A jogi szaknyelv műfajainak feltérképezésével több szerző is foglalkozott (Ződi, 2017; Reichmann, 2018; Balogh, 2019). Prieto Ramos (2011) felsorolja a műfajtudatosságot a jogi szakfordító kompetenciaelemei között. A jogi szaknyelv alapvető műfajaiként a fordítók szempontjából megemlíthetők: a jogszabály, a bírósági határozat, rendőrségi és ügyészségi iratok, a szerződések, a cégjogi okiratok, a tankönyvek és a tudományos írások, illetve ide sorolhatók még a jogalkalmazás területéről a közigazgatási okiratok és döntések, esetleg további közigazgatási dokumentáció, továbbá az uniós és nemzetközi intézmények, szervezetek nagy mennyiségben keletkező dokumentációja. A jogi szaknyelv alkalmazási köre és színhelye a tolmácsok munkája szempontjából elsősorban a következő területeken fordul elő: a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, a közjegyzői munka, a büntetés-végrehajtási intézetek, az igazságügyi szakértők, a közigazgatási szervek közti nemzetközi megkeresések (jogsegélyek) és együttműködés, továbbá megemlíthetők még a hazai törvényhozás, az uniós és nemzetközi fórumok színhelyei. Ezek csak részben térnek el a szakfordítás során jelentkező dokumentumoktól. A bírósági tolmácsolásról és annak jellemzőiről megjelent képzéshez kapcsolódó külön kötet jelent meg (Horváth, 2013).

Az ISO TC/37 Bizottság által kidolgozott ISO 20771: 2020 Legal translation – Requirements c. szabvány a jogi szakfordításon belül két alaptípust különböztet meg egymástól:

Fontos megemlíteni a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszékén 2014. szeptember 1. és 2018. augusztus 31. között zajló, jogászok és nyelvészek együttműködésével véghez vitt korpuszalapú kutatások eredményeit. A Miskolc Jogi Korpusz (MJK) 2,4 millió szót, 150.000 mondatot tartalmazó szövegkorpusz. A szövegtípusok széles palettát ölelnek fel: magyar nyelvű törvénykönyvek és egyéb jogszabályok, ítéletek, tankönyvek, jogi fórumok és bírósági tárgyalások átiratai képezik részét. A szövegeken automatikus és kézi elemzést végeztek, és az ennek eredményként kapott statisztikai adatok a jogi szaknyelvi szövegek morfológiai és szintaktikai sajátosságait mutatják be. A köznyelvi szövegekkel való kontrasztív összevetés alapját a köznyelvi szövegeket tartalmazó Szeged Treebank korpusz képezte. A kutatás fő célja az volt, hogy a konkrét korpusznyelvészeti vizsgálatokkal is alátámasszák a jogi szaknyelv eddig csak feltételezett számos jellemzőjét, a műfajok és a fogalmazási módok tekintetében egyaránt (Szoták & Tamás, 2021; l. bővebben: Szabó, 2014; Szabó & Vinnai, 20181). A kutatások eredményeképpen nemcsak kötetek jelentek meg, hanem létrejött egy további vizsgálatokat lehetővé tevő korpusz, és megszületett a Magyar Jogi Nyelv2 folyóirat.

A fenti felsorolásból is kitűnik, hogy az írott jogi szaknyelv területén a fordítók számára a műfajtudatosság fontos, és előnye, hogy a konvenciók ismerete megkönnyíti a jogi szakszövegek feldolgozását és fordítását. Egyetértek Šarčević (1997) azon megállapításával, amely szerint a jogi szakfordítóknak az egységes értelmezést és alkalmazást (azonos joghatást) szem előtt tartva érdemes végezniük a munkájukat. A műfajtudatosság véleményem szerint hozzájárulhat és segíthet a terminusok és fogalmak elhelyezésében is az egyes jogi szakterület szerint.

Cao (2007) szerint a jogi szaknyelv rendelkezik egyedi jellemzőkkel, amelyek megmutatkoznak a lexika, a szintaxis, a pragmatika, stilisztika területén, és szerinte a legnagyobb különbség a többi szaknyelvhez viszonyítva a jogi szaknyelv esetében a lexika és ezen belül elsősorban a terminológia területén mutatkozik meg. Cao (2007, 35) szerint a „jogi terminológia a jogi nyelv mint szaknyelv leginkább észrevehető és legmarkánsabb jellemzője, és ez egyben egyike a nehézségek elsődleges forrásának a jogi dokumentumok fordítása során” (ford. a szerző; „Legal terminology is the most visible and striking linguistic feature of legal language as technical language, and it is also one of the major sources of difficulty in translating legal documents”). Cao (2007) megemlíti könyvében a jogi terminológiára vonatkoztatva jellemzőként az ekvivalencia, az ambiguitás és a fogalmak magas absztrakciós szintjének kérdéskörét is.

A Genfi Egyetemen kutatói (Prieto Ramos & Cerutti, 2021) szerint is központi szerepet játszik a terminológia a jogi fordítás során. Uniós és nemzetközi szervezetek (ENSZ, WTO) szövegeit korpuszba rendezve (ún. LETRINT szövegkorpusz) és azon végzett kvantitatív és kvalitatív korpuszlingvisztikai kutatásaik során arra a megállapításra jutottak, miszerint a nemzeti jogrendszerek jogi terminológiája jelenti a legnagyobb kihívást, ugyanakkor ez a terület az intézményi jogi terminológiai kutatásokban során kevésbé van előtérben (Prieto Ramos & Cerutti, 2021).

A jogi terminológia leírásához érdemes a terminus fogalmából kiindulnunk: „A terminus egy meghatározott tárgykörön belüli fogalmat jelölő lexéma, szám, jel, vagy ezek kombinációja, vagyis olyan, morfológiailag heterogén összetételű elemeket nevezünk terminusnak, amelyek pragmatikailag hasonló funkciót töltenek be a szakmai kommunikációban.” (Fóris, 2020, 26). A jogi terminológia alatt a jogi szakma által használt jogi fogalmakat jelölő terminusokat értem, amelyek ismerete és használata információsűrűségüknek köszönhetően kulcsfontosságú a szakmai kommunikáció és nyelvi közvetítés létrejöttéhez és sikerességéhez.

A jogi szakfordítás területén különösen fontos a jogi fogalmak pontos és következetes használata, hiszen ahogyan ezt Prieto Ramos (2020, 128) is írja, a „terminológia következetes használata és pontossága a fordítás minőségének központi aspektusa, és éppen ezért a fordításorientált terminológiamenedzsment kulcsfontosságú célja” (ford. a szerző; „The consistency and accuracy of terminology are central aspects of translation quality, and therefore, key aims of translation-oriented terminology management”). A konzisztencia egyben megteremti az egységes értelmezést és így hozzájárul a jogbiztonsághoz is (Šarčević, 2013 idézi Prieto Ramos, 2020). Pietro Ramos (2020) egyik kutatásában a LETRINT szövegkorpuszban vizsgálta az intratextuális inkonzisztencia és pontosság mértékét, majd ellenőrizte a kiválasztott terminusok terminológiai adatbázisokban (IATE, UNTERM, WTOTERM adatbázisok) fellelhető bejegyzéseit. Megállapította, hogy minél erősebben kötött kulturálisan egy jogi fogalom, illetve jogintézmény (például nemzeti bíróság megnevezése), annál több ekvivalensváltozat él egymással párhuzamosan és annál kevésbé konzisztensen jelenik meg a nagy nemzetközi szervezetek fordításaiban. Ezt tudatosság hiányában az általa vizsgált terminológiai adatbázisok sem kezelik megfelelően.

A sikeres szakmai kommunikáció és nyelvi közvetítés megvalósulásához érdemes leírni, hogy a jogi terminológia milyen jellemzőkkel rendelkezik és ezzel összhangban milyen terminológiai módszereket érdemes alkalmazni a jogi terminusok megfeleltetése során. Ez a tudatosság megkönnyíti a jogi szakfordítások készítését, továbbá hozzájárul a jogi terminusok megfelelő feldolgozásához és azok terminológiai adatbázisokban való szakmai szempontok szerint jól hasznosítható rögzítéséhez.