Ahogy arról a történet társas világának jellemzése kapcsán szó esett, a That will be fine fiktív történetmondója nem csak azokra az eseményekre irányítja rá a figyelmet, amelyeknek középpontjában az ő pénzszerzési kísérletei állnak. Habár a fiktív történetmondónak nem áll szándékában beszámolni róla, az általa elmondottakból mégis kibontakozik Uncle Rodney-nak és az ő erőszakos halálának a története is. Ahhoz, hogy a That will be fine-t Uncle Rodney történeteként olvassuk, ironikusan kell viszonyulnunk a fiktív történetmondó verziójához, pontosabban ahhoz a perspektívához, amelyből megkonstruálja a történet világát. Mivel That will be fine olyan szépirodalmi narratíva, amely egy fiktív történetmondó elbeszélését foglalja magában, aki részese volt az általa elbeszélt eseményeknek, az irónia – mint kontextusfüggő implicit értékelés – irányulhat magára a fiktív történetmondóra is (vö. Chatman 1978: 228–236). Az olvasó ugyanis a mondottakat értelmezheti úgy, hogy a szerző – számítva azokra a közös háttérismeretekre, amelyekkel az olvasóval osztoznak – implicit módon megkérdőjelezi a fiktív történetmondó által mondottak hitelességét, azaz kritikusan viszonyul annak verziójához.

A fentebb jelzett funkcionális kognitív kiindulópontból nézve az ironikus értelmezés alapvető feltétele és velejárója, hogy felismerjük: az aktuális beszélő az adott nyelvi konstrukció erejéig elhárítja magától, hogy az ott mondottakért felelősséget vállaljon, vagyis hogy ő jelenjék meg a tudatosság szubjektumaként. Az irónia működéséhez szükséges tehát a tudati beállítódásnak az áthelyezéseként értett perspektivizáció felismerése, ámde önmagában nem elegendő. Szükség van annak az értelmezés- és értékelésbeli távolságnak (vö. Sperber–Wilson 1990; Wilson–Sperber 1992; Livnat 2004, valamint Haiman 1998) a tudatosítására is, amely az éppen szóba kerülő dolog vonatkozásában elválasztja egymástól a megnyilatkozó (esetünkben a szerző) perspektíváját és az adott konstrukcióban érvényesülő perspektívát (esetünkben a fiktív történetmondó perspektíváját). Mindez azt jelenti, hogy az irónia a diskurzus résztvevőinek metapragmatikai tudatosságára támaszkodva aknázza ki a perspektivizációban rejlő lehetőségeket (→ 3.3.2; l. még Tátrai 2017a: 1053–1057). Az iróniának alapvetően relativizáló funkciója van: a dolgokat többféle kiindulópontból lehet értelmezni, értékelni, ám bizonyos kiindulópontok adott körülmények között, adott diskurzusban kevésbé adekvátak, mint mások. Az irónia jelensége ennélfogva értelmezhető úgy, mint egy nyelvileg kifejtett konstrukció felülírása egy olyan – inkább implicit, mint explicitté tett – kiindulópontból, amely megkérdőjelezi, de legalábbis relativizálja az adott konstrukcióhoz kapcsolódó tudati beállítódás mint kontextusfüggő kiindulópont értelmezés- és értékelésbeli megfelelőségét a résztvevők által feldolgozott kontextuális körülmények között (→ 5.3.2).

A That will be fine-ban a fiktív történetmondó diszkurzív tevékenységéhez történő ironikus viszonyulás azért kapcsolódik szorosan a történet mentális világának megkonstruálásához, mert a fiktív történetmondó a narráció során ugyanolyan gyermeki perspektívát érvényesít, mint amilyet a történet szereplőjeként érvényesített az események megfigyelése során. Ahogy ugyanis arról korábban szó esett, a fiktív történetmondó tevékenységének lényeges vonása, hogy az események jelentős részét az elbeszélt ’én’ nézőpontjából jeleníti meg, őt jelölve meg a tudatosság szubjektumaként. Másfelől a fiktív történetmondót az is jellemzi, hogy az elbeszélt eseményekről való tudását tekintve a saját mentális világa nem különbözik lényegesen a szereplő ’én’ mentális világától, azaz nem tud nála sem többet, sem kevesebbet arról, ami történt. Az irónia szempontjából pedig annak is kiemelt fontossága van, hogy nem is ért meg többet annál, mint amit a történet szereplőjeként megértett a körülötte zajló eseményekből, illetve a mások által elmondottakból. A novella számos olyan szöveghelyet tartalmaz, ahol bizonyos szereplők Uncle Rodney életmódján, és több esetben ezzel párhuzamosan Georgie tudatlanságán ironizálnak. Az alábbiakban idézett részlet már az Uncle Rodney lelövése utáni eseményekhez kapcsolódik.

Mintegy kitekintésként azt érdemes mindehhez hozzátenni, hogy a kifejtettség és a bennfoglaltság összjátékának sajátos kiaknázása a That will be fine esetében akkor vezet poeticizálódáshoz, ha lehetőséget ad egyfelől olyan jelentéskiterjesztő (re)kontextualizációra, amely az aktiválható összetett fogalmi sémák (tudáskeretek, forgatókönyvek) újszerű összekapcsolásán alapul, másfelől olyan felülíró relativizációra, amely a tájékozódási centrumok, köztük az iróniával létrejövő implicit értékelési centrumok rögzítettségét is felszámolja.