1. Bevezetés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyes országok jogi szaknyelve és terminológiája rendelkezik közös és sajátos jellemzőkkel. Az eltéréseket azok az egyedi hatások okozzák, amelyek például a különböző történelmi fejlődésben, társadalmi berendezkedésben és igényekben, az integrációs folyamatokba való bekapcsolódás módjában, továbbá az új jelenségek (l. technológiai fejlődés és digitalizáció) feldolgozásában és kezelésében keresendők.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha a magyar jogi szaknyelvet nyelvtörténeti szempontból megvizsgáljuk, akkor Gedeon (2018) tanulmányára támaszkodva elmondhatjuk: az írásbeliségre a latin nyelv használata sokáig volt jellemző, miközben érték olyan köztes hatások is, amelyek a német nyelvet helyezték előtérbe, de a nép nyelve a gyakorlatban már a magyar volt. A magyar nyelvet a latinnal egyenértékűvé tevő törvényeket csak a 1790-től 1805-ig terjedő időszakban hoztak, és 1815 után jelentek meg az első jogi műszótárak és segédkönyvek. A magyar nyelv hivatalos nyelvvé válását (1844) követően indult meg a magyar jogi nyelv erőteljesebb fejlődése. Az első magyar jogi lexikon a 19‒20. század fordulóján jelent meg (Márkus szerk. 1898‒1907, idézi Gedeon 2018), amelyben a jogászok által leírt értelmezéseket fogalmi alapon rendezték. A magyar nyelvű kodifikáció elsősorban a német és osztrák törvények és jogintézmények átvételével indult meg, ennek hatása a mai napig felellhető, például a hasonló fogalmakban és a terminusok megválasztásában vagy a tükörfordítások alkalmazásában (l. Rechtskraft és jogerő). A mai jogi szaknyelvre azonban már az angol nyelv is egyre inkább hatással van. Példának említhető meg a licenc, amely latin eredetű és a német nyelv közvetítésével került be a magyar jogi szaknyelvbe, a gyakorlatban azonban a felhasználók az angol nyelv hatására leginkább licenszként ejtik. Más jogi szaknyelvek esetében is előfordul minták használata (l. a napóleoni kódexek elterjedése a kontinentális jogban; a román esetében a francia volt a minta, ahol a polgári jog esetében eredetileg az 1804-es Code Civile [más néven Code Napoléon] és további francia jogszabályok szolgáltak modellként, l. bővebben Benő, Kokoly & Benő, 2021).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mai jogi szaknyelv és terminológia jelen tanulmányban leírt jellemzőit a jogi szakfordítás és ezen belül a hiteles fordítás készítése és terminológiai feldolgozása, továbbá a jogszabályfordítás eredményeinek terminológiai kidolgozása során szerzett tapasztalataimra és szakirodalmi előzményekre építettem rá. Ennek tapasztalatai részben már megjelentek a Bevezetés a jogi terminológiába a terminológus szemével (2017, 2019) c. kötetekben, amelyek szakmai lektorok bevonásával készültek, és 193 magyar jogi kulcsterminust és azok idegen nyelvi ekvivalenseit használják példaanyagként. E kiadvány elsősorban hallgatóknak és fiatal pályakezdőknek szól, akikben érdemes tudatosítani, hogy milyen jellemzőkkel bír a jogi terminológia, miért fontos a naprakészség, mit jelent a rendszerbe ágyazottság, az országspecifikusság és ennek következtében a másfajta osztályozás, az angol terminusok erős kontextusfüggősége, hogy a nemzeti és az uniós jogi terminológia nem feltétlenül egyezik meg egymással. Hasznos lehet számukra annak ismerete, hogy milyen eljárásokat érdemes alkalmazni, mikor szükséges és mit takar a fogalmi összehasonlítás, mire jó a definíció, milyen ekvivalenciaszintek és -esetek léteznek, mit takar a funkcionális ekvivalens, és mikor szükséges az új megoldások kidolgozása, továbbá mi számít megbízható forrásnak. Ezenkívül, a kötetek mögött meghúzódik egy további szándék is, amely az egységes terminushasználatot hivatott szolgálni. Érdekességként megemlítendő, hogy már az első kötet (Tamás, 2017) szerkesztésekor feltűnt, hogy magyar–német, továbbá olasz–francia nyelvpárban a fogalmak és terminusok nyelvi és fogalmi szinten egyaránt számos hasonlóságot mutatnak egymással az angol terminológia különutassága mellett, amely utóbbi más jogcsaládhoz tartozik. Ennek okai elsősorban a történelmi háttérben, a hagyományokban és a különböző jogcsaládokhoz tartozásban keresendők.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nyelv és jog kölcsönösen hat egymásra, a jog különösen erősen magában a nyelvben él, ezért a jogi szaknyelv és terminológia számos meghatározó jellemzővel bír, amelyek ismerete lehetővé teszi azok tudatos kezelését. A következő fejezetekben leírom a jogi szaknyelv és a jogi terminológia, majd a jogi szakfordítás általános jellemzőit, majd részletesen kitérek a jogi terminológia egyes jellemzőinek ismertetésére.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave