett részt a kábítószer-kereskedelemben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az interjúk elsődleges célja az egyetemi kábítószer-szcéna, annak egyedi, zárt piaci jellemzői és a működés megismerése volt. Megkülönböztetve azt az (angolszász) szakirodalom túlsúlyából következő nyílt piaci megközelítéstől, valamint a marginalizált szereplők vizsgálatától.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az interjúkat kiegészítette egy kisebb, hat főből álló fogyasztói körrel lefolytatott fókuszcsoportos beszélgetés, a csoport egyszerre jelentett baráti társaságot és adott fogyasztási egységet. A beszélgetés elsődleges célja a baráti társaság és a fogyasztási stratégiák megismerése volt, ezen keresztül pedig megfigyelni, hogy a kábítószer ellátás csatornái miként állandósulnak, és válnak stabil szereppé vagy akár az identitás részévé.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szövegben felhasznált interjúrészleteknél külön jelöltem azt, hogy melyik csoportba tartozik az adott személy, vagyis fogyasztó, közösségi ellátó vagy profitorientált terjesztő az illető.
 
Az egyetemi kábítószerpiac általános helyzete
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kábítószer egyértelműen üzleti vállalkozás, az illegális piacok közül az egyik legnagyobb, kiterjedtségében és jövedelmezőségében egyaránt (Ritter, 2005). A kereslet-kínálat törvényének engedelmeskedve alkalmazkodik az egyes fogyasztási csoportok társadalmi és kulturális jellemzőihez, vagyis a kábítószerpiac rendkívül fragmentált, nem képzelhető el homogén egységként. Az egyik színtéren jól bevált taktika a másikon alkalmazhatatlannak bizonyulhat, mint például a territorialitáson alapuló piac és az arra épülő szigorúan hierarchikus szervezetek működése (Decker–Pyrooz, 2014).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyetemi környezet saját kulturális kódjaival és speciális jól meghatározott fogyasztói körével alapjaiban határozza meg a színtér működését. A résztvevők szocioökonómiai helyzete alapvető láthatatlanságot és ezzel védettséget biztosít az igazságszolgáltatással szemben, az egyetemen tevékenykedő terjesztők egyértelműen nem célpontok a kábítószer elleni háborúban (Mohamed–Fritsvold, 2010), hiszen ők jellemzően olyan fiatal felnőttek, akik gazdasági és kulturális tőke szempontjából inkább tekinthetők stabil közép­osztálybelieknek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kábítószer-fogyasztással szemben az egyetemi környezetben a kortárs csoport jóval elfogadóbb, mint a széles társadalmi közeg, inkább jellemző az elfogadása, és nem tekintik devianciának (Münnich, 2003; Rácz, 2006). Ezt a jelenséget a normalizáció helyi területének fogalmával írhatjuk le. Az elmélet a normalizációs megközelítés aktualizált változata, mely alapjaiban azt írja körül, hogy (bizonyos) kábítószer-fogyasztási szokások a deviáns marginalizált pozícióból az elfogadott(abb) felé mozdultak el, „a kilencvenes évekre önálló fogyasztóvá vált, kockázatkereső fiatalok szabadidős tevékenységének, fogyasztási szokásainak elfogadott, normális részévé vált, normalizálódott a pszichoaktív szerek használata” (Elekes, 2009, 28.). A normalizáció helyi területe annyiban pontosít az eredeti elképzelésen, hogy a kábítószerek megítélése továbbra se jelent sem egységes és általános társadalmi elfogadottságot, sem pedig általános napi szintű szerhasználatot, csupán relatív elfogadottságot jól körülhatárolható kisebb körökben. Az elfogadottság a fogyasztáson túl kiterjed a közösségi ellátás jellegű disztribúcióra is, melyet a résztvevők igyekeznek élesen elkülöníteni az üzleti jellegűtől (Coomber et al., 2016). A jelenségre már korábbi hazai kutatások is felhívták a figyelmet a budapesti egyetemi marihuána-fogyasztók vizsgálatánál, „a marihuána-használat elterjedtségénél jobban tolerált a budapesti egyetemisták között: azaz, azok is tolerálják, akik nem használják. Használata részévé vált az egyetemista életnek” (Rácz, 2006, 119.). Ezzel egyértelműen megalapozva a helyi szintű normalizáció elméletét a hazai szakirodalomban.
 
A védettség kriminológiai elmélete
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahhoz, hogy megértsük, miért fordulnak egyetemi hallgatók a kábítószerek terjesztése felé, érdemes feltárni azokat a különböző védelmező tényezőket, melyek távol tartják őket a disztribúciós tevékenységtől. A kriminológiai diszciplínán belül ezt a megközelítést az úgynevezett kontrollelméletek képviselik, ahol a bűnözés okainak feltárása helyett a vizsgálatok fókuszában a normák betartásának okai szerepelnek, „léteznek olyan kontrollmechanizmusok, amelyek visszatartanak minket az amúgy természetes és racionális normaszegéstől” (Győry, 2016, 177.).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kábítószer-terjesztéssel foglalkozó szakirodalom abban megegyezik, hogy a kereskedelmi tevékenység szinte minden esetben együtt jár valamilyen mértékű előzetes fogyasztással is (Murphy et al., 1990). Bizonyos esetekben kifejezetten a függőség, az exponenciálisan növekvő kábítószer iránti igény az elsődleges oka a terjesztési karrier kialakulásának, ezeket a szereplőket (user-dealer) néven kate­gorizálja a szakirodalom. A terjesztők ezen csoportja számára az árusítás lényegében az egyetlen eszköz, mellyel fedezni tudják kábítószer szükségletüket (Moyle, 2013).
 
A védettség empirikus megjelenése
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A terjesztés lehetősége és gondolata a legtöbb fogyasztónál felmerül egy adott ponton, hiszen ismerik a helyszínt, megvannak a kapcsolataik a beszerzéshez és az árusításhoz egyaránt, és értenek magukhoz a szerekhez is. Ismerik a kör tolvajnyelvét, legfontosabb jellemzőit, és otthonosan mozognak a területen. Ahogy az egyik fogyasztó megfogalmazta: „Szerintem ez mindenkinek megfordul a fejében, amúgy annak, aki sok füvet szív. Az biztos, hogy mindenki legalább egyszer gondol rá, hogy ezt kéne csinálni, sokan meg is próbálják. Nagyon sok ismerősöm van, aki próbálta már.” Azonban az egyetemi színtéren a függőség kialakulásának esélye jelentősen csekélyebb. A szereplők, vagyis az egyetemi hallgatók, nagyobb védettséget élveznek az erősebb szociális hálójuk, a biztos(abb) jövőképük, valamint a magasabb társadalmi státuszuk és az azzal járó kulturális tőkéjük következtében.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A diplomás elhelyezkedés akár itthon, akár külföldön egyaránt hozzáférhető legális karriert és mobilizációt biztosító opció, melyet nem érdemes kockáztatniuk. Ahogy a fókuszcsoport egyik résztvevője megfogalmazta: „nekem kicsit ilyen Suzuki Swift-szindróma, hogy a nyereségre nincs szükségem, a kockázat az meg nagy. Kurva nagy a kockázat, és semmi értelmes nyereség. Nem egy jó biznisz” (fogyasztó). A fogyasztók jelentős részénél ez tudatos döntés, meghúzzák azt a határt, ahol és amennyire hajlandók kockáztatni, vagyis nem mennek bele profitalapú üzleti terjesztésbe, igyekeznek kicsik maradni. Részben a várható nyereség alacsony szintje miatt, hiszen a családi hátterük következtében (a reprezentativitásra nem törekvő mintába kerültek alapján) nincs égető szükségük a gyors jövedelemszerzésre, a költség-haszon elemzésük másik oldala pedig az időtényező.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„És akkor mindenkinek éjfélkor jut eszébe, hogy kéne mokkot szerezni, tehát ez így, persze az, hogy így dugogatják oda az ezrest, hogy Beszállok! Beszállok! De azt sokszor nem értik az emberek, hogy… túl lazának gondolják” (közösségi ellátó). Azzal, hogy fokozatosan áttérnének a fogyasztásról az azt kiszolgáló szolgáltatásba, a jelenség munkává válna, ami már az élvezet kárára történne. Jelentős mennyiségű időt emészt fel, miközben az alacsony és biztonságos(abb) szinten nem is lehet vele olyan jól keresni. Az eddigi szórakozási forma nehézséget, megoldandó problémákat jelent, amire a legtöbbjüknek egyszerűen nincs szükségük az életében, „nem tudnám külön választani a barátokat, meg az üzleti dolgot, és simán odaadnám akkor is, ha nincs pénze” (fogyasztó).
 
A karrierút: fogyasztás-közösségi ellátás-terjesztés
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A jelenlegi kutatások alátámasztják azt a hipotézist, hogy az egyetemi terjesztés motivációi a privilegizált osztályhelyzet miatt jelentősebb eltérést mutatnak a hagyományosnak nevezhető kábítószer-terjesztéssel szemben, ahol a marginalizált helyzetű résztvevőknél a terjesztésbe való bekapcsolódás gyakran a mobilizáció egyetlen elérhető eszköze (Venkatesh, 2008). Az egyetemi színtér szereplőinél a belépés oka inkább az alábbiak keveréke: a saját fogyasztás támogatása, a pénzügyi függetlenség megteremtése, lázadási motívumok, a devianciaérzet biztonságos megélése, konfrontáció a szülői függő helyzettel vagy akár a szélesebb társadalmi sztereotípiákkal, valamint a maszkulin identitás önkifejezése (Mohamed– Fritsvold, 2010).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az illegális szerekhez való korlátozott hozzáférés következtében a fogyasztók a legtöbb esetben nem tudják közvetlenül beszerezni a megvásárolni szándékozott terméket, hanem csak közvetítői láncolaton keresztül. Az utolsó előtti szereplő az egyetemi fogyasztási színtéren a közösségi ellátó, aki rendelkezik a megfelelő kapcsolatokkal, képes hozzájutni a szükséges kábítószerekhez, azonban ebben a minőségében elsősorban csak az ismerőseinek, közeli barátainak segít, és elhanyagolható profitrátával dolgozik, vagyis nem üzletként, hanem baráti szívességként értelmezi tevékenységét (Dési, 2017).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„És amikor még csak így fogyasztgattunk, akkor így mondták, hogy jó akkor hozzál nekem is egyet stb. Aztán, ugyanakkor meg az, hogy lecsípek a másikéból, ha nem vagyunk annyira jóban, vagy ráteszek egy 500-ast vagy valami, hogy azért mégiscsak. Hogyha elmegyek én valamiért, akkor legyen már nekem is ebből kifizetődő” (profitorientált terjesztő).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„…tehát semmiképpen nem akarnám, mondjuk, többért eladni valakinek, mint amennyiért ő meg tudná venni. Vagy maximum csak azért, hogy a végén nullára jöjjek ki. De, mondjuk, én azt nem tartanám nagyon felháborítónak, ha mondjuk, veszek sokat, és emiatt kedvezményesen kapom, akkor azt a rést megtartanám. Annak fényében, hogy mennyi macera, meg mennyi stressz” (közösségi ellátó).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A közösségi ellátói szerep azonban magában hordozza, hogy a szűkebb baráti körön túl is elterjed a híre, hogy az adott személynek biztos kapcsolatai vannak, ebből következik, hogy lehet hozzá kábítószer beszerzéssel kapcsolatban fordulni. Ha a rendelések mennyisége növekszik, azzal egyenes arányban a közösségi ellátót fenyegető kockázatok is nőnek, hiszen egyre gyakrabban kell felkeresnie a terjesztőjét, hogy megfeleljen az ismerősök kéréseinek. Ahogy a közvetlen baráti kapcsolatokat átveszik a közvetettebb gyenge kötések, egyre kevésbé igazolható, hogy csak a szűk baráti (fogyasztói) körének segít, amelyben ez elvárt magatartás. A marihuána-fogyasztást magába foglaló (szub)kultúrában a fogyasztás és a szer barátokkal való megosztása egymástól elválaszthatatlan cselekmények. A reciprocitáson alapuló rendszer nem altruista magatartás, hanem alapvető elvárás egymással szemben, biztosítva a fogyasztói kör számára a marihuána folyamatos hozzáférését és jövőbeli megosztását (Belackova–Vaccaro, 2013; Hammersvik, 2018). A saját fogyasztói körön túlra való terjeszkedés viszont fokozatosan mentesíti a közösségi ellátókat ettől az internalizált kontrolltól.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy az alábbi idézet is illusztrálja, a növekvő kockázatokra tekintettel csak akkor éri meg fenntartani a disztribúciós magatartást, ha a haszon a költségekkel együtt arányosan nő, „tehát rohadt idegesítő mindennap elfutkározni érte, vagy mindennap háromszor találkozni. Mert »ja, akkor bocs, tudnál nekem is hozni«, és nyilván nem küldhetem oda a gyereket, amikor nem ismeri, vagy esetleg nincs olyan kapcsolatban, hogy tudja a telefonszámát, meg ilyenek” (profitorientált terjesztő).
 
Sikeres üzleti modell?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Felmerül a kérdés, mennyiben lehet sikeresnek nevezni az egyetemi karrierrel párhuzamosan kialakuló terjesztést. A résztvevők számára a gazdasági tőke felhalmozása nem explicit cél. Ugyanakkor érdekükben áll fenntartani azt az identitásbeli képet maguknak és magukról egyaránt, hogy ők nem valódi terjesztők, ezzel kerülve el a stigmatizációt. Hiszen az, aki csak a barátainak segít, sőt számukra egy igényelt szolgáltatást nyújt, az nem tekinthető „dílernek”, vagyis bűnözőnek. Hiszen számukra a terjesztés csak egy ideiglenes állomás, nem munkaszerűen végzik, nem ebből élnek, és csak csekélyebb mennyiséggel foglalkoznak. Többen felelősségüknek és feladatuknak tartják, hogy rajtuk keresztül juthatnak az ismerőseik biztonságosan a fogyasztani és vásárolni kívánt szerekhez (Jacinto et al., 2008).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nyelvhasználat az egyes fogyasztói csoportokról alapvető információkat árulhat el, ha megfelelő korpusz összeállítására van lehetőségünk, indikátora lehet például az egyes szerek elterjedtségének is (Tücsök, 2016). A nyelvezet a minőségen túl a mennyiségi nagyságrendeket is jelezheti. A felvett interjúk alapján az egyetemi színtéren belül csak a közvetlen fogyasztási és kiskereskedelmi mennyiségeket fedi le kifejezéskészletük, „elég volt csak egy öcskösnyit [5 gramm] összeszedni, ami mondjuk, adott esetben, mondjuk két embert jelent, velem együtt két embert akár, hogy az öcskösnél akkor 9[000]-ért megkaptad az 5.0-át” (közösségi ellátó). Az egyetemi területen hiányoznak azok a kifejezések, melyek a pár grammos mennyiségnél nagyobb egységeket lefednék, hiszen nem kerülnek kapcsolatba ekkora tételekkel. Ezzel szemben a nagykereskedelmi szinten természetesen megvannak ezek a jelölők: „És én azt hittem egyébként, hogy ő az építőiparban dolgozik, mert állandóan telefonált, és csörgött a telefonja, meg a csempékről magyarázott meg malterről, meg minden ilyesmiről. És kiderült, hogy egyébként ő drogdíler, és csak kilósokkal foglalkozik, tehát csak hát ez nekik ilyen kódnyelv volt” (fogyasztó-terjesztő).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A beépült kifejezések köre is bizonyítja, hogy a színtéren az üzlet megmarad az alacsonyabb kereskedelmi mennyiségeknél, ami magában hordozza, hogy a profitráta sem tud jelentősen megugrani. Konkrét értékekre lebontva a marihuána ára körülbelül 2500-3000 forint grammonként, ami a gyakorlatban, amíg 5 grammos mennyiség alatt vásárol valaki, inkább 0,8 grammot jelent kézhez kapva. Az egyik profitorientált terjesztő szerint „Hogyha jó helyen kopogtatok, akkor egy tízes olyan 18-20 ezer forint, viszont annyiból jó, hogy a 0,8 grammot is megveszik akár 2500-ért is, úgyhogy jó. És azon, így akkor egy tízesen 10 000 forint van”, ami azt jelenti, hogy még akik kifejezetten anyagi nyereségért csinálják egyetemi szinten, ők sem nagyon emelkednek nagyságrendileg a napi tízezer forintos küszöb fölé. Vagyis az összeg, amiért jelentős kockázatot vállalnak, nem sokkal több, mint amennyit egy átlagos diákmunkával szintén megkeresnének egy nap alatt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az esetlegesen fenyegető büntetési tétel valóban jelentős, azonban maguk a terjesztők a legkevésbé sem érzik magukat valós veszélyben. Ennek oka a hatóság szelektív figyelme, a hallgatók társadalmi státusza folyamatos védelmet jelent számukra, privilegizált helyzetüket pajzsként tudják használni. Az interjúalanyok döntő többsége legfeljebb tüntetéseken, esetleg közúti igazoltatás során került egyáltalán rendőrrel valaha kapcsolatba. „[V]agy így éppen mentem, ez mindig itt volt a táskámban a mérlegem meg a kis füvem. Mert most így nézz rám! Nem úgy nézek ki, mint aki… soha az életben nem állítottak meg rendőrök” (profitorientált terjesztő).
 
Következtetések
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyetemi kábítószer színteret egyfelől jellemzi a zárt piaci logika, melynek közvetlen következménye, hogy az egyes szerekhez való hozzáférés egy olyan speciális tudást jelent, mely erőforrásként is felhasználható. Ennek a kapcsolati tőkének a felhasználásával épül fel, illetve alakul ki a terjesztői karrierút. A disztribúciót segíti, hogy az egyetemi környezetben nem deviánsként, hanem normaközelien kezelik bizonyos kábítószerek fogyasztását, valamint azon túl alacsony szintű terjesztésével is elfogadóak, megengedőek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Másfelől a szcénát meghatározza a társadalmi státusz biztosította védelem a kriminális karrier kialakulásával szemben, hogy biztosan számolható jövőképpel rendelkeznek a hallgatók. A lebukás esélye alacsony, mivel osztályhelyzetük védelmet biztosít a formális hatalommal szemben, de legtöbbeknek még így is elfogadhatatlan annak az esélye, hogy egész jövőbeli karrierjüket kockára tegyék.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az anyagi nyereség mértéke még azoknál az egyetemista terjesztőknél is viszonylag alacsony, akik kifejezetten üzleti szemlélettel működnek, mivel fenn kell tartaniuk azt a képet, hogy nem valódi terjesztők (dílerek). A felmerülő kockázatok eltérő értékelése az, ami mégis egyeseket a profitorientált szerep felé visz. A szórakozás, rekreációs szerhasználat alapja egy adott baráti társaság, ami egyben fogyasztói körként és piaci egységként is funkcionál. A csoportot jellemző erős kötések az alapjai a reciprocitás jellegű kábítószer-eloszlás alapjának. Ennek az erős kapcsolatnak a megszűnése, gyenge kapcsolatokkal való felváltása a távolabbi ismerősökkel vagy akár ismeretlenekkel lesz az, ami a szórakozás helyett fokozatosan a terjesztés anyagi jellegét helyezi előtérbe.
 
Irodalom
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Belackova, V. – Vaccaro, C. A. (2013): “A Friend With Weed Is a Friend Indeed”: Understanding the Relationship Between Friendship Identity and Market Relations Among Marijuana Users. Journal of Drug Issues, 43, 3, 289–313. DOI: 10.1177/0022042613475589, https://bit.ly/2NkByLv

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Coomber, R. – Moyle, L. – South, N. (2016): The Normalisation of Drug Supply: The Social Supply of Drugs as the “Other Side” of the History of Normalisation. Drugs: Education, Prevention and Policy, 23, 3, 255–263. DOI: 10.3109/09687637.2015.1110565, https://www.tandfonline.com/doi/full/10.3109/09687637.2015.1110565

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Decker, S. H. – Pyrooz, D. C. (2014): Gangs: Another Form of Organized Crime. In: Paoli, L.: The Oxford Handbook of Organized Crime. London: Oxford University Press, 270–287. https://bit.ly/2QAwpg3

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Demetrovics Zs. – Rácz J. (szerk.) (2008): Partik, drogok, ártalomcsökkentés. Kvalitatív kutatások a parti-szcénában. Budapest: L’Harmattan Kiadó, link

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Dési Á. D. (2017). A közösségi ellátás mint illegitim kábítószer-terjesztési típus. Themis, 15, 2, 24–48. link

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Elekes Zs. (2009): Egészségkárosító magatartások és mérési módszerek. https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_2A_23_Elekes_Zsuzsanna_Egeszsegkarosito_magatartasok_es_meresi_modszerek/ch09s04.html (Letöltve: 2018. 04. 20.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Győry Cs. (2016): Kontrollelméletek. In: Borbíró A. – Gönczöl K. – Kerezsi K. et al. (szerk.): Kriminológia. Budapest: Wolters Kluwer

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hammersvik, E. (2018): Making Sense of “Helping Friends”: “Flexing” Motivational Accounts of Cannabis Growing. Journal of Contemporary Ethnography, 47, 1, 88–112. DOI: 10.1177/0891241616662506

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jacinto, C. – Duterte, M. – Sales, P. et al. (2008): “I’m Not a Real Dealer”: The Identity Process of Ecstasy Sellers. Journal of Drug Issues, 38, 2, 419–444. DOI: 10.1177/002204260803800203, https://www.researchgate.net/publication/254117701_I’m_Not_a_Real_Dealer_The_Identity_Process_of_Ecstasy_Sellers

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mohamed, R. – Fritsvold, E. (2010): Dorm Room Dealers: Drugs and the Privileges of Race and Class. London: Lynne Rienner

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Moyle, L. (2013): An Exploration of how the Social Supply and User-Dealer Supply of Illicit Drugs Differs to Conventional Notions of Drug Dealing and Consideration of the Consequences of this for Sentencing Policy. Plymouth: Plymouth University, https://bit.ly/2NhMnxF

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Münnich Á. (szerk.) (2003): A kábítószer kipróbálásának okairól az egyetemi hallgatók körében végzett vizsgálatok alapján. Budapest: Eötvös Kiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Murphy, S. – Waldorf, D. – Reinarman, C. (1990): Drifting into Dealing: Becoming a Cocaine Seller. Qualitative Sociology, 13, 4, 321–343. DOI: 10.1007/BF00989408, https://www.researchgate.net/publication/226278745_Drifting_into_dealing_Becoming_a_cocaine_seller

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Rácz J. (2006): Kvalitatív drogkutatások. Budapest: L’Harmattan Kiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ritter, I. (2005): Bevezetés a kábítószer‐gazdaságtanba I. (Kriminológiai Tanulmányok 49) 139–158. link

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tücsök D. (2016): Kábítószerek megnevezései egy szociolingvisztikai vizsgálat tükrében. In: Bagyinsz­ki S. – Kocsis R. P. (szerk.): Anyanyelvünk évszazadai 2. Budapest: ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai és Dialektológiai Tanszék, 165–172. http://real.mtak.hu/48996/

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Venkatesh, S. (2008): Gang Leader for a Day: A Rogue Sociologist Takes to the Streets. New York: Penguin
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Cikk letöltése 
chevron_left
chevron_right
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave