Székely Csilla Imola: Az alázat pedagógiája
›
6. Kokas Klára gyermekképének sajátosságai
›
6.2. Kokas Klára gyermekképének jellemzői

6.2. Kokas Klára gyermekképének jellemzői1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas komplex művészetpedagógiai módszerének elemzése nyomán megállapítottuk, hogy zenén, mozgáson, képi és verbális narrációkon alapuló módszere beemeli őt a 20. század elején kibontakozó reformpedagógiai irányzatok képviselői közé. A kokasi gyermekkép megrajzolásának és kategóriákba való besorolásának eredményeként világossá válnak Kokas gyermekképének sajátos aspektusai: a gyermekkel való kapcsolata, a gyermeki világról alkotott felfogása, a segítés lehetőségei, a személyiségfejlesztés célja, eszközei. Gyermekpercepciója amiatt fontos, mert – miként már jeleztük – ennek alapján alakította ki zenére, szabad mozgásra, képzőművészeti alkotásra építő komplex személyiségfejlesztő módszerét.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kiválasztott Kokas-művek alapján megállapíthatjuk, hogy a gyermeki lelkület sajátosságai közül Kokas a határtalan gyermeki képzeletet, empátiát, a sokféle módon realizálódó gyermeki alkotásokat tartotta örök emberi értéknek, azt a tudást, amely a gyermek lelkéből torzítatlan őszinteséggel tör elő. Ezeket tekintette autentikus üzeneteknek, következésképpen valódi komolysággal fogadta azokat. Kokas vallásosságából eredően mindenkor evangéliumi aspektusból szemlélte a gyermeket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyermeklétre vonatkozó utalásait öt fő neveléselméleti értékmutató alapján csoportosíthatjuk:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. A gyermeki szabadság és meghatározottság – a szabadság megléte, korlátai, a szabadon alkotás lehetőségei Kokas zenés tevékenységein;
  2. Nevelési értékek – a gyermeki lelkület alapvető törvényszerűségei;
  3. A kapcsolatok, kapcsolati háló fontossága Kokas felfogásában;
  4. A nevelés lehetőségei és korlátai, speciális helyzetek és esetek Kokas csoportjaiban;
  5. A nevelés alapkategóriáinak összefüggései – a nevelés lényege, célja és etikai jellege.
 
5. ábra. A Kokasi gyermekkép neveléselméleti értékmutatói (saját szerkesztés)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A következőkben ezen értékkategóriák alapján elemezzük és értékeljük Kokas gyermekekhez való viszonyát, a választott szövegekből kibontakozó gyermekképet, azaz a kokasi etikát. Az azonos indexkategóriába tartozó szövegrészletek összeolvasásából, egymás mellé állításából kibontakozó koncepció érvényességét Kokas-idézetekkel támasztjuk alá, hogy olyan következtetésekre jussunk, amelyek megismételhetőek, hitelesek és érvényesek2.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bizonyos, hogy a gyermekről alkotott gondolatok szövegösszefüggései, a kontextus ismerete fontos és elengedhetetlen a kokasi gyermekkép megrajzolásakor. Elemzésünk nehézségét jelenti, hogy a szövegek rejtett üzeneteiből kell tetten érnünk Kokas gyermekfelfogását – azaz értelmező, reflektív elemzést végeztünk. Mivel az egyes szavak előfordulása nem segítette a kategorizálást, és mivel ugyanaz a téma sokféle változatban, gazdag szókincs-használattal jelenik meg, ugyanakkor a témák megnevezés nélkül bukkannak fel a szövegekben, ezért formai szempontok helyett értelmi-tartalmi szempontokat vettünk figyelembe. Szempontrendszerünket a szakirodalom alapján alakítottuk ki, a konceptuális kereteket pedig ennek megfelelően, a Kokas-szövegek adottságaihoz, tartalmához mérten fogalmaztuk meg3.
 
Gyermeki szabadság és meghatározottság

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Másfél évtizednyi gyerekekkel való foglalkozás döbbentette rá Kokast arra, hogy a gyerekek váratlan érzékenységgel fogadják a zenét, szabad és elképesztően gazdag képzeletük művészi alkotásokra inspirálja őket, és ezek értékes üzenetekké, művekké lényegülnek, amennyiben lehetőségük nyílik hallható-látható formába önteni azokat4.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az improvizálás, a zenei-mozgásos intuitív gyermeki performanszok valódi és áradó alkotói tevékenységek, azaz flow-jelenségek, egyszeri és egyéni alkotások, amelyeket a pillanat varázsol elő, amennyiben adottak az idői-téri feltételek, az inspirációs forrás, a bizalmi-csoport, és amennyiben az egyén késztetést érezve felszabadítja belső gátjait. Az improvizációs tevékenység maga a gátlások, szorongások, félelmek oldása, az improvizációra való biztatás pedig maga a szociális készségfejlesztés, amely kilendít a megszokottból, aktivizál, egyéni erőforrásokat mozgósít, megvillantja az egyéniséget és kreatív alkotásra ösztönöz. Örömöt, emlékezetes pillanatokat teremt, megszólaltatja az ént, felszínre segíti sajátosságait, rejtett érzelmeit, adottságait, az improvizáló személy valódi önmagát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az improvizáció – a zene és mozgás mellett – ugyancsak központi eleme Kokas zenepedagógiai rendszerének, jóllehet Dalcroze is, Orff is elsődleges eljárásként, illetve módszerként alkalmazta. Kokasnál azonban főleg táncos-mozgásos improvizációként van jelen, tehát abban tér el az Orff-féle spontán alkotástól, hogy ő nem hangszereken, hanem mozdulat-improvizáció által segít a gyermeknek kifejezni önmagát, érzéseit, félelmeit, vágyait. Ez a Kokas-féle intuitív önmegnyilatkozás abban volt újszerű, hogy a résztvevők nem csupán megalkották egy elhangzó zenei darab koreográfiáját, hanem ezen túlmenően a tánc végeztével a gyerekek megfogalmazták a képzeletükben megszületett és kiábrázolt történetet5. Éppen ebben különbözik a kokasi a Dalcroze-féle improvizációtól, hogy nem a táncra vagy mozdulatokra, hanem a verbalizálásra, az élmények szavakká való lényegítésére esik a fő hangsúly. A gyermeki lélek megismerésének szempontjából a gyermeki benyomások, a történetekbe rejtett üzenetek Kokas számára fontosabbak a táncnál, sőt minden másnál.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az improvizáció a szabadság légkörében születik, sőt az improvizáció maga az önfeledtség, a szabad lét. A hetek minden képviselője így gondolja, Kokas maga gyakran ismételgeti, hogy a szabadság biztosítása legyen teljes körű, vonatkozzék ne csupán a térhasználatra, vagy téma- és eszközválasztásra, de a társ vagy társak szabad megválasztására is6. „Az improvizáció tehát közös alkotó tevékenység, a közösség számára a közösségből kibontakozó élményforma”7. Ebben a szabadságban nincsenek korlátok, szabad az évszázados népdalokat spontán módon, személyre szabottan átkölteni, sőt átszövegezni, hogy mindenkiről szóljon egyenként, személyesen – például a foglalkozáskezdő névéneklő játékokban. Kokasnál a képi ábrázolásos improvizációt minden esetben megelőzte a zenehallgatás és a szabad zenei mozdulatok. Csak ezután próbálták a gyerekek ábrázolni azt, amit teljes lényükkel, testükkel átéltek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas pedagógiájában a képzelet és a fantáziával létre hívott alkotás az egyik legnyomatékosabban hangoztatott személyiségi ismérv, illetve érték, egyenesen a Kokas-módszer alapmotívuma. Így vall erről: „Művészetben és tudományban egyaránt szükséges az intuíció, a képzelet, a gondolatok áramlása és a rendezés, az összefüggések megkeresése vagy megteremtése”8. A zene üzenete, a mesék, az átváltozó táncok, a történetek, a gyerekek rajzai mind-mind képzeletbeli valóságok, mintegy az emberi lélek történéseinek paraméterei.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Orff, Kokas, sőt Kodály is, bár más-más úton, de hasonló következtetésre jutottak: nevelni csak értékes zene által érdemes – ez indokolja a zeneválasztásban érvényesülő minőségi kritériumot. Kodály nyomdokain indulva jutott el Kokas saját meggyőződéséig: „Csak az ihletett, értékes, számomra is fontos darabokat vettem a programomba. Először a mozdulatok felszabadítására, a képzelet fejlesztésére valókat kerestem. Tempó- vagy dinamikai ellentétek, a feltűnő változások segítik a kicsiket”9. A kicsik, a gyermekek tiszteletét tükrözi Kokas egész pedagógiája, rácsodálkozása a gyermekre, és arra, amit a zene hatására mozgásos, narratív, vizuális formában alkottak a gyerekek. Éppen ezekre a gyermeki meglátásokra, a torzítatlan gyermeki világra kíváncsi Kokas, erről szól minden foglalkozása: tetten érni a tiszta, őszinte gyermeklélek belső történéseit. Emiatt is rögzítette írásban, hang- és filmfelvételekre, hogy kincsként őrizze azokat. Pilinszky-t idéző, őszinte csodálattal értékeli a gyermek érdekmentes lelki gazdagságát, amikor azt mondja, hogy „képzeletük sokkal frissebb a felnőttekénél, gazdagabb, termékenyebb”10, amit a gyermek még birtokolt, egy egész képzeletbeli világot és annak csodálatát, a felnőtt végleg száműzi képzeletéből11.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Képzelet és zene viszonyáról pedig úgy beszél Kokas, mint egymás inspirációiról: a zene inspirálja a képzeletet, a képzelet hívja életre a zenét, miközben mindkettő isteni adomány. „A képzelet a zene mélyére hat, odajut a tudás mögé. Az ismeretek csak a felszínen szánkáznak. A képzelet az emberi értékek legszebbike, gyermeki érték, az ő világukból való. (…) Az emberi élet valamennyi fázisában lehet teremtő erő. A képzelet a művészetek forrása…”12. Kokas számára is fontos a népdaléneklés, a magyar népdalkincs, a zenei anyanyelv megismerése, (miként Orff és Steiner számára is fontos volt a német népzenei hagyomány), annak átörökítése (Kodály is ebben a szellemben tanított), de Kokasnál legfontosabb mindig a gyermek – a népdalok is az ő személyiségfejlődésük miatt kerültek be a zenei repertoárba, mint tiszta források.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ma is érvényes az – az antropológiai diskurzusok és pedagógiai újítások hatására a 19. század végén erőteljesen jelentkező – igény az intézményes nevelés iránt, hogy ne csupán az egyének társadalmi integrálását, illetve szociális lénnyé való formálását jelentse, hanem az egyéniség, a személyes adottságok és képességek felfedeztetését és kibontakoztatását is13. A választás szabadsága, a szabad tanulás, a nyitott oktatás, a gyerekek által szabadon választott munka (tevékenység, tér, idő, eszköz), valamint az egyéni érdeklődési terület, társ- és tempó-igény figyelembevétele a kötött oktatás és korlátozás ellenében jelentkezett, amely elsőként Montessori írásaiban jelenik meg14. A Montessori-módszernek ezen alapelve nemcsak újat hozott a pedagógiai gyakorlatba, de ugyanakkor ez az a felület, amelyen az egész iskolai rendszert a legtöbb kritika érte, továbbá a komoly anyagi befektetést igénylő eszközhasználat. A túlzott gyermeki szabadság biztosítása valóban veszélyekkel, túlkapásokkal járhat, amelyekről Montessori említést is tesz, de a korlátozások – bár írásaiban szó esik azokról – nem jelennek meg kellő hangsúllyal15. Kokas – bár beszámol kudarcairól is – óráin kezelni tudta a kérdést, azaz a szabadságelv szabadosságba torkolló túlzott formái a Kokas-foglalkozásokon mindenképpen megoldandó kérdést jelent.
 
Gyermeki küldetés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas egész munkásságának, minden írásának alapmotívuma az a szemlélet, amelyet A zene felemeli a kezeimet (1992) című könyvében is megfogalmaz, és amely nemcsak a gyermekek, de a nevelők küldetéséről vallott nézeteit is tükrözi: „A gyerekek abban a küldetésben születnek, hogy a közös szépség egy-egy darabját közénk elhozva a maguk hozzájárulásával újjáteremtsék az emberiséget. Ezzel a teremtő erővel mindegyikünk rendelkezik, akkor is, ha fél keze van, vagy egy se, ha vak, ha béna, ha mongoloid, vagy süketnéma. Nincs szebb, felemelőbb, nemesebb feladat, mint az ő újjászülő munkájukban segédkezni, és igen nagy megtiszteltetés, ha engedik”16. E küldetés megvalósításában, a gyermeki képességek, tehetség és lelkület kibontásában, fejlesztésében a szülőnek és a tanítónak fontos szerep jut, amely nemcsak lehetőségük, de kötelességük és felelősségük is. Ez a fejlesztési folyamat a csecsemő foganásával kezdődik és élete végéig tart, „ami előtte és utána történik velünk, afelől hitünk, sejtéseink, megérzéseink, álmaink hozhatnak töredékeket, azaz a vallások és a művészetek. Gyerekeinket bevezetjük ezekbe kultúránk, szokásaink, társadalmi hagyományaink szerint”17.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Kokas-foglalkozásokon való részvétel, az ott átéltek hatására a gyerekek gyönyörű manifesztációit mutatták a gyermeki lelkületnek, vallásosságnak és istenélménynek, amely Kokas szerint a gyerekek veleszületett sajátja. Óvodáskorú gyerekek viszonya a világ jelenségeivel még egészen sajátos, mint ahogy sajátos a társakkal, a szokatlannal, és a szakralitással való kapcsolatuk is, ezekre pedig Kokas különböző eszközökkel, kérdések feltevésével, zenékkel és elfogadó környezet biztosításával inspirálta őket, de sohasem megvezető, hanem mindig nyitott módon. Ami tehát kikristályosodott és megfogalmazódott bennük, az valódi lényük és saját képzeletük, hitük és saját, szabadon születő alkotásuk.
 
Gyermeki vallásosság
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szabó Orsolya: Versírásról (részlet)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Esdeklem a csendet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Behunyt szemmel, lezártan,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

imára kulcsolom kezem.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E látomásos befelé fordulások

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

istenszólító gesztusa

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

lélekmelegítő sugárzást indít.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Része vagyok egy alaktalan

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

belső áradásnak,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

elömlő nyugalomnak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kitisztul az agy.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Párbeszéd kezdődik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Önnön szavaim hangtalanul festik

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

aznapi gondom-bajom.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Rám figyel, pedig tud mindent!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nála mindig van audiencia,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

mindig jókor érkezel,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

soha nincs későn!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A válasz azonnali, csak

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

észre kell venni, de ehhez

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

kegyelem kell!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Imádkozom... de jó ezen

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

az isteni pórázon élni! 18
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Orsi verse a zenék ihletésére, a Kokas-foglalkozásokon való részvétel, az ott átéltek hatására íródott, és gyönyörű manifesztációja a gyermeki lelkületnek, vallásosságnak, istenélménynek, amely Kokas szerint a gyerekek sajátja, hiszen kisiskolás korú gyerekek viszonya a világ jelenségeivel még egészen sajátos, mint ahogy sajátos a társakkal, a szokatlannal, és a szakralitással való kapcsolatuk is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas Klára különböző eszközökkel, kérdések feltevésével, zenékkel, alkalom, atmoszféra és elfogadó környezet biztosításával inspirálta a gyerekeket, de sohasem kérdezgette őket megvezetve – ami tehát kikristályosodott bennük, az mindig valódi élményük, belső világuk megnyilatkozása.
 
Gyermeki szabadság az önkifejezésben

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas pedagógiájában a gyermeki szabadság hangsúlyozása és biztosítása integráns része a zenés foglalkozások alkalmainak csakúgy, mint a korábban említett reformpedagógiai gyakorlatokban. Ez a pedagógiai alapelv leghangsúlyosabban Montessorinál, Dalcroze-nál és Orff-nál, tehát azoknál a művészetpedagógusoknál jelent meg, akik az improvizációnak fontos szerepet szántak a személyiségfejlesztésben, és akik felismerték a határtalan szabadságot és kíváncsiságot a kiskorú gyermekek megnyilvánulásaiban, majd erre a felfedezővágyra építették egész pedagógiájukat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kisgyerekek, akiket még nem nevelt meg, akiknek lelkét még nem parcellázta fel19 a felnőtt társadalom elvárás- és szokásrendszere, sokkal szabadabbak azoknál, „akiket már fegyelmeztek, medrekbe terelgettek, mozdulatokra tanítottak az óvoda vagy az otthon felnőttei”20. A tanítás sok esetben leszűkítést, uniformizálást jelent Kokas szerint, miközben kitörlődik az egyéni, a sajátságos, mindaz, amivel a gyerekek bölcsődés korukban még rendelkeztek, lassan elfelejtik a saját dallamú saját szavak, ötletek és képzeletjátékok örömét. „Kivételek az erőteljes kreatív személyiségek, akik képzeletük ösvényeit sétafikálják és azokon szabadon mozognak. Ők persze ritkán kapnak dicséreteket, és az óvodában messze lemaradnak a produktivitásban edzett társaik mögött”21.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyermeki aktivitásra, metakommunikációra, a legapróbb önmegnyilatkozásokra való figyelés közben Kokasban megfogalmazódott annak magyarázata, hogy miért fektetett mindig különös hangsúlyt a szabad gyermeki alkotásokra, önfeltárulkozásokra: „Mivel tanításomban nem a tananyagra, hanem a gyerekekre figyelek, felfedeztem, hogy más az arcuk, tekintetük, ha betanított mozdulatokat próbálnak és más, amikor a maguk szabad akarat-hullámain élnek. Önkifejezésüket akadályozza, ha memóriájukra kell támaszkodniuk. Ha a tanulásra koncentrálnak, elzárják szabad ösvényeiket, és csak a megadott korlátok közt járnak. Ha ezeket megszokják, akkor önkifejezésük ösvényeit később sem találják meg, nem is keresik, még kifejlett hangszeres, énekes vagy mozgási képességük birtokában sem”22. Ezért van az, hogy nem a mozdulatok tökéletessége, sem azok művészi jellege, nem a gyermeki alkotások esztétikai értéke a fontos számára, hanem az azokból kiolvasható üzenet, a lelki tartalom, azaz maga a gyermek.
 
Szabadság a gyermeki mozgáskultúrában

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mozdulat és mozdulatlanság, mimika, tekintet, kapcsolódás vagy elszigetelődés – mind-mind üzenet értékű megnyilvánulások, amelyek segítik a nevelőt a megértésben, illetve személyiségfejlesztésben, amennyiben teljes odaadással figyel és számol ezekkel. Kokas teljes figyelmével követte tanítványait, megfigyelései alapján értelmezte közléseiket. Természetes mozgásigényként, hangulati jellemzőként, személyiségjegyként fogta fel, ha egyesek azonnal táncra perdültek, vagy ha mások végigheverték a zenei darab többszöri lejátszását. Éppen ezt tartotta lényegesnek, hogy a zenés foglalkozásokon „alkalmat kapnak arra, hogy természetes mozgásigényüket a zenével éljék. De arra is, hogy kedvük szerint nyugalmas pihenőhelyzetben fogadják a zenét. Amikor rábukkantam a gyerekeim mozgásaira, felfedezésem reveláció volt, felismerése valaminek, ami természetes és igen egyszerű. (...) Rengeteg idő eltelik, mire egy gyerek a saját előadásaiból zenei élményeket kap. A szabad mozdulatával viszont azonnal rendelkezik, készen kapja”23. Már magzatkorban is a mozdulatoknak ez a szabadsága jellemzi a csecsemőket, amint érzékelik a méhen kívüli világot, ingerek jutnak el hozzájuk, ők pedig mozdulatokkal reagálnak a hangokra, az anya moccanásaira, a magzatvíz közvetítésével behatoló zene rezgéseire.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyermeki mozgáskultúra háttérváltozóinak szerepére utal Kokas, amikor a mozdulatok szabadságában való gyönyörködéséről ír egy háromhónapos kislányt figyelve. Harmonikus kapcsolatokra épülő, egészséges, szerető családban élhető meg a valódi szabadság – nemcsak a mozdulatoké, de az érzelmek, gondolatok, önmegnyilatkozások szabadsága is. A felnőttek, de már az iskoláskorúak világát is a szabadságtól való megfosztottság jellemzi, és „mivel a betanultak visszaadása nemcsak a táncban, hanem egyéb tevékenységeikben is elvárás lett, buzgón mondják, rajzolják a sémákat. (…) Ha a gyermek olyan szerencsés, hogy a szülei, felnőttei ihletett, tiszta zenével élnek, akkor ezekből igen korán lelki táplálékot kap, a bőrén is átsugárzott értékes alkotóerőket”24.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Kokas-foglalkozások két emlékezetes átváltozó táncának leírásában jól érzékelhetjük, miért fontos és mennyire üzenetközlő hatású az a mozgássor, ami által a gyerekek a hangzó zenére megmutatják a lelkük szunnyadó tartalmait: „Amikor Évi táncát nézzük Bartók hegedűduójához egy régi videofelvételen, megéljük, hogy az ötéves kislány szúnyoggá táncolja át magát, szinte zümmög és döngicsél. Bartók zenéjéből átlényegül, hangjaiból szúnyogosságot merít. (…) Edda Bartók Bolgár táncához gyönyörű mozgáskompozícióval fejezte ki a félelmét, hogy meghalt az apja”25.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kisebb gyerekek kezdetben főleg a zene ritmusára, a szünetekre, esetleg a feltűnő változásokra figyelnek, a zene végét jelzik, míg nagyobbak kilépnek a sematikus mozgásokból, és nemcsak a zene vezeti mozgásukat, hanem a képzeletükben megszülető történetek is. „Nincs tánctanár, aki ilyen tökéletes zenei szúnyog-mozgást betaníthatna egy kisgyereknek, akármeddig gyakoroltathatná”26. Ezek már szabad, egyéni interpretációi a zenedarabnak, amelynek intuitív jellegéről árulkodik, hogy nagyobbak olykor behunyt szemmel táncolnak párban is. „Ilyen csodára csak az képes, akit a zene közvetlenül vezet, olyan intenzitással, hogy a mozdulatait partnere vakon is a zenékből valónak érzékeli, és a zenéből válaszol”27.
 
A gyermeki képzelet szabadsága

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A képzelet szabad ösvényén a gyermeki mozdulat valósággal szárnyal – vallja Kokas, számára ugyanis a szabadság és képzelet egymást kiegészítő fogalmak, és éppen kisgyermekkorban a legtisztábbak, mivel a képzelet terrénumán még kevés a külső behatás, a külvilág lenyomata. A gyermek lelkét még nem írta át a társadalmi elvárásrendszer, nem vezette meg az óvodai-iskolai dicséret vagy elmarasztalás. Kokas a sajátosra kíváncsi, arra, amit a színes képzeletű merészebbek magukból hoznak elő. „Óráimon ezek a szabad egyéniségek segítenek engem a sémákból való kiemelgetés műveleteiben, mihelyt felfogták, hogy dicséreteimmel mindig saját ötleteiket buzdítgatom. Mozdulataikkal is azért bukkannak friss tartalmakra, mert a képzeletük mozgékony maradt”28. Az ötletektől pezsgő gyerekek társaikat is inspirálják, ezért különösen hatékony a csoportban történő személyiségfejlesztés, a társak jelenléte, illetve a közös alkotás. „Vannak mindig együtt táncoló gyerekek, a régiek, akik apró jelzésekből is kitűnően értik egymást, és pezsegnek az ötletektől”29. Támogatják, biztatják, inspirálják egymást a gyerekek, egy-egy jó képzeletű gyerek révén azok is bevonódnak, akik ingerszegényebb környezetből érkeznek.
 
Nevelési értékek – a gyermeki lelkület alapvető törvényszerűségei

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„A nevelési érték objektíven szükséges vagy szubjektíven fontos, amennyiben elősegíti az egyén felnövekedése során a tanulási folyamatokat”30. A Kokas által képviselt értékek súlyozása elbillen a szellemi-lelki értékek javára, és amennyiben túllépünk a hagyományos, nagyon leegyszerűsített felosztáson31 egy differenciáltabb felosztás felé, a kokasi nevelési értékek meghatározása rendjén a következő kategóriákat kaphatjuk: esztétikai (gyermeki alkotások), szellemi (gyermeki képzelet, kreativitás), lelki (keresztyén értékrend), szociális (empátia, befogadás, közösségfejlesztő magatartás) és nevelési értékkategóriák. Ez a csoportosítás, amelyet Kokas írásai alapján, az ő nevelési elvei értelmében alakítottuk ki, eltér a Hartmann-féle felosztástól32, tudniillik hiányzik belőle az anyagi, a fizikai-testi, valamint az intellektuális-kognitív nevelési érték. Kokas nem törekszik ezek kialakítására vagy fejlesztésére. Célja nem a tudásátadás, hanem a gyerekek lelki erőforrásainak, képzeletének, belső harmóniájának megkeresése, stimulálása és a kreatív személyiség kibontása. „Tanítványaim gyermekségéből nekem a szépje jut: felragyogó képzeletük, frissítő ötleteik, elmélyült figyelmük, ragaszkodásuk, humoruk, könnyedségük, énekük, szabad lelkük, sima arcuk, meleg kezük”33.
 
Gyermeki képzelet, mint érték

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mivel „a gyermek, szellemi arca finom érzékenységében, magával hozza az univerzális szépség, igazság egy szikráját, egy magját, egy kristályát, a tiszta vágyat a jobbik világ után”34, ez a lelki érzékenység egész világot teremthet magának. Ebben a világban bármi megtörténhet, a gyerek megélheti igazi önmagát, létrehozhatja a nemlétezőket, itt nem érvényesek a földi-fizikai törvényszerűségek, mert ez a világ a képzelete. Kokasnál a képzelet és annak gyümölcsei, az improvizációs táncok, narratívák alapvető fontosságú nevelési értékek. Mozart dallamai is ott születtek meg, a mester képzeletében, mint ahogy minden alkotás, minden mű, minden innováció. „Azt hiszem, hogy az alkotók, a Mozartok magukkal hozhatják a zenéjüket, azaz ráismerhetnek műveikben szellemi kincsükre”35. Szoros a kapcsolat a legbensőbb gondolatok, félelmek és iszonyatok és az improvizációs táncok alatt a gyerekek képzeletében alakot öltő állatok, jelenségek, történések között. A zene felemeli a kezeimet (1992) és a Megfésültem a felhőket (2012) című könyvek számos gyermek-története bizonyíték erre: „A felszínre jutott mondanivaló közöl, megmutat, feltár, tisztogat, menekülés a névtelen szorongás kilátástalan fekete üregéből”36. A képzeletvilág talán a legmarkánsabb eltérés a gyerekek és felnőttek világa között, és idővel mintha lassan kimaradna az embernek ez a képessége, a kezdeti otthonosság a képzeleti és művészeti világban, amelyhez jó lenne visszatérni, és amelyhez minden alkotóművész visszatér: a képzelet értékeit „felnőtten is gyermekségünk kútjából merítjük”37. Ezzel a meggyőződésével Kokas a gyermekkor idealisztikus-optimista, ugyanakkor romantikus jegyeket is magába foglaló gyermekszemléletét hirdeti, ugyanakkor kiemeli a felnőtt- és gyermeklét kontrasztját: „friss képzeletük, mint a felhők játéka, megjósolhatatlan, végtelenül változatos”, új, meglepő és elbűvölő annak is, aki nézi38. Amiképpen a gyerekek rászoktathatók a képzeletük aktivizálására, önálló gondolat- és történetalkotásra, ugyancsak hamar leszoktathatók róla, mondja Kokas – a képzelet primér gyerekvalóság, a felnőttség pedig korlátok állítása, szabályozás és konvenciók. „A képzelet az átváltozás, a költészet, a varázslat, a mese a tudás felé fordítja a gyerekeket”39. Felnövőben az ember képzeletéről lassan elfeledkezik, a gyermekség emléke kitörlődik belőle, lelke lassan kiürül, szárnyait veszíti. Pilinszky és Kokas értékrendszere ezen a ponton is találkozik, hiszen Pilinszky is a gyermekkort érzi értéktelített állapotnak: „Értelmezés kérdése csupán, hogy a csúcsot a férfikor erejében, az öregkor érettségében vagy a gyermekkor érzékenységében jelölöm meg. Ha úgy tetszik, a gyermekkort tekinthetem csúcspontnak…”40.
 
Gyermeki befogadás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A teljes befogadásnak feltételei vannak, és csak azok teljesülésével jut a hatás a lélek mélyére – legyen az zenei, vagy egyéb természetű. A feltételek között ott találjuk a hangulati tényezőket, a testi diszpozíciót, a művészetek iránti hajlamot, a fogékonyságot, a kíváncsiság és nyitott személyiség kritériumát, az egyéni megterheltségi fokot, a kapcsolatok minőségét stb. A befogadóvá váláshoz elengedhetetlen a figyelővé nevelés, a kíváncsiság és érdeklődés felkeltése, a színes és változatos zenék, játékok, technikák jelenléte, és egy teljes figyelmével kérdező, jelenlevő társ. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy tudják, valakinek fontos és értékes az, amit kitalálnak, megélnek, és amire vágynak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindehhez alkalmas és megfelelő idő kell, emellett elfogadó környezet, együttérző társak és minőségi zene. Kicsiknek eleinte a szülő meghitt, bizalmas öle, érdeklődése, a szeretett személy érintő közelsége41, a társak türelme. A társak arcáról leolvasható tisztelet jelenti a közeget, később ők maguk válnak közeggé, társsá, figyelővé a többiek számára. „Minden alkalommal fejlődik az ő empátiás készségük is, és megérzik, mire van szükséged”42. Ez a figyelem pedig tanítható, a kiskorúak egymás és a zene befogadására igen nyitottak– éppen ez az empátiás figyelem az egyik legfontosabb nevelési érték a Kokas-pedagógiában. A gyerekek nagyon gyorsan megtanulják az egymásra figyelést, ugyanis tapasztalatból ismerik az érzést, már átélték, amikor a társak feléje fordultak osztatlan figyelmükkel. Őket valóban érdekli az új, a más, a szokatlan, a többi gyerek története, gondolata, tánca – ez a közösség, illetve a csoportdinamika lényege.
 
Gyermeki önkifejezés – alkotás koreográfiában, verbálisan, manuálisan

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyerekek különféle manuális technikákkal ábrázolják zenei élményeiket, azaz asszociációikat áthelyezik a hallható szférából a láthatóba, miközben zenei élményeikről és a zene által kiváltott érzelmeikről is vallanak ezekben, illetve az alkotásukat bemutató narrációikban. A társas alkotások alkalmával gyakran egymás között sem egyeztetnek, nem beszélik meg, vagy csak főbb pontokat rögzítenek a gyerekek – alkotásaik éppen emiatt egyediek, egyszeriek: „Én még nem láttam nálunk gyenge táncot, gyerektől el sem képzelhetek, nincs is. Az önkifejezés öröme bármilyen eszközt virággá varázsol, a fakanálból is rügyet fakaszt”43.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az alkotás, kitalálás és létrehozás, a gyermekalkotások születésének pillanatai, a reformpedagógiai irányzatokat erősen jellemző szabad tevékenységek, mint tanulási folyamatok vannak jelen a nevelésben. Ezek történhetnek nyelvi-verbális szinten a narrációk, manuálisan a képzőművészeti alkotások, avagy fizikálisan a táncmozdulatok által. „Vissza se tarthatnád őket, mert a tanulás a lényük, a bőrük alatt is tudásvágy bizsereg.”44. A koreográfiában, történetmesélésben vagy kézi alkotásban, például rajzban való alkotás fontos eleme a Kokas-foglalkozásoknak, amely mindig szervesen kapcsolódik a hallott zenéhez. A zene és a pillanat elillan, de az emléke, a hatása, a művek, a történetek és a meghittség, a kapcsolatok hosszú életűek, évekig kísérik az embert, mint élmény és jellemformáló erő.
 
Evangéliumi gyermekség

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyermeki lelkület evangéliumi aspektusát azért tartjuk fontosnak különálló nevelési értékként besorolni, mivel Kokas maga értelmezte hivatásának a krisztusi elvek érvényesítését a pedagógiában, és mert azt a Kokas-koncepció egyik sajátosságaként ismertük fel. Ő maga ehhez a kérdéshez igazítja minden igyekezetét, amit A deszka galaktikája (2002) című rövid írásában célként definiál: a felnőttekkel az ő gyermekségük megmaradt értékeit keresi, azt az emberi kvalitást, amely az üdvözülés és a Mennyek országába való belépés feltétele.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyerekek kiszolgáltatottak. Ez önmagában nem hordoz értéket, mint ahogy a kicsiség vagy erőtlenség sem. Éppen emiatt vannak hátrányban Kokas szerint a kiskorúak, hiszen „a gyerekeknek, sajnos, kicsi az esélyük. Más a szókincsük, a képi látásuk, másfajták az ismereteik. Kevés az erejük. Biztonságra és szeretetre szorulnak. Kiszolgáltatottak”45. Ebben a kiszolgáltatottságban élik elénk őszinte önmagukat, bízva társaikban, nevelőjükben, az ő elfogadó szeretetükben. A gyerekek érzékenyek és nagyon tudnak reménykedni, „hogyan is élhetnének remény nélkül?”46. Az őszinteség, a remény és a bizalom pedig evangéliumi értékek, Kokas pedagógiájának alfája és omegája. „A gyermekek életében mindennél fontosabb, hogy megmutathassák igazi lényüket, felszínre hozhassák a lelkük mondandóját”47 – erre is vonatkozhat a krisztusi mondat: „ilyeneké az Isten országa”48.
 
A gyermek kapcsolati hálójának fontossága

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Több neves pszichológus és pedagógus felhívta a figyelmet a kortárscsoportok fontosságára a nevelésben, akik közül kiemelhetjük Buda Béla orvost, pszichiátert, pszichoterapeutát. A csoportdinamika, csoportkapcsolatok és közösség hatására létrejövő társas alkotás merőben eltér az egyénitől, hiszen az gyakran a személyes kapcsolatok függvénye is. A Kokas-foglalkozásokon pedig, azok jellegéből adódóan, még fontosabb a társak jelenléte, az együtt alkotás és megnyilatkozások. „A gyermekkori csoportviszonyok rendszerint az azonoskorúak csoportjaiban, a kortárscsoportokban bontakoznak ki (...) A másik kisgyerek mindenesetre fontos utánzási modell és fontos önbemérési támpont a gyermekkori interakciókban (...) Az ilyen csoportokat a szociálpszichológia »összehasonlító referenciacsoportoknak«, vagyis összehasonlító vonatkoztatási, viszonyítási csoportoknak nevezi”49.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kapcsolatokra még Steinernél vagy Montessorinál is nagyobb hangsúlyt fektető Kokas egész pedagógiai koncepcióját ennek ismeretében láthatjuk tisztán – a különböző módszertani eszközök mellett ebben a művészetpedagógiai koncepcióban a társas viszonyok aspektusai, az empátia, egymásra figyelés és tisztelet játszik különösen fontos szerepet. A meghitt bizalmi kapcsolat a kritériuma a foglalkozások igazán jelentős és fejlesztő hatású eseményeinek. Természetesen fontos a zene, a tér, az ihlet pillanata is, de mindennél fontosabb a teljes jelenlét, a buberi értelemben vett Én-Te viszony, mert csak ebben kap értelmet az emocionalitás, a közös éneklés élménye és katarzisa, a bensőséges érzelmi kapcsolatok és a személyiségfejlődés. Ez a kapcsolat minden valódi terápia lényege. A kapcsolat, amely átlényegít és szárnyakat ad, amely segít megvalósulni és támogatja az egyént, hogy azzá válhasson, aki ő valójában50. Ennek érdekében Kokas – az alternatív pedagógiai kísérletek gyakorlatához hasonlóan – teljesen kiiktatta a gyerekek, illetve gyermeki alkotások kritizálását, egymáshoz hasonlítását vagy mérését és az osztályozást, de még annak a gondolatát is: „Ez megteremti azt a légkört, amelyben a legmélyebb élményeikkel hozakodhatnak elő a gyerekek, ha akarnak”51.
 
A gyermeki kapcsolatok szerepe

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„A gyerek a mi társadalmunkban korán közösségekbe kényszerül. Anyja dolgozik, bölcsődébe hordja, amit egyik gyerek elvisel, a másik nem”52, és a társadalmi berendezkedést tekintve nincs sok esély arra, hogy ez megváltozzon. A gyermek személyes kapcsolatai azonban ennek alapján alakulnak, és alakítják a személyiségét is. Ezért annyira fontos minden, ami az óvodában-iskolában történik a gyerek körül és a gyerekben. Fontos szocializációs folyamatok játszódnak le minden csoportos foglalkozáson: „Megtapasztalják a társas alkotást, a közös alkotások megbecsülését és egymás kölcsönös tiszteletét”53. A társak jelenléte gyakran indirekt hatásokat vált ki a gyermekben, amely fontos része az informális nevelésnek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyermek családi kapcsolatainak minősége is fontos szerepet játszik nemcsak az egyén társas viselkedésében és beilleszkedési képességeiben, de a zene iránti nyitottságában, kreativitásában, verbális és nonverbális kommunikációs készégeiben is. „Amikor gyerekeket mentek ki a félfigyelők táborából, percről percre megküzdök a család, a rokonság, a barátok és ismerősök látható és számomra ismeretlen tagjaival. A gyerek minden akciójában benne vannak, szerepelnek, hihetetlenül hatékonyan”54. A család, a szülők szokásrendszere, a családot jellemző igényesség, érzelmi-kapcsolati miliő a nevelés kiindulópontja – ezért támogatja Kokas a szülők ölében, a szeretett személy érintő közelségében történő zenehallgatást kicsiknél55. „Bowlby szerint a család a tagok egymáshoz való ragaszkodásából származó konstrukció (Bowlby, 1982.), míg Rutter a sikeres személyiségfejlődés és a pszichés egészséghez szükséges protektív, védelmet nyújtó, meghitt kapcsolatok elengedhetetlen menedékének tartja”56. A kisgyermek szülőjének táncol még akkor is, amikor a szoba távoli sarkában forog-pörög, miközben nagyon sok múlik azon, hogy mennyire figyelnek rá önfeltárulkozása pillanataiban. Azok, akiknek a Kokas-csoport az első közösségélménye, a védelmet nyújtó megértésbe kapaszkodnak, mások hancúrozáshoz keresnek társakat, barátságokat szőnek, kiélik zaklatottságukat, bevonják a többieket saját történeteikbe – mindezt a csoport, a társak és kapcsolataik révén. „Drága ajándék-percek ezek, értékük felbecsülhetetlen, mert a gyermekek szabad tánca mindig megmutatkozás, legalább egy villanásnyira”57.
 
Gyerek és iskola – az iskola szerepe a gyermek életében

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A korabeli oktatási rendszer valós tükrének számít, amit Kokas az iskolai ének-zeneórák értékelése rendjén elmond: „Az iskolai tananyagban adagolt zenehallgatási darabok ezért indulnak behozhatatlan handicappel, és a versenyben lemaradva tanulási anyagként sínylődnek, kötelező zenék, más kötelező tárgyak közt, osztályteremben, amit kevesen szeretnek, padban ülve egymás háta mögött, tanári felügyelet mellett, megadott megfigyelési szempontok megfigyelésével, osztályzattal. Többnyire recsegő gramofonról, silány hangszóróval, másodrendű minőségben”58. Ez a rendszer több szempontból kedvezőtlen feltételeket nyújt az individualizált személyiségfejlesztéshez, amelynek eredménye a gyerekek sajátos, egyéni személyiségjegyeinek elhomályosodása, eltűnése, a kreativitás visszafojtása, elsilányosodása, az információalapú oktatás térhódítása, a művészetek és a művészeti nevelés háttérbe szorulása a közoktatásban. Ezekről a gyermeki megnyilvánulások is tanúskodnak, amelyek már óvodás korban felfedezhetők, és kisiskolás kortól egyre hangsúlyosabb hatással bírnak. Ezek ellen a káros hatások és élmények ellen harcolt Kokas minden lehetséges eszközzel, de különösen a zene és mozgás általi önkifejezés, azaz a zenére történő asszociációk által.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az iskola másik csapdája a versengést, rivalizációt elősegítő osztályozási mód. „Az iskolában, óvodában azonban mindenütt folyton versengeni kell. Akad gyerek, aki bírja, hogy szüntelenül másokhoz mérjék. De ha kibírja is, sosem ragyog fel a személyisége. Megszokja, hogy az értéke csak másokhoz viszonyítva mérhető, számokban”59. Kokasnál tehát nincs osztályozás, se verseny, se számonkérés, se megszégyenülés. „Heti egy délután két óra hosszat úgy élnek, hogy nem kell magukat mércéken bizonyítaniuk. (...) Ha vendégként iskolába belépek, az osztályban vigyázzban állnak, és úgy köszönnek, hogy az arcukra csak a kötelesség simul”60.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyakorlott nevelő messziről felismeri az osztály számkivetettjét, aki nem mer megmutatkozni, előállni, hiszen az osztályban is mindig kinevetik, félresöprik, tanára sem bízik benne. Látja a különbséget a szabadnak nevelt, illetve elvárásokkal terhelt gyerekek megnyilvánulásaiban, „gyakorlóiskolás gyerekek nem is vetnek fel új ötletet, tapintatuk óvja az óra sima menetét”61. A gyerekek merevségének, félénkségének feloldásán dolgozik Kokas, amelyre a csoportos zenés foglalkozások különösen alkalmasak, az együttes alkotás, a társas kapcsolatok, az interakciók és az elfogadás pedig kiváló eszközök erre.
 
A nevelés lehetősége és meghatározottsága

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mivel Kokas eszmerendszerében a nevelés nem hagyományos értelmű fogalom, hanem a személyiség fejlesztését célozza meg, értelemszerűen a személyiség- és képességfejlesztés lehetőségeit és korlátait próbáljuk összefoglalni ebben az alfejezetben. A Kokas csoportjaiban is megnyilatkoztak a gyermeki feszültségek és agressziók durvaság és figyelmetlenség formájában, amit valamiképpen oldani kell ott is, ahol a tiltás és büntetés elfogadhatatlan nevelési mód. Ilyen esetekben is a zenét hívta segítségül Kokas, olyan helyzeteket teremtve, amelyek a pozitív társas magatartást erősítették meg a zajongókban is. Teljes meggyőződéssel vallja, hogy „Addig csapnak csak felfordulást, amíg ráébrednek, milyen öröm az értékes mozgás és hangzás, amíg felfedezik magukon, tulajdon testükön, hangjukon, hogy képesek a szépség létrehozására”62. Mondhatnánk, hogy könnyen megvalósítható cél ez zenekedvelő, szociábilis gyermekek közösségében, ha nem tudnánk Kokasról, hogy a legnehezebb gyerekcsoportokat is elvállalta, nevelőintézeti gyerekek között is tanított saját módszere alapján. Kokas az ilyen gyerekeket nem rizikóforrásnak, hanem kiaknázatlan kincsesbányának tekintette63.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Kokas-módszer mozgásos elemei több vonatkozásban is eltérnek az euritmia Dalcroze vagy Steiner féle gyakorlatától, a mozdulatkompozíciók ugyanis jelen vannak, de irányítás-mentesen és nem a testi-fizikai, hanem az énfejlődés érdekében. Ilyenként terápiás hatása kimutatható, és bár Kokas használja a mozgásimprovizációt és a zenét, módszere mégsem táncterápia, nem a testtudat alakítását szolgálja, nem pszichodramatikus gyógymód (nincs is minden tánc esetében történet, gyakran téma sem), nem zenés dramatizálás64, nem instrukciókra épít, nem követik pszichoanalitikus csoportos beszélgetések, nem(csak) kapcsolati problémákkal küzdő egyénekből áll a célcsoport65 és nincs ritmusérzék-fejlesztés sem. Kokasnál a kulcsszó: dallami-ritmikai-dramaturgiai, kötöttség nélküli mozdulatok és történet. „A Kokas-pedagógiában az a különleges, hogy a mozgást, a testtudati megismerést használja fel a mély zeneértéshez vezető úton”66. A tánc tehát úgy jelenik meg a Kokas-pedagógiában, mint amely meghitt kommunikáció a hallott zenével.
 
Csecsemők és a zene

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Kodály zeneértelmezésével és nevelési meggyőződésével való kapcsolópontok közül egyik legfontosabb az, ahogyan Kokas a magzatkori zenei élményekről ír67. „Ahogy a testük átveszi a zene rezgéseit, spontán mozdulataik születnek. Anyjuk méhében hasonlóképp történhet. Mivel odabenn teljes védettségben élnek, kellemes közegben, lágy folyadékban, a zenei mozgás nagyon szép emlékekhez fűződhet. Ezért olyan végtelenül fontos, hogy ott milyen rezgésekben részesülnek”68. Kodály és Kokas mindketten fontosnak tartották a magzat- és csecsemőkori zenei nevelést, hiszen az emberi sejtek is átveszik a zenerezgéseket, nemcsak a fül, de a test is közvetíti a hanghullámokat és azok hatását, a magzat pedig egyértelmű üzenetekkel, mozgással válaszol a zenei ingerekre. A magzat minden bizonnyal más gyöngéd reakcióval is jelez, amelyeket az anya nem érzékel. „Civilizációs berendezettségünkben még kevés figyelmet szentelnek a magzat zenei életének, a zenére adott válaszainak. (...) Bizonyos, hogy a csecsemő a megszületése körül is hangimpulzusokat vesz fel, amelyekre mozdulataival is reagál. (…) A családban átélt zene a foganás percétől hat. Segít vagy rombol, minden megszólaló ütemmel”69.
 
Sérült gyerekek 70

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egyre nagyobb teret hódít az inkluzív nevelés, amelynek aktivistái éppen az alternatív és reformpedagógiák képviselői, illetve követőik, módszereik, eszközeik és nevelési koncepciójuk pedig nagyban segítette a lemaradottak, hátrányos helyzetűek, tanulásban akadályozottak, fogyatékossággal élők felzárkózási esélyeit. Ebbe a sorba tartozik a Kokas-pedagógia is, amely sok esetben terápiás hatású, és ez az aspektusa akkor vált a leginkább nyilvánvalóvá, amikor Kokas a csoportjaiba fogadott szokatlan viselkedésű, zárkózott, mozgássérült vagy vak gyerekeket is. A legszebb példája ennek a korábban már megemlített Kemény Ágnes, akit a gyerekek Náditündérnek neveztek át, aki gyakori látogatója volt a zenés foglalkozásoknak, és aki egészen különös módon táncolta el átváltozásait a zene hatására: ujjaival, hiszen más testrészét nem tudta mozgatni71. Ez azonban nem zárta ki őt a Kokas-órákról, hiszen „céljainkat elérhetjük gyengén, ügyetlenül, nehézkesen, töredékesen, részlegesen, sérülten mozgó testtel, akár bénán is. Ihletett táncok születtek egyetlen ujjal. Azzal mozgunk, amivel rendelkezünk és amit éppen mozgatni szeretnénk. De ha nem kívánunk mozogni, tökéletes mozdulatlanságban, belülről is táncolhatunk”72. Küldetésüket, amiért erre a földre jöttek az emberek, hiányos, sérült testben is elvégezhetik, hozzátehetik a teremtéshez azt, amit helyettük senki más nem tehet hozzá, és ezt a hivatást testük tökéletlensége ellenére is megvalósíthatják73. A társak pedig mérhetetlen empátiával segítették, támogatták, pótolták ki a születési hiányosságokat, ráadásul mindig rugalmasan fogadták a szokatlant és az eltérőt sajnálkozás, megvetés és iszonyodás nélkül. „Felnőttek rettegnek, sajnálkoznak mozgássérültek közelében. Gyerek, nálunk, soha”74. Az empátia magasiskolája ez ép gyerekek számára. Ahogy Kokasnál megjelenik a mozgásmentes tánc, hasonlóan Augustinus hangtalan éneklést említ: „A hangokat is előidézhetem, ha tetszik, s meg is jelennek rögtön, sőt énekelhetek is, amennyi jól esik, pedig nyelvem sem mozdul, gégém sem rezdül…”75.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vegyes életkorú csoportokban dolgozni nagy kihívás és próbatétel minden pedagógus számára, hiszen a hatások és kölcsönhatások variációi szinte végtelenek, a gyerekek temperamentuma, mozgás- és csendigénye, tempója és kommunikációs képességei erősen eltérőek, viszont a csoportfoglalkozások előnyei is többrétűek: a közös hangzás, együttes mozgás és társas kapcsolatok megannyi pozitívuma a közösségben folyó fejlesztésnek76. Az inkluzív nevelés híveként Kokas is a másság értékként való kezelésére bíztatott, amely a befogadók empátiakészségét pozitíven befolyásolhatja, a befogadottaknak pedig új esélyt ad: „A nem-tradicionális hallgatókat általában is jellemzi, hogy a hallgatótársaik közé való beágyazódás döntő módon befolyásolhatja tanulmányaik eredményességét”77.
 
Negatív gyermeki habitus

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nemcsak kívánatos megnyilvánulásokról számol be Kokas, de a realitás ábrázolásának igényével beszámol arról is, hogy a foglalkozásain gyakran viselkedtek a gyerekek figyelmetlenül, bántó vagy agresszív módon. Vannak gyerekek, akik önvédelemből zárkóznak el a felnőttek közléseitől, és ennek jelzés értéke van: a viselkedészavarok a kapcsolatok megromlását jelzik. Az ilyen gyerek „védekezésül megsüketíti magát, csak azt hallja, amit muszáj hallania, így marad életben”78. Az egyiptomi gyerekek látványa, akiknek arcát legyek lepték el, fontos felismerésekre juttatták Kokast, aki ezt a képet átvitt értelemben a gyermeki lelkekre vetítette, így a legyek a lélekre telepedő szenny jelképei lettek: „Arcbőrüknél sokkalta érzékenyebb felületre tapadnak, annyiszor, hogy már nem hisznek az elhessentésükben. Nehéz a lázadó gyerekek sorsa, még nehezebb a belenyugvóké. A legyeket, sajnos, meg is lehet szokni”79. Ezzel a plasztikus képpel Kokas a nevelőknek a gyermeki lélek ápolásában betöltött szerepére és feladatára hívja fel a figyelmet, hogy a szellemi piszok, a felnőttvilág maszata – amely legtöbbször az emberi szó és érdektelenség, a kommersz zene és a szeretetlenség – ne ülepedjen lelki arcukra, és fényhez juthassanak. Ők ugyanis tehetetlenek és kiszolgáltatottak a felnőttek világában. „A gyerekek nem születnek gyűlölettel. (...) Segítségre szorulnak. Fürdőre. Átváltozásra”80, hiszen „a gyermek annyira ki van szolgáltatva környezetének, amennyire csak kiszolgáltatott lehet. A gyermek beleszületik felnőtt világunk ellentmondásos létmódozataiba”81.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A zenére alkotott improvizációs táncok ilyen átváltozássá, tisztogatássá válhatnak, amikor a lelki mondanivaló a felszínre kerül és a szorongás oldásával elpihenhet a lélek. Az olyan gyerek, aki nem szerette a nevét és nemhogy énekelni, de megmondani sem akarta, mert a nevét gyakran szidalomként mondták az iskolában, nehezen nyílt meg Kokas csoportjaiban is, sok idő és türelem kellett, hogy zártsága valamennyire oldódjon és a csoportfoglalkozásokon részt vegyen. Sőt volt olyan is, aki zárt maradt, és menekült a megnyilatkozás és alkotás minden lehetőségétől.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A katarzis élményével ható gyermektörténetek sem voltak mindennaposak, sőt olyat csak kivételesen bátor és kreatív gyerekek hoztak, akik mertek önállóan gondolkodni, a megszokottól elrugaszkodni, tehát alkotni. „A többi azt mondja, amit tőle mindenütt várnak, amiért dicsérik, jutalmazzák: a felnőttektől tanultakat. (…) sajnálatos módon félelmetesen rövid idő alatt leszoktathatók a szellemük, a szabad ítéletük, önálló gondolataik és alkotó képzeletük használatáról”82.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sok és változatos gyermeki elakadásról számol be Kokas a zenei-dramatikus táncok és képzelt történetek leírásaiban83, olyan gyerekekről, akik saját feszültségükből nem tudtak feloldódni, akik némán és nagykabátban a szobasarokba húzódva, székkarfába kapaszkodva leskelődtek, máskor ideges, a család szétszakadása miatt szorongó gyermekvallomásokról ír, az anyai biztonság hiányát szenvedő, önmagukat kereső, magányos gyerekekről. Úgy viszonyul hozzájuk Kokas, hogy agresszivitásuk, indulataik kiélése helyett a személyiségükben rejlő szépségeket, élményeket idézzék fel és éljék át. „Persze agresszív indulat van, valóságos. A gyerekeket megalázzák, félretaszítják, folytonos versengésekben egymáshoz mérik, untatják, elárasztják félelmekkel és lekötözik gátlásokkal. Önkifejező mozgásaikkal ezekről az érzelmekről adnak hírt”84. Ezt az értékrend-alakítást is felvállalta Kokas a gyerekcsoportokban, hogy megértéssel, pozitív megerősítéssel, szelídséggel és türelemmel a rendetlenkedők, lemaradottak, illetve fekete bárányok számára is nyíljanak új távlatok képességeik felfedezésére.
 
A nevelés alapkategóriáinak összefüggései – lényege, célja, etikai jellege

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Éppen ebben, különösen a rendetlenkedők, lemaradottak, fekete bárányok számára nyújtott kiteljesedési lehetőség biztosításában rejlik a Kokas-pedagógia egyik nevelési célja: a különböző affektív-szenzomotoros-szociális-verbális képességek, a kreativitás és a személyiség fejlesztésére nyújt lehetőséget az interaktív zenés tevékenységek, a mozgásos asszociációk, az improvizációs tánc, a képzőművészeti alkotás, tehát komplex művészetpedagógia által. „Szabad dramatizálásaik új távlatokat nyitnak, képességeiket felfedezik, és megváltozott csoporthelyzetükben nem szorulnak többé a rendetlenkedés silány mámorára”85.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Abban, ahogy a zene és ének hatásáról gondolkodik Kokas, valóságos egyezés van Augustinus több, mint másfél évezreddel korábban született Vallomása között: „Megfigyeltem, hogy a szent igék ének formájában bensőbben és igazabban lendítik, tüzelik lelkemet a jámborságra, mint ének nélkül; – továbbá, hogy lelkünk különféle érzéseinek más-más kifejező módja van hangban és énekben, s ez a mód valami titkos rokonság erejében az érzelmeket elő tudja idézni”86.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Pilinszky János publicisztikai írásaiban gyakran említ a kokasi gondolatvilággal és isteneszménnyel rokon eszmefuttatásokat, A Szentírás margójára írt elmélkedésekben megfogalmazott gyermekszemlélet a Kokas-szövegek gyermekképét idézik: „A gyermekek az ábrándok teljességében élve tudják magukat oly alázatosan kiszolgáltatni a pillanatnak. Az ő belső világukat még nem parcellázta fel, szabdalta szét a személyes érdek, ezért lehetnek birtokosai mindennek! Ezért érezhetik magukénak az egész teremtett világot. »Szegénységükben« övék minden, amit kezükkel elérnek, s az is, amit el se érnek: a teljes égbolt, a csillagok minden ragyogása. Milyen szánalmas hozzájuk viszonyítva a felnőttek, s kivált a gazdagok birtoklási vágya…”; „… a felnőttség talán nem is más, mint a világ lassú és fokozatos elvesztése”87.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Buber misztikus ember- és gyermekértelmezése ugyancsak közel áll Kokas felfogásához, mindketten az ember személyes Isten-kapcsolatát hangsúlyozzák, sőt erre építik fel egész eszmerendszerüket: „A gyermek születés előtti élete tiszta, természetes összekapcsolódás, egymás felé áradás, testi kölcsönhatás; (…) az anyaméhben az ember tudja a mindenséget, a születéssel pedig elfelejti. S ez az összekapcsoltság titkos vágyképként vele marad”88. Az, amit Buber a művészeti nevelésről és a gyermek fejleszthetőségéről mond, egybeesik nemcsak Kokas, de ugyanakkor Kodály, sőt Montessori nézőpontjával is, miszerint elemi szinten minden emberben jelen van a rajzolás vagy zene iránti érzékenység képessége, amelyek fejlesztése a személyiség nevelésének alapköve a gyermeki öntevékenység által89. Pilinszky is hasonlóképpen vélekedik a gyermekről, és hozzá kapcsolódva a nevelés etikájáról: „Van a gyermekkornak valami sajátos tudása, amit később elfelejtünk, mintegy visszahelyezünk Isten kezébe”90. A gyermek tehát egy egészen különleges spirituális érték és gazdag belső világ birtokosa, akinek „»még semmit sem kell a múltjából letagadnia«, a gyermek Nietzsche szerint »szent igentmondás« és »beleegyező bizakodás«”91. Kokas szándéka pedig ennek a szunnyadó gazdagságnak a szóra bírása, felébresztése és megszólaltatása minden lehetséges eszközzel test és lélek nyelvén, a művészet segítségével, amely „a teljesség lélegzetvétele”92.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy Kokas eszmerendszerében a nevelés nem hagyományos értelmű fogalom, hanem a személyiség fejlesztését jelenti, amely magába foglalja annak szakrális és misztikus jelentéstartalmát is, és amely arra törekszik, hogy ne csak az evilági élet szépségeire tegye fogékonnyá a gyermek személyiségét, hanem a transzcendentális dimenziók felé is kinyissa azt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kokasi nevelésfilozófia lényegét a fentiek értelmében így fogalmazhatjuk meg: empátiára, teljes odafigyelésre való szoktatás által zeneértő, a másságot, a fogyatékosságot, társait és önmagát elfogadó, kreatív egyének fejlesztése. Ennek eszköze a személyes kapcsolatokon alapuló, élményközpontú összművészeti, de elsősorban zenei foglalkozások. Művészetek és különböző kreatív-inspiratív tevékenységek összekapcsolása révén hatékonyan érvényesíthetők a készségek és foglalkozások egymást erősítő-fejlesztő hatása, sőt a nem zenei képességek fejlesztése is, azaz fontos figyelmet fordítani a transzferhatásra. A zenei-művészeti nevelés, amint korábban részletesen kifejtettük, bizonyítottan segíti a gyerekek matematikai-számolási, olvasási, helyesírási, kommunikációs készségeinek a fejlődését is, tehát holisztikusan formálja a személyiséget93.
 
A nevelés komplexitása

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A sok különböző együttható közül, amely egyszerre érvényesül a nevelés folyamatában, Kokas esetében kiemeljük azt a négyet, amely miatt a nevelés komplexitásáról is beszélnünk kell. Egyfelől érvényesülnek a gyermekek jelenének különböző együtthatói, amelyek a figyelemben, kommunikációban, pillanatnyi fejleszthetőségben összetett és sajátos módon függenek össze. Ilyen a gyermekek lelkiállapota, érzelmi-fizikai jólléte, a korábbi élményeik, fáradtsági, kíváncsisági, intellektuális, befogadóképességi, értelmi, motivációs szintjük, a szociális, zenei, kézügyességi, kommunikációs, motorikus érzékenységük, improvizációs készségük stb.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hasonlóképpen fontos együttható az az összetett magatartás, amely a nevelőt az adott pillanatban jellemzi. Csakúgy, mint a gyerekek esetében, igen meghatározó a pedagógus vagy szülő pillanatnyi lelkiállapota, erőnléte, emellett különböző vallásos-spirituális-szociális érzékenysége és adottságai, amelyhez hozzájön a sokféle pedagógusi szakmai kompetencia, azok kifinomultsága, a pedagógus személyiségi jellemzői, tapasztalatai, szakmai tudása is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Harmadik együtthatóként a gyermekek egymással és a nevelővel kialakított kapcsolatának milyensége, a bizalmi-baráti, avagy alá-fölérendeltségi viszony, konfliktusok, vagy éppen a szeretet, törődés, empátia minősége is szerepet játszik a nevelés folyamatában. Végül pedig a külső környezeti faktorok, a helyszín atmoszférája, hangulata, fényei, a napszak és az időjárás, az alkalmazott eszközök, játékok és feladatok típusa is meghatározza a nevelés lefolyását és hatékonyságát.
1 Megjelent, ld. Székely, 2019b.
2 Ld. Krippendorf, 1980/1995.
3 Ld. Krippendorf, 1980/1995; Szabolcs, 1999.
4 Ld. Kokas, 1992.
5 Ld. Kokas, 1992; 2012.
6 Deszpot, 2012.
7 Kokas, 1972. 22.
8 U.o. 4.
9 Kokas, 1992. 44.
10 Kokas, 1998. 23.
11 Pilinszky, 1993. I.
12 Kokas, 1998. 25.
13 Ld. Angelusz, 1996.
14 Stein, 2015.
15 „A gyerekek számára biztosított túlzottan nagy mozgástér és kísérletezés olyan dilettáns öntevékenységekhez vezethet, ami nem szolgálja a tanulók igényes zenei fejlődését” – Stipkovits, 2012. s.p.
16 Kokas, 1992. 24.
17 U.o. 48.
18 Kokas, 1992.
19 Pilinszky János kifejezése – 1993. I. 191.
20 Kokas, 1992. 19.
21 U.o. 20.
22 U.o.
23 U.o. 16.
24 U.o. 23.
25 U.o. 21.
26 U.o. 21.
27 U.o. 67.
28 Kokas, 1998. 147-150.
29 U.o. 53-54.
30 Bábosik, 2009. s.p.
31 A nevelési értékek anyagi, szellemi, erkölcsi szempontú csoportosításán – ld. Bábosik, 2009.
32 U.o.
33 Kokas, 1992. 86.
34 U.o. 24.
35 U.o. 25.
36 U.o. 33.
37 U.o. 47.
38 U.o. 54.
39 U.o. 60.
40 Pilinszky, 1993. II. 188.
41 Kokas, 1992. 40.
42 U.o. 58.
43 U.o. 68.
44 U.o. 60.
45 U.o. 24.
46 U.o. 33.
47 U.o. 48.
48 Lk. 18,16.
49 Hyman & Singer, 1968. In Buda, 2005. s.p.
50 Kokas, 2002.
51 Kokas: A test csak közvetítője annak, ami a lélekben zajlik. In Kokas et al., 2007.
52 Kokas, 1992. 29.
53 U.o. 31.
54 U.o. 39.
55 U.o. 40.
56 Rutter, 1979. In Busi, s.a. 5.
57 Kokas, 1992. 40.
58 U.o. 26.
59 U.o. 31.
60 U.o. 34.
61 U.o. 54.
62 U.o. 7.
63 Ld. Pusztai, 2020.
64 Kokas, 2002.
65 Ld. a Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesület honlapját. https://mozgasterapia.net/
66 Vass & Deszpot, 2018. 243.
67 Ld. Kodály, 1941/1982. I.
68 Kokas, 1992. 19.
69 U.o. 26.
70 Ld. Székely, 2020b.
71 Ld. Tóth, 2009; Marton Dévényi, 2010.
72 Kokas, 1992. 16.
73 U.o.
74 U.o. 104.
75 Augustinus, s.a. 258.
76 Ld. Kokas, 1992.
77 Pusztai, 2020. 251. Nem-tradicionális hallgatók a szakirodalomban: az SNI és BTMN – beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók, nőhallgatók, alacsony státusú családból származók, kisebbségi etnikai és vallási-felekezeti csoporthoz tartozók, tanulmányaikat nem az érettségi után kezdők, családfenntartók, a munka mellett tanulók – Pusztai, 2020.
78 Kokas, 1992. 39.
79 U.o. 24.
80 U.o. 25.
81 Nyíri, 1984. 659.
82 Kokas, 1992. 60.
83 Ld. Kokas, 1992; 1998; 2012.
84 Kokas, 1992. 41.
85 U.o. 57.
86 Augustinus, 397k./s.a. 287; Kokas, 1992.
87 Pilinszky, 1993. I. 236.
88 Buber, 1923/1994. 31.
89 Buber, 1953/1990.
90 Pilinszky, 1993. II. 187-188.
91 Nyíri, 1984. 655.
92 Pilinszky, 1993. II. 189.
93 Ld. Kokas, 1972.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave