Ha már letettük a voksot a terminológiai adatbázis mellett, akkor viszont érdemes azzal is tisztában lennünk, hogy különböző típusaik léteznek. Bár az adatbázis-kezelő szoftverekkel egyénileg létrehozott, terminus-terminus találatot tartalmazó glosszáriumokat is gyakran nevezik terminológiai adatbázisnak, valójában azokat a központi terminológiai adatbázisokat, amelyek nagy mennyiségű komplex adatot tartalmaznak, tárgyi és nyelvi szakértők bevonásával, csapatmunkában hozzák létre. A központi terminológiai adatbázisok besorolása többféleképpen is lehetséges, például a terminológiai irányzatba sorolhatóságuk alapján:

A terminológiai adatbázisok megkülönböztethetők tartalmuk és szerkezetük alapján is (l. 2. táblázat). Felépítésüket, kidolgozottságuk mértékét vizsgálva beszélhetünk egyszerű, hagyományos és összetett terminológiai adatbázisokról. E kísérleti jellegű osztályozás szerint az egyszerű adatbázisokban az adatmezőtípusok száma nem éri el a minimumot, a terminusautonómia nem érvényesül. Például nincs fő terminus, szólista jelleg, mint a korai létrehozású Termium Plus esetében, de ide sorolhatók egyszerű táblázatos jellege és a kevés adatmezőtípus miatt még az ENSZ terminológiai adatbázisa (UNTERM7), a FAO adatbázisa,8 az UNESCO adatbázisa,9 az EU által is támogatott, több adatbázist összefogó EUROTERMBANK terminológiai portál,10 továbbá a közösségi munkával készülő Termwiki11 is. Ehhez képest a hagyományos változatokban (például IATE,12 bistro13) már megtalálható a minimálisan elvárható adatmezők mennyisége, adataik részletesen kidolgozottak, szerepelnek az ekvivalenciára vonatkozó információk és a terminusautonómia is érvényesül. Az adatbázisok azonban folyamatosan változnak, új technológiai megoldásokkal bővülnek. Meg kell említenem, hogy a IATE adatbázis funkcióit is folyamatosan fejlesztik, ahogyan arról Kardos (2024a) tanulmányában beszámol. Az adatbázishoz kapcsolódó funkciók például a tolmácsolástámogató eszköz, a fordítástámogató eszköz és a terminológiai koordinációs eszköz, továbbá számos új fejlesztést is terveznek az ontológia irányába. Vizsgálatok folynak már azon a téren is, hogy „miként lehetne az automatizálási és mesterségesintelligencia-technológiákat hatékonyabban felhasználni az adatok ellenőrzése, tisztítása, dúsítása és szűrése céljából” (Kardos, 2024a, 112). Az összetett változatok a hagyományoshoz viszonyítva rendelkeznek valamilyen többletelemmel, úgymint szövegtár annotált korpusz formájában és/vagy fogalmi hálók (EOHSTerm terminológiai adatbázis,14 l. Tamás, 2010; WIPO Pearl,15 l. Tamás, 2021).

 

 

További osztályozások is lehetségesek. Ilyen például a terminológiai adatbázisok elkülönítése felhasználási céljuk szerint, ami alapján megkülönböztethetünk egynyelvű vagy többnyelvű, nemzeti vagy kisebbségi nyelvhasználók számára, fordítók számára, egységesítési, szabványosítási céllal, közösségi adatgyűjtéssel („crowdsourcing”), kizárólag terminológiai szemléletmód szerint vagy hibrid, műfajok ötvözésével készült változatokat. Chiocchetti et al. (2023) például megkülönbözteti egymástól az egy jogrendszert feldolgozó (l. EU, Svájc, Dél-Afrika) és a több jogrendszert bemutató jogi terminológiai adatbázisokat. Minél több jogrendszer fogalmait dolgozza fel az adatbázis, annál összetettebb lesz a fogalmak összehasonlítása, így érdemes egy kiindulási jogrendszert kiválasztani.

A terminológiamenedzsment-szoftverek forgalmazói a megbízhatóság kérdésköre miatt csak részben, jelölve vagy még egyáltalán nem építik be a nagy nyelvi modelleket a rendszereikbe. A gyakorlatban a közelmúltban inkább a definíciók formai egységesítése terjedt el, aminek előnye, hogy meggyorsíthatja a terminológiai munkát, ugyanakkor kisebb eséllyel rontja annak megbízhatóságát.