Magyar Tudomány 2020/01
›
Tanulmányok
›
A fejlődéstan apoteózisa (Közgazdasági Nobel-díj, 2019)

A fejlődéstan apoteózisa (Közgazdasági Nobel-díj, 2019)

The Apotheosis of Development Studies (Nobel Prize in Economics, 2019)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Csaba László

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

az MTA rendes tagja, egyetemi tanár, CEU Vienna, Ausztria, Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

csabal@ceu.edu, www.csabal.com
 
Összefoglalás
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez az írás a 2019. évi hármas közgazdasági Nobel-díj alkalmából készült. Első részében bemutatja a kitüntetés történetét és változó jelentőségét. A másodikban röviden ismerteti a három legutóbb díjazott tudós munkásságát. Ebben a Nobel Emlékbizottság által adott bővebb indoklást egészítjük ki más források alapján. Végül megvizsgálja azt, hogy mit üzen e döntés a tudományszak jövőbeni fejlődése számára.
 
Abstract
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

This essay provides a short assessment and appreciation of the three Nobels in Economics awarded in 2019. Part one tells the story of the Nobel Prize in Economics and its changing role in setting the priorities of the discipline. Section two informs about major academic accomplishments of those decorated with the Prize. In so doing we complement the broad assessment provided by the Riksbank Committee. Finally we speculate about the message of the Prize for the future conduct of economics as an academic discipline.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kulcsszavak: Nobel-díj, közgazdaság-tudomány, elmélettörténet, kutatási stratégia, kísérletezés
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Keywords: Nobel Prize, economics, history of thought, research strategy, experimentation
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.181.2020.1.9
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Cikk letöltése 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A díjat Alfred Nobel svéd kémikus és feltaláló alapította 1895-ben a természettudományok, az irodalom és a béke ügyében legtöbbet nyújtók elismerésére. Ehhez csatlakozott 1968-ban a svéd jegybank, a Riksbank, amely fönnállásának háromszázadik évfordulója alkalmából alapított közgazdasági Nobel-emlékdíjat. Ennek célja a közgazdaság-tudomány és a vele érintkező határterületek legkiemelkedőbb művelőinek elismerése és egyben a szélesebb szellemi élet előtt történő népszerűsítése. Fontos, hogy a díjat társtudományok művelői, így matematikusok, a lélektan kutatói, történészek is megkaphatják, és több alkalommal meg is kapták, ha munkásságuk a közgazdaság-tudományok fejlődését jelentősen befolyásolta. A kitüntetés tehát mindig egyfajta iránymutatást is tartalmaz, mind a múlt, mind a jelen tekintetében. Szándéka és eredménye szerint is rendre üzen arról, hogy milyen irányt tartanak kívánatosnak és követendőnek azok, akik a világszintet képviselik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A közgazdasági Nobel-díjat ugyanis nem az alapító bank ügyvezetősége vagy a svéd kormány ítéli oda. Mi több a bíráló bizottságban sem a bankárok (az ügyvezetőség vagy a monetáris tanács), sem az egyéb állami hivatalnokok, sem pedig a szabadon választott politikusok nincsenek képviselve, jelképesen sem. Az időről időre változó öt ítész a Svéd Királyi Tudományos Akadémia nemzetközi hírű tagjai közül kerül ki. Többnyire a világ más országainak egyetemein is aktívak, publikációs és nem közszolgálati teljesítményük hitelesíti a döntéseiket. Ezzel együtt a közgazdasági Nobel-emlékdíj kezdetektől fogva nem kevésbé vitatott és nem kevesebb kétely tárgya, mint a leginkább problematikus Nobel-békedíj, vagy a kezdetektől a kultúrharc terepévé vált irodalmi Nobel-díj, sok tekintetben azonos okok miatt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2019-ig bezárólag összesen nyolcvannégy személy kapta meg ezt az elismerést. Eleddig egyetlen hölgy, a 2009-ben – a közjavak kutatásáért kitüntetett – Elianor Oström nyerte el a díjat. Éppen ezért keltett nagy feltűnést az, hogy az idén az alig negyvenhat esztendős francia Esther Duflo is a díjazottak közé került. Igaz, az elmúlt évtizedek gyakorlatának megfelelően ő is egy amerikai csúcsegyetem, az Ivy League oszlopának számító Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzora.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A közgazdaság-tudományt indulásától fogva jellemző megosztottság a díjak odaítélésében is megjelenik. Kezdetben a szakma vitán felül álló, jelentős életművel bíró nagy öregjeit, más szóval iskolateremtő figuráit díjazták. Ők a világ minden tájáról jöhettek és jöttek is. Később – 1990-től – azonban kialakult az amerikaiak kizárólagossága. Nem a születési hely, hanem a munkahely szerint, minden más művészeti vagy tudományszaknál egyoldalúbban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Például a kezdeti díjazottak közül kiemelhetjük a norvég Ragnar Frischt, az ökonometria megalapítóját, vagy az állam gazdasági szerepével és a gazdasági rendszerek fejlődésével kapcsolatban nemzedékek gondolkodását befolyásoló holland Jan Tinbergent. Hasonlóképp érdemes megemlítenünk a több tudomány­ág fejlődését is alakító osztrák Friedrich August von Hayeket és a politikai paletta másik oldalán álló, a svéd jóléti állam és a fejlődés gazdaságtana terén egyaránt meghatározó személyiségként máig is elismert és idézett Gunnar Myrdalt. Az elmúlt három évtizedben azonban már nem voltak európai díjazottak, hanem kizárólag az amerikai egyetemeken működő kollégák ütötték meg a szintet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tinbergen, Myrdal és Hayek is klasszikus példája volt annak a – mára kihalóban lévő – európai értelmiséginek, aki semmiképp se szakbarbár, aki a társadalom ügyei iránt elkötelezett, és akit Amerikában a public intellectual névvel illetnek.1 Ezzel függött össze, hogy a díjazottak kisugárzása messze a szakma határain túl érvényesült, nézeteiket vitatták és továbbfejlesztették, nevüket „mindenki” ismerte – bár összes műveiket aligha olvasták sokan.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez a gyakorlat a 80-as évek végétől gyökeresen megváltozott. A természettudományok normáinak követése jelent meg egyebek mellett abban is, hogy egyre többször egy-egy fontosnak vélt szűk részterület művelőjét, vagy egy-egy időszakban jelentősnek számító részeredményt ismertek el. Ez nemritkán korábban is jól ismert eredmények matematikai prezentálását jelentette (Paul Krugman, Robert Lucas2), vagy épp a matematika gazdaságtani alkalmazását jelenítette meg a maga tiszta valójában (Trygve Haavelmo, Maurice Allais, John Nash, Lars Peter Hansen, Christopher Sims, Harsányi János, Eric Maskin). Természetesen időről időre – főleg válságok idején – ismét előtérbe került a „nagy elmélet” egy-egy jeles művelője. Így került a díjazottak sorába 1998-ban a szegénység kutatója, Amartya Sen, vagy 2013-ban a tőkepiac működését más-más oldalról bemutató chicagói Eugene Fama és a Yale professzora, Robert Shiller.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Régóta feltűnő, hogy a Nobel-bizottság igyekszik kimaradni a szakmát feszítő – nyílt és rejtett – vitákból, amit a kiosztott díjak növekvő száma is jelez. Míg korábban – épp Gunnar Myrdal és Friedrich Hayek esetében – kivételes volt az, hogy a vita mindkét oldalát elismerték, manapság az a szabály, hogy legtöbbször technikai eredményeket értékelnek, és összességében már tárgya okán sem vitatott, bárki által elismerhető részeredmények művelőit díjazzák. Ebbe a vonalba illik az, ahogy a 2019-es Nobel-díjasok esetében a tudományos értékelésben több mint fél tucat további kutató is név szerint megemlítésre kerül. Őket ugyan most nem díjazták, bár a kitüntetettekkel közös cikket társszerzőként jegyeznek. Nota bene: a közgazdászoknál nem ismeretes az első vagy levelező szerző műfaja, ami számos élet- és természettudományi kutatásban áthidalja az egyéni hozzájárulás mértékével kapcsolatos esetleges nehézségeket, eloszlatja a kételyeket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mivel a közgazdasági Nobel-díjaknak mindig volt egyfajta iránymutató szerepük, az idei díjazottakat is e szempont szerint mutatjuk be. A bevezetőben már kiemelt Esther Duflo mellett férje, a bombayi születésű Abhit Banerjee szintén az MIT-n tanít. A harmadik kitüntetett pedig az előzőekkel sok esetben közös kutatócsoportban dolgozó harvardi professzor, Michael Kremer volt. Ők hárman „a globális szegénység elleni küzdelem kísérleti módszereinek kidolgozásáért” kapták az elismerést, a bizottsági közlemény rövid változata szerint.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kiemeljük, hogy a díjazottak – a korábbi kitüntetettektől eltérően – egyetlen közös munkacsoportot alkottak, közös publikációkat jegyeznek, és egyazon megközelítés képviselői. Ez pedig a mikroökonómiailag alapozott kísérleti közgazdaságtan, ami megjeleníti a modern közgazdaság-tudományok egyik, meglehetősen különálló, sajátos arculatát is: az elméleti tanszékeket változatlanul uraló ortodoxia és a plurális, heterodox közelítések sokféleségéből adódó kettősséget (Csaba, 2018; Sinha–Thomas, 2019; Hodgson, 2019).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A díj értékeléséhez érdemes tudni azt, hogy a fejlődés tana sosem szorítkozott pusztán gazdasági kérdésekre, hanem megőrizte a terület multidiszciplináris jellegét. Ezért az elmúlt ötven–hetven esztendőben a közgazdaság-tudomány forradalmi alrendszere maradt (Szentes, 2011; Nissanke–Ocampo, 2019). Ez egyebek mellett megjelent – legtöbb képviselőjénél – a matematikai formalizmus elutasításában, a holisztikus közelítések szorgalmazásában, és természetesen a társadalmi-politikai elemek – főáramból száműzött – szempontjainak számonkérésében is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fejlődésgazdászok sosem fogadták el a főáram ama meghatározó törekvését, hogy a lényeg egy technikai jellegű optimum keresése és az ehhez szükséges elemzési technika finomítása, a Gérard Debreu és Lucas révén középpontba került matematikai szépség keresése, miközben a „nagy kérdések”, vagyis a végső tartalom eldöntése a – fekete dobozként tételezett – politikára marad. Az irányzat meghatározó elméi, Gunnar Myrdaltól Amartya Senen át a nemrég elhunyt Immanuel Wallersteinig a rendszerkérdéseket állították a középpontba. Mivel a közgazdaságtan – különösen a klasszikus mikroökonómia – eleve nem alkalmas a kísérleti tesztelésre3, az átfogó elméletek uralma jellemző volt és maradt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel szemben az idei díjazottak egyfajta kopernikuszi fordulaton dolgoztak. A területet hagyományosan uraló átfogó nagy kérdések helyett összefüggő, de kis kérdéseket, gyakorlati mozzanatokat állítottak előtérbe. Abból indultak ki, hogy induktív módon, az egyénből kiindulva lehet olyan kérdéseket fölvetni, amelyek megválaszolása révén viszonylag kevés pénzből viszonylag sok ember élete javítható meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hasonlóan fontos újítás a – közgazdaság-tudományból kiszorított – kísérleti módszer fölélesztése és aktiválása. Míg a világgazdaság egészén nyilván nem lehet kísérletezni, a vidéki tanárszemélyzet ösztönzőin lehet. És utóbbi az, ami a közgazdaság-tudományban régóta felismerten perdöntő emberi tőke képződését a szegény országokban a leginkább befolyásolja. Hasonlóképp nagyon is lehet – az orvostudomány nyomában – például a védőoltások vagy a gyógyszer-ártámogatások hatását vizsgálni, méghozzá társadalmi és gazdasági metszetben egyaránt. A díjazottak – közgazdászoktól több mint meglepő – maguk is elmentek terepmunkára, egyebek mellett Indiába és Kenyába, és sok millió konkrét helyi megfigyelésből szűrték le, milyen új modellek hatásosak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Különösen a harmadik díjazott, a New York-i születésű Michael Kremer munkásságát jellemzi az, hogy a szegénység elleni fellépést az oktatás-gazdaságtan és az egészségügy gazdaságtana felismeréseivel társítja. Az oltások elterjesztéséhez kötődő ösztönzők ügyében és a demográfiai trendfordulók magyarázatában ért el különösen nagy figyelmet/idézettséget kapó eredményeket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Érdemes kiemelni, hogy a 2019. évi díjazottaknak nemcsak a kutatási módszere, hanem a publikációs stratégiája is határozottan eltér a nagy elődökétől. Utóbbiak – a társadalomtudományi hagyományokhoz illeszkedve – főként monográfiák, átfogó elemzések révén váltak (el)ismertté. Az idei díjazottak – ezzel szemben, ámde a természettudományokat idézően – főként folyóiratcikkeikről híresek. Bár a forrás nem igazán megbízható, szemléltetésként használhatjuk a Google Tudós 2019. október végi összesített számait. Eszerint Kremer Econometrica cikkét 2550-en, a Quarterly Journal of Economics (QJE) által közölt fejlődéselméleti írását 1860-szor, hosszú távú népmozgalmi cikkét (ugyancsak QJE) 1730-an idézték – ezek a közgazdasági szakmában összességükben igen jelentős értékek. Esther Duflo teljes idézettsége 55 ezer [sic!] fölött van, míg Abhit Banerjee itt megjelenő idézettsége 50 ezer közelében jár, ami a szakmán belül jelentős, de többszörösen elmarad az olyan régóta futó nagy sztárok, mint Joseph E. Stiglitz, Jean Tirole vagy O. E. Williamson megfelelő értékei mögött.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Nobel-bizottság értékelésében külön is kiemeli, hogy az idei díjazottak – mindenekelőtt a főáramú közgazdaságtan által mellőzött helyi és intézményi tényezők, a kontextualitás középpontba állításával – már eddig is jelentős befolyást gyakoroltak az általuk vizsgált országok politikáira. Húzzuk alá: ez a megelőző negyedszázad folyamán egyáltalán nem számított sikermércének, főleg a „módszertanilag igényes” egyetemek előléptetési gyakorlatában nem.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az sem számított eleddig a tudományos szempontok közé, hogy az idézett értékelés szerint nem kevesebb mint 400 millió ember életét érintették kedvezően az említett kísérletek és az ezekre épülő gyakorlati újítások.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mit üzen tehát a 2019-es Nobel-díj a közgazdaság-tudományok művelői számára? A teljesség igénye nélkül, de biztosan fontos a gyakorlati alkalmazhatóság és a kísérleti módszer jogaiba történő visszahelyezése a korábban meghatározó „tiszta elmélet” és a matematikai szépség egyeduralmával szemben. Hasonlóképp fontos üzenet az, hogy a holisztikus közelítés – vagyis esetünkben a társadalmi, az életvitelbeli, a környezeti szempontok beépítése – hasznos és szükséges abban, amit Banerjee és Duflo (2019) nemrég megjelent kötetükben egyszerűen „jó közgazdaságtanként” ír le. A társadalmi relevancia mint sikerkritérium visszatérte a formális elegancia ellenében az ezt fél évszázada követelő Kornai János (1971) törekvéseit látszik igazolni – visszamenőleg is.
 
Irodalom
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Banerjee, A. V. – Duflo, E (2019): Good Economics for Hard Times. New York: Public Affairs

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bekker Zs. (szerk.) (2005): Közgazdasági Nobel-díjasok, 1969–2004. Budapest: KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Csaba L. (2018): A 21. század a világ közgazdaságtanában. Köz-gazdaság, 13, 2, 113–126. DOI: 10.14267/RETP2018.02.26, http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/3581/

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hodgson, G. M (2019): Is There a Future for Heterodox Economics? Institutions, Ideology and the Scientific Community. Cheltenham: Edward Elgar

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kornai J. (1971): Anti-Equilibrium: a gazdasági rendszerek elméletéről és a kutatás feladatairól. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lucas, R. E (1996): Nobel Lecture: Monetary Neutrality. Journal of Political Economy, 104, 4, 661–682. https://www.jstor.org/stable/2138880?seq=1#page_scan_tab_contents

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nissanke, M. – Ocampo, J. (eds.) (2019): The Palgrave Handbook of Development Economics: Crit­ical Reflections on Globalization and Development. Cham: Springer International Publishing

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sinha, A. – Thomas, A. M. (eds.) (2019): Pluralistic Economics and Its History. London: Routledge

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szentes T. (2011): Fejlődés-gazdaságtan. Budapest: Akadémiai Kiadó
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

URL1: www.nobelprize.org
 
1 Az első negyedszázad díjazottjairól lásd Bekker, 2005, az újabb díjazottakról a bizottság honlapján lehet tájékozódni angolul, ahol a 40–80 oldalas részletes indoklás és a díjazottak főbb műveihez vezető linkek is megtalálhatók (URL1), továbbá a svéd akadémia és a Riksbank honlapján is.
2 Utóbbi a Nobel-díj átvétele alkalmából tartott előadásában maga utalt arra, hogy leg­lényegesebb pénzelméleti felismeréseit már David Hume a 18. században megfogalmazta, ámde – mint mondja – nem volt képes matematikailag megformázni (Lucas, 1996, 661–662.).
3 A három díjazott adottnak veszi – mesterük, a 2015-ben díjazott Angus Deaton nyomán – a mikroökonómai összefüggések általános érvényét, és épp azzal kísérleteztek, hogy mikor és milyen föltételek mellett juthat ez érvényre a terepen.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave