Ennek megfelelően tisztában kell lenniük a szellemi tulajdon területének és a szabadalmak fő jellemzőivel, beleértve felépítésüket és egyes részeiket is. A szellemi tulajdon két fő részét az ipari jogvédelem és a szerzői jog képezi, amelyen belül a szabadalmak az előbbi területhez sorolandók. A szabadalom mint műfaj megértése összefügg a találmányok világával, és a termékre vagy eljárásra vonatkozó új műszaki megoldást és az azon fennálló jogi oltalmat nevezik szabadalomnak (patent) vagy szabadalmi oltalomnak. A „szabadalom akkor tölti be ezt a rendeltetését, ha a feltaláló vagy jogutódjaként a bejelentő a műszaki ismeretekhez, azaz a technika állásához képest új alkotást hoz létre, és ezt az alkotást olyan módon és részletességgel le is írja, hogy abból a találmány megérthető és megvalósítható” (Gács, 2011, 5). A szabadalmi oltalom meghatározott földrajzi területre és 20 évre szól, amelyet követően a találmány közkinccsé válik.

A szabadalom előnye, hogy tulajdonosának kizárólagos joga van arra, hogy a találmányát hasznosítsa, vagy arra másnak engedélyt adjon (l. szabadalmi licenciaszerződés, azaz hasznosítás díjfizetés ellenében).1 A szabadalom benyújtásakor újdonságkutatás kezdődik meg, ennek keltétől számított 18 hónap után történik meg a közzététel (ideiglenes oltalom), és csak az érdemi vizsgálatot követően kaphatja meg a tulajdonos a szabadalmat.2 A termékek és a technológiák piacán a szabadalommal elért előnyösebb pozíció hozzájárul ahhoz, hogy a szabadalmas számára megtérüljenek a fejlesztésre fordított befektetések. A szabadalmi bejelentés (patent application) részei általában az alábbiak:

A szabadalom tehát egy komplex szövegtípus, határterületet képez a tudományos, a műszaki és a jogi szaknyelv között (Valentini et al., 2016). Megalkotását befolyásolják a nemzeti jogszabályok is, és különböző részekből áll, amelyek közül a leíró részre (description) inkább tudományos-műszaki, míg az igénypontokra (claims) inkább a jogi szakszöveg tulajdonságai jellemzőek. Nemcsak gazdag terminológiában, de nagyon sok változatot tartalmaz a fogalmak és megnevezések szintjén egyaránt – egy találmányban megjelenhet egy teljesen új fogalom, vagy létező terminusok új fogalmakat fedhetnek le a hagyományos terminushasználatot felborítva. Gyakran tartalmaznak definíciókat, de ezek a definíciók nem tankönyv jellegű vagy hagyományos típusú definíciók, sokkal inkább szabadalmi célokat követnek.

A szabadalmak speciális nyelvezetének oka, hogy egyfelől szükséges a találmányok közzététele, bemutatása oly módon, hogy azt egy szakember a leírás alapján megértse, tehát a jogszabályi előírásoknak megfelelve beazonosíthatónak kell lennie, ami pontos terminushasználatot követel meg, másfelől védelmet kell nyújtania az adott területen a versenytársak hasonló találmányaival szemben, ami egy tágabban értelmezhető, leíró jellegű terminushasználatot eredményez. Ez utóbbi nyelvhasználat megnehezíti a terminusok kivonatolását, és a fő terminusok és a használatra ajánlott terminusok kiválasztását a számos változat közül (Valentini et al., 2016). Ez a fajta megközelítés nemcsak az angol nyelv esetében igaz, hanem a szabadalmak funkciója miatt a többi nyelv, így a magyar szabadalmak esetében is. Lantos (2014, 15) az informatikai megoldások szabadalmaztatásáról állapítja meg, hogy ezek „egyik gyenge pontja éppen a példák és az ismertetés részletességi szintjének az eltalálása, hiszen fontos, hogy a leírás lehetőség szerint ne tartalmazza a jogosult lehetőség szerint titokban tartandó részletes ismereteit, know-how-ját”. Az alábbi példa bemutatja, hogy hogyan néz ki egy semlegesnek mondható, általánosítással megfogalmazott szabadalmi szöveg: