Tátrai Szilárd: A nézőpont a nyelvi megismerésben
›
5. A stílus perspektiváltsága: stílustulajdonítás hétköznapi és irodalmi diskurzusokban
›
5.2. A stílustulajdonítás szociokulturális tényezői – az empirikus vizsgálat lehetőségei
›
5.2.4. Következtetések

5.2.4. Következtetések

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kutatás a stílustulajdonítás empirikus vizsgálatát azokból a népi kategóriákként felfogható laikus stílusminősítő megnevezésekből kiindulva kezdeményezte, amelyekkel az adatközlők metapragmatikai reflexió tárgyává tették az általuk befogadott diskurzusrészletekben a megnyilatkozók szociokulturális szituáltságának érvényesülését. Az eredmények alapján az alábbi általánosító megjegyzések tehetők.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A stílustulajdonításra reflektáló különböző megnevezésekben a szociokulturális szituáltság érvényesülésének különböző, jellemzően polarizáltan szerveződő fogalmi összetevői profilálódnak (vö. 3. ábra). A stílustulajdonításra reflektáló népi kategóriák nyalábokat alkotnak, amelyek elrendeződése jól leírható a szociokulturális tényezők absztraktabb, heurisztikus tudományos kategóriáival (vö. 1. táblázat). Ilyen szociokulturális tényezők a megnyilatkozónak (i) a diskurzus megalkotottságához, (ii) a diskurzuspartneréhez, (ii) a szóba kerülő dolgok értékéhez, (iv) az alkalmazott nyelvi konstrukció időbeliségéhez és (v) a nyelvváltozat normáihoz való viszonyulása. E tényezők egyfelől nyitott kategóriák, életlen határokkal, másfelől fogalmilag rétegzettek, jellemzően több sűrűsödési ponttal.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyetemi szemináriumok diskurzusrészleteinek stílusára reflektáló népi kategóriákról általában, és az egyes diskurzusrészleteket tekintve is elmondható, hogy a szociokulturális tényezők közül az adatközlők egyértelműen a diskurzus megalkotottságához és a diskurzuspartnerhez való viszonyulást helyezték előtérbe a leggyakrabban. Ennek a két meghatározó jelentőségű tényezőnek sokféle fogalmi összetevője profilálódott a megnevezésekben, de néhányuk kimondottan nagy gyakorisággal fordult elő (vö. még 4a–c. ábrák). Ezt követték a szóba kerülő dolog értékéhez, majd a nyelvváltozat normáihoz való viszonyulásra történő reflexiók, utóbbi esetben már jóval kevesebb említéssel és lényegesen kevésbé változatos fogalmi kidolgozottsággal. A nyelvi konstrukciók időbeliségéhez való viszonyulás pedig – az empirikus kutatás kiinduló nyelvi anyagának jellegével összefüggésben – csak ritkán vált reflexió tárgyává az adott diskurzusrészletekben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyes szociokulturális tényezők mentén jól megfigyelhetők azok a tendenciák, amelyek a diskurzus stiláris karakterének, illetőleg az alkalmazott nyelvi konstrukciók stilisztikai jelöltségének a kialakítása során érvényesülnek. Az, hogy a diskurzus megformálása mennyire kerül előtérbe, illetve az, hogy az alkalmazott nyelvi konstrukció mennyire válik stilisztikailag jelöltté, sikeresen artikulálható fokozat kérdéseként. A második kérdőív eredményei alapján elmondható, hogy a stiláris karakter, illetve a stilisztikai jelöltség megítélése tendenciaszerű hasonlóságokat mutat a hasonló szociokulturális háttérrel rendelkező adatközlőknél, kisebb-nagyobb erősséggel, illetve szórtsággal (vö. 5–10. ábrák). Általánosságban jellemző volt, hogy amikor nem egy megadott kifejezés stilisztikai jelöltségére, hanem a diskurzusrészlet egészének stílusára vonatkoztak a laikus megnevezéseket működésbe hozó skálák, az adatok kiegyenlítettebbek voltak a skálák egyes altartományai közötti eloszlásukat tekintve, azaz kevésbé voltak határozottak az elmozdulások a skálák egyik vagy másik végpontja, illetve a középpontja felé.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A diskurzusrészlet egészének stílusára, valamint az első kérdőív adatközlői által lényegesnek tartott kifejezések stilisztikai jelöltségére vonatkozó ítéletek sajátos mintázatokba rendeződtek. Az „A” diskurzusrészletben például a kiemelt kifejezéseket minden tényező esetében többen tartották közömbösnek, mint a diskurzusrészlet egészét, amelyet a többség szintén közömbösnek tartott. A „B” diskurzusrészletben ugyanakkor az egyik kiemelt kifejezést többen tartották lazának, közvetlennek, humorosnak, szlengesnek és igénytelennek, mint a diskurzusrészlet egészét, a másik kifejezést azonban többen ítélték közömbösnek, mint a részletet általában. A „C” diskurzusrészletnél viszont az egyik kiemelt kifejezés esetében a jelölések határozottan a skála egyik (laza, közvetlen, humoros, igénytelen, szlenges), a másik kifejezés esetében inkább a skála másik pólusa felé mozdultak. A diskurzusrészlet stílusára vonatkozó ítéletek pedig az előbbi kifejezésre vonatkozó ítéletekhez hasonlóan alakultak, ha nem is akkora egyértelműséggel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindebből két dolog következik. Egyfelől az, hogy a szociokulturális tényezőknek vannak tipikus együttállásai (laza, közvetlen, humoros, igénytelen, szlenges vs. közömbös, átlagos vs. választékos, hivatalos, komoly, igényes, szaknyelvi), még ha az egyes tényezők esetében az ítéletek nem ugyanolyan mértékben mozdulnak is el a szélső pólusok (vagy a közömbös tartomány közepe) felé. A fentiekből másfelől az következik, hogy a diskurzusrészletek stiláris karakterének kialakításában lényegi szerepet kapnak a megformáltság tekintetében stilisztikailag jelölt nyelvi konstrukciók.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A két kérdőív adatainak összevetése azt mutatja, hogy azok közül a kifejezések közül, amelyeket az első kérdőív kitöltői a stílus szempontjából meghatározónak tartottak, csupán azok bizonyultak egyértelműen szaliensnek a második kérdőívben, amelyeket az első kérdőív adatközlőinek döntő többsége nevesített. A második kérdőív azon változataiban pedig, amelyekben általában kellett a diskurzusrészletek stílusát megítélni, azoknak a diskurzusrészleteknek a megformáltsága bizonyult egyértelműen szaliensnek, amelyek – a más változatok tanúsága szerint – nagyfokú stilisztikai jelöltséget kapó kifejezéseket tartalmaztak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindehhez még hozzátehetjük, hogy az adott diskurzusrészlet stílusát sokkal egyneműbben ítélték meg az adatközlők akkor, amikor a diskurzusrészletben egy vagy több, de egy irányba mutató szaliens kifejezés szerepelt. Akkor viszont már közel sem volt egynemű az adott diskurzusrészlet stílusának a megítélése, amikor a különböző, stilisztikailag jelölt kifejezések ellentétes pólusok felé mozdultak el. A stílus homogenitása, illetve heterogenitása tehát szorosan kapcsolódik a szociokulturális viszonyulások (attitűdök) érvényesülésének mintázataihoz és az azokban alkalmazott nyelvi konstrukciók társas, diszkurzív szalienciájához.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végezetül azt érdemes hangsúlyozni, hogy a stílustulajdonítás azért valósul meg deiktikus műveletként, mert a diskurzusban megjelenő különböző nyelvi konstrukciók feldolgozása a figyelemirányítást kezdeményező megnyilatkozó szociokulturális szituáltságához képest, abból kiindulva is megtörténik. Ezzel a megformálással kapcsolatos szociokulturális elvárások érvényesítése, a stílusminták aktiválása az interszubjektív kontextualizálás integráns részévé válik. Amennyiben pedig több különböző stílusminta aktiválódik, a stílustulajdonítás is többféle deiktikus kiindulópontból válik végrehajthatóvá.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave