14. Az ökoérzelmek mint a környezettudatos cselekedetek mozgatórugói

A klímaváltozás okozta érzelmek az elmúlt években bekerültek a pszichológiai vizsgálódások tárgykörébe is. A témával foglalkozó kutatók (pl. Clayton 2020) hangsúlyozzák, hogy ezeknek az érzelmeknek a hátterében valós, tudományos tényekkel alátámasztott fenyegetések állnak, vagyis észszerű aggodalmakon alapulnak. Ebben a tekintetben mindenképpen szükséges elkülöníteni az ökoérzelmeket azoktól a klinikai pszichológiai gyakorlatban megjelenő félelmektől és szorongásoktól, amelyeknek nincs racionális alapjuk. Ráadásul a klímaváltozással és az ökológiai válság egyéb jeleivel kapcsolatos tudásunk, így a racionálisan felismert fenyegetés mértéke is folyamatosan változik, így az ezekhez a fenyegetésekhez való egyszerű pszichológiai alkalmazkodás nem igazán lehetséges. E bizonytalanság eredménye, hogy az ökoérzelmek között a tárgyhoz nem kötődő szorongás sokkal valószínűbben jelenik meg, mint a félelem, amelynek konkrét tárgya van.

A klímaváltozás a félelem és a szorongás mellett nagyon sokféle úgynevezett ökoérzelmet képes kiváltani az emberekben. A téma legnagyobb hatású elméleti kutatója, Panu Pihkala az ökoérzelmek listázása során felhívta a figyelmet a negatív ökoérzelmek mellett létező pozitív érzelmekre is, mint amilyen a környezettudatos cselekvésekre ösztönző motiváció vagy éppen az ökológiai problémák megoldhatóságába vetett hit miatt érzett optimizmus (Pihkala 2022). Mindemellett érdemes arra is felfigyelni, hogy a klímaváltozás közvetlen fizikai következményei sem csak negatív érzelmeket váltanak ki az emberekből. Egy kellemes, 20 °C-os, napsütéses, novemberi szombat délutánon tett séta a közeli erdőben sokakban örömöt, sőt akár hálát is kiválthat, amiért nem ködös fagyos időben kell átvészelni egy őszi hétvégét. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy örüljünk vagy legyünk hálásak a klímaváltozás miatt, mindössze a klímaváltozás okozta érzelmek komplexitására szeretnénk felhívni a figyelmet, és arra, hogy ezek között az érzelmek között akár számunkra meglepőek is előfordulhatnak. Ahhoz, hogy a klímaváltozáshoz alkalmazkodni tudjunk, érdemes ezeket az érzelmeket előítélet-mentesen kezelni. A saját és mások érzelmeinek előítélet-mentes elfogadása az egyik előfeltétele a témával kapcsolatos konstruktív társadalmi párbeszédnek. A következőkben a leggyakoribb ökoérzelmek közül az ökoszorongással, az ökogyásszal, az ökobűntudattal, valamint az ökodühvel kapcsolatos kutatási eredményeinkről számolunk be.

A kutatási eredmények bemutatása előtt érdemes röviden áttekinteni ezeknek az érzelmeknek a definícióját. Az ökoérzelmek meghatározásának a tudományos jelentősége mellett gyakorlati haszna is van. Kutatásaink során gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy vizsgálati alanyaink első reakciója, hogy még nem hallottak az általunk vizsgált ökoérzelmekről, de az interjú vagy a kérdőív kitöltése után kiderül, hogy gomolyogtak bennük ezek az érzések, csak még nem adtak nevet nekik. Az érzelmek kezelésének egyik fontos első lépése a megismerés, amiben sokat segít, ha nevet tudunk társítani az érzelmeinkhez. A meghatározásokon alapuló megnevezések hozzájárulnak ahhoz, hogy komplex módon tudjunk gondolkodni érzelmeinkről, és ezeken a tudatos reflexiókon keresztül könnyebb megtalálni a megfelelő megküzdési módot a számunkra problémát jelentő negatív érzelmeinkhez.

A legtöbb ökoérzelemhez kapcsolódó kutatás középpontjában az ökoszorongás áll, amely az Európai Pszichológus Egyesületek Szövetsége (EFPA) meghatározása szerint „a környezeti végveszélytől való krónikus félelem vagy nem specifikus aggodalom” (EFPA 2023, 4.).1 Az ökoszorongással kapcsolatban az EFPA is hangsúlyozza: annak ellenére, hogy az ökoszorongás nagyon sok ember érzelemvilágában megjelenik, leggyakrabban egészséges érzelmi reakciónak tekinthető, és kezelése csak ritkán igényel klinikai szakpszichológiai segítséget.

Az ökogyász leírásához Cunsolo és Ellis (2018) meghatározását vesszük alapul. Szerintük a környezetben tapasztalt vagy várható veszteségek speciális gyászreakciót váltanak ki. Felfogásuk szerint az ökogyász a környezetünkben bekövetkező kedvezőtlen változásokra adott teljesen normális reakció, amelyben értékrendünk is tükröződik, hiszen gyászolni azt tudjuk, ami értékes volt számunkra. Cunsolo és Ellis az ökogyász három formáját írták le: a) a fizikai veszteség miatt érzett gyász (pl. állat- vagy növényfajok, vagy akár a havas telek eltűnése), b) az eddig felhalmozott környezeti ismeretek használhatatlanná válása miatt érzett veszteségérzet (pl. az éghajlat megváltozása), amely természeti népek vagy természetközeli foglalkozású emberek (pl. mezőgazdasági dolgozók) esetében akár az identitásérzet teljes elvesztésével is járhat és c) a jövőre előrevetített környezetveszteséggel kapcsolatos bánat.

Leslie Davenport (2021) összehasonlította az ökogyászt a pszichológiában elfogadott gyászszakaszok elméletével, és arra a következtetésre jutott, hogy más gyászreakciókkal ellentétben az ökogyász esetében nem valószínű, hogy ezek az általánosan tapasztalható gyászreakciók (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás) lineárisan egymás után következnek be, hanem valószínűbb, hogy váltakozva jelentkeznek. Ennek oka alapvetően az, hogy az ökogyász esetében nem egy esemény váltja ki a gyászreakciót, hanem egy folyamatosan változó jelenségegyüttessel, a klímaváltozással és ökológiai krízissel kapcsolatos veszteségek.

Az ökobűntudat fogalma azt az érzést írja le, amikor ráeszmélünk, hogy a környezeti problémák kialakulásában a saját tevékenységünk, életmódunk is szerepet játszik. A fogyasztói társadalom részeként gyakorlatilag a legtöbb mindennapi tevékenységünkhöz kapcsolódik környezetszennyezés. Többek közt az étel, amelyet megeszünk, a ruha, amelyet felveszünk, mind úgy készül, hogy annak eredményeképp üvegházhatású gázok kerülnek a levegőbe, és egyéb káros hatások érik a környezetet. Éppen ezért az ökobűntudat legerősebb formája az, amikor már a saját létezésünk miatt érzünk bűntudatot (Ágoston et al. 2022a).

Az ökobűntudattal szemben ökodühöt nem a saját cselekedeteinkkel kapcsolatban érzünk, hanem éppen ellenkezőleg, mások cselekedetei vagy éppen passzivitása miatt. Az ökodühnek két alapvető forrása van. Az első a környezeti problémákkal kapcsolatos igazságtalanságok – vagyis, hogy általában nem azok szenvedik el a környezetpusztítás következményeit, akik a leginkább élvezik a környezet átalakításának előnyeit. Az ökodüh kiváltó oka ebben az esetben konkrétan az, hogy míg a gazdagabb rétegek profitálnak a civilizáció áldásaiból, addig a szegényebb rétegek általában csak a klímaváltozást és az egyéb környezeti problémákból fakadó hátrányokat érzékelik. Az ökodüh másik gyakori forrása a felelősnek tartott társadalmi szereplők – kormányok, nemzetközi szervezetek, vállalatok – érzékelt tétlensége (Pihkala 2020).

Az ökoérzelmek definiálása után a következő fontos kutatási feladatunk az érzelmekkel kapcsolatos mérőeszközök megalkotása. Az elmúlt években az ökoszorongás, az ökogyász és az ökobűntudat mérésére alkottunk kérdőíveket. A kérdőívalkotás első lépése a kérdőívekben használható tételek meghatározása volt félig strukturált interjúk segítségével (N = 17,35% férfi, 65% nő, átlagéletkor = 31,1 év, SD = 14,8 év). Az interjúk alapján megfogalmazott 177 tételből egy nagymintás kérdőíves kutatás (N = 4608, 57,6% férfi, átlagéletkor = 43,3 év, SD = 13,2 év) eredményeinek négylépcsős faktoranalízissel végzett pszichometriai elemzése alapján állítottuk össze az ökoszorongás-, ökogyász- és ökobűntudat-kérdőíveink végső változatát (Ágoston et al. 2022b). A fejlesztés eredményeképp megalkotott 11 tételes ökobűntudat-kérdőív egyfaktoros, a 6 tételes ökogyászkérdőív egyfaktoros, míg a 22 tételes ökoszorongás-kérdőívünk két jól elkülöníthető faktorból áll, az általános ökológiai aggodalomból és a szorongás negatív következményeiből.

A nagymintás kérdőíves kutatás keretében az ökoérzelmek felmérése mellett 12 környezettudatos cselekedettel (pl. szelektív hulladékgyűjtés, környezettudatos közlekedési módok választása) kapcsolatban is tettünk fel kérdéseket. Az eredményeink gyenge, de statisztikailag szignifikáns pozitív együtt járásokat mutattak ki az vizsgált ökoérzelmek és a vizsgált környezettudatos cselekedetek között. Vagyis kimutatható volt egy olyan tendencia, miszerint az erősebb ökoszorongás, ökobűntudat és ökogyász esetén nagyobb valószínűséggel végzik az emberek a vizsgált környezettudatos cselekedeteket.

Mivel közismert pszichológiai tény, hogy a negatív érzelmek és közöttük is elsősorban a szorongás nemcsak cselekvésekre ösztönözhet (facilitáló szorongás), hanem túlságosan magas szintje már gátolhatja a cselekvést (debilizáló szorongás), kíváncsiak voltunk arra is, hogy találunk-e a nagymintás vizsgálatunkban olyan csoportot, akiknél már olyan magas a negatív ökoérzelmek szintje, hogy az a környezettudatos cselekvések alacsonyabb valószínűségével mutat összefüggést. E kérdés megválaszolása érdekében látens profilelemzést végeztünk, amelynek eredményeképp nem találtunk olyan csoportot, ahol a nagyon erős negatív ökoérzelmek alacsonyabb környezettudatos cselekedet-összpontszámmal járnának együtt. Vagyis olyan csoport nem volt azonosítható, amelyben feltételezhető lenne, hogy az általunk vizsgált ökoérzelmek túlságosan intenzív megélése gátolná a környezettudatos cselekedetek végrehajtását. A látens profilelemzés eredményei azt mutatták, hogy azokban a csoportokban, ahol magasabb az ökoérzelmek szintje, nagyobb gyakorisággal fordulnak elő a környezettudatos cselekedetek is (Ágoston et al. 2024). Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a túlságosan erős negatív ökoérzelmeknek ne lehetnének káros pszichológiai következményei. Előfordulnak olyan egyéni esetek, illetve átmeneti élethelyzetek, amikor az ökoszorongás, az ökogyász vagy az ökobűntudat olyan erősen jelentkezik, hogy az már bénítólag hat az egyén életvezetésére. Adataink azonban azt mutatják, hogy ezek az esetek szerencsére annyira ritkák, hogy nem jelennek meg statisztikailag azonosítható csoportként.

Következő vizsgálatunkban (Ágoston–Varga 2022) arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az általunk vizsgált ökoérzelmek milyen mértékben jellemzőek a teljes magyar lakosságra. A kérdés megválaszolása érdekében 1000 fős reprezentatív online kérdőíves kutatást végeztünk, amelyben a válaszadók kitöltötték a korábban ismertetett ökoszorongás-, ökogyász- és ökobűntudat-kérdőíveink rövidített változatait is. Nagyon fontos eredménynek tartjuk, hogy az ökoszorongás-skála „általános ökológiai aggodalom” alskáláján a válaszadók nagy része közepes vagy annál is erősebb mértékű szorongásról számolt be, de a „szorongás negatív következményei” alskálán a legtöbb válaszadó minimális pontszámot adott. Ez az eredmény látszólag ellentétben áll az előzőleg bemutatott látens profilelemzés eredményeivel, ahol megjelent egy magas szorongást (és más ökoérzelmeket) mutató csoport, ugyanakkor ez fakadhat az eltérő mintavételből: a korábban bemutatott kutatásunk (Ágoston et al. 2022b) kényelmi mintával dolgozott, ahol a kérdőív linkjére valószínűleg azok kattintottak inkább, akiket eleve nagyon foglalkoztat a téma, míg a reprezentatív minta esetében nem állt fenn ilyen torzítás. Úgy tűnik, hogy bár az emberek érzelemvilágában jelen vannak ezek a negatív érzelmek, leggyakrabban nem érik el azt a szintet, ahol már életvezetési vagy egészségügyi problémákat (pl. izomremegés vagy alvászavar) okoznának. Az ökogyász és az ökobűntudat eredményeink szerint közepes mértékben van jelen a legtöbb válaszadó érzelemvilágában, azonban azonosítható a válaszadók 13%-át kitevő réteg, akik nem élnek át ökobűntudatot (Ágoston–Varga 2022).

Kutatásaink következő szakaszában arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen pszichológiai tényezők segítik elő a környezettudatos cselekedetek megvalósulását, és milyen szerepet töltenek be az ökoérzelmek ezek közt a tényezők között. Első feltételezésünk az volt, hogy a különböző érzelmi megküzdési mechanizmusok (elkerülés, elfogadás, társas megküzdés, problémafókuszú megküzdés és optimizmus) befolyásolják az ökoérzelmek és a környezettudatos cselekedetek kapcsolatát. Korábbi kutatásainkkal összhangban ebben a kutatásban is gyenge pozitív együtt járást találtunk az ökobűntudat és a környezettudatos cselekedetek között, azonban ez a kapcsolat eltűnt, amikor a különböző megküzdési módokat is tartalmazó mediációs elemzést végeztünk. Ebben az esetben azt találtuk, hogy az ökobűntudat a problémafókuszú megküzdésen keresztül kapcsolódott össze a környezettudatos cselekedetekkel. Azt láthatjuk tehát, hogy az ökobűntudat nem önmagában eredményez több környezettudatos cselekedetet, csak akkor, ha problémafókuszú érzelmi megküzdési mód társul hozzá. Amennyiben az egyén más megküzdési móddal (elkerülés, elfogadás, optimizmus vagy társas megküzdés) reagál az ökobűntudat érzésére, az nem vezet a környezettudatos cselekedetek gyakoriságának növeléséhez (Ágoston et al. 2024).

Egy másik, az ELTE PPK Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszékének irányításával lefolytatott kutatásban azt vizsgáltuk egy egyesült államokbeli reprezentatív és hat nagymintás európai kutatás során, hogy a különböző érzelemszabályozási stratégiák (mások hibáztatása, rágódás, kognitív átkeretezés, pozitív újrafókuszálás, beletörődés, figyelemelterelés, elfogadás) milyen kapcsolatban állnak az ökoszorongásssal, az ökogyásszal, az ökoőbűntudattal és az ökodühvel. Eredményeink ebben a kutatásban is pozitív együtt járást mutattak az ökoérzelmek és a környezettudatos cselekedetek között.

Egyetlen egy olyan érzelemszabályozási stratégiát találtunk, amely mind az európai, mind az amerikai mintán összefüggésben volt a környezettudatos cselekedetek és az ökoérzelmek kapcsolatával. Ez a rágódás volt, vagyis a rumináció: a stresszre adott olyan válaszminta, amely során a negatív eseményekkel, azok jelentésével, okával és következményeivel foglalkozik a személy visszatérően, passzív módon. Eredményeink azt mutatják, hogy a rágódás felerősíti az ökoérzelmek pozitív kapcsolatát a környezettudatos cselekedetekkel. Vagyis minél többet gondolkodik, rágódik valaki az ökoérzelmein, annál nagyobb valószínűséggel hajt végre környezettudatos cselekedeteket (Kovács et al. 2023).

Szakirodalmi adatok szerint a természethez való kötődés (Zelenski–Desrochers 2021) és a környezeti tudás (Handayani et al. 2021) is összefüggésben áll a környezettudatos cselekedetekkel. Magyarországi felnőtt reprezentatív mintán végzett kérdőíves kutatásunk során megvizsgáltuk, hogy ezeknek a háttértényezőknek a hatását mennyire befolyásolja az ökoszorongás, az ökobűntudat, illetve az ökogyász. Elemzésünkben feltételeztük, hogy a természethez való kötődés és a környezeti tudás az ökoérzelmeken keresztül gyakorol hatást mind a jelenlegi környezettudatos cselekedetekre, mind a jövőbeli környezettudatos cselekedetekkel kapcsolatos szándékokra. Ezt a hipotézisünket útmodellelemzés segítségével teszteltük. Elemzéseink (Ágoston et al. 2023b) egy komplex összefüggésrendszert tártak fel (14.1. táblázat).

 

Érdekes módon a környezeti tudással kapcsolatban sokkal kevesebb összefüggést találtunk. A környezeti tudás a mi kutatásunkban csak a jövőbeli környezettudatos cselekedetekre vonatkozó szándékkal állt nagyon gyenge pozitív összefüggésben, a jelenlegi környezettudatos cselekedetekkel nem volt kapcsolatban. A vizsgált ökoérzelmek közül egyedül az ökoszorongás negatív következményei alskálájával találtunk gyenge negatív (!) együtt járást. A környezeti válságjelenségekkel kapcsolatos tudás növekedése tehát eredményeink szerint védőfaktor lehet az ökoszorongás negatív következményeivel szemben. E mögött a jelenség mögött feltételezésünk szerint az állhat, hogy a legijesztőbb információk törik át az emberek érzelemküszöbét, először ezek a sokszor apokaliptikus helyzetekkel fenyegető információk váltják ki alapvetően az ökológiai válsággal kapcsolatos érzelmi reakciókat. Ezért, amikor valaki pontosabb információkat szerez az ökológiai válsággal kapcsolatban, akkor az segíthet megnyugodni a tekintetben, hogy a legfenyegetőbb klíma- és környezeti katasztrófák bekövetkezése nem elkerülhetetlen, az emberiség képes alkalmazkodni a bekövetkező változásokhoz, és képes csökkenteni a legnagyobb katasztrófák bekövetkezésének esélyét is.

Az ökoérzelmek és a környezettudatos cselekedetek, illetve szándékok kapcsolatát vizsgálva azt találtuk, hogy az általános ökológiai szorongás és a környezettudatos cselekedetek, illetve szándékok között nincs statisztikailag jelentős összefüggés. Az ökogyász a természethez való kötődés és a jelenbeli környezettudatos cselekedetek összefüggésében játszik közvetítő szerepet, vagyis akik erősen kötődnek a természethez és erősebb ökogyászt élnek meg, azok nagyobb valószínűséggel számolnak be jelenlegi környezettudatos cselekedetekről, mint akiknek erős ugyan a természeti kötődésük, de kevésbé élnek meg ökogyászt. Izgalmas eredmény, hogy az ökobűntudat a jövőbeli környezettudatos cselekedetekkel kapcsolatos szándékokkal áll hasonló mintázatú és erősségű összefüggésben. Vagyis, akik erősen kötődnek a természethez és erősebb ökobűntudatot élnek meg, azok nagyobb valószínűséggel számolnak be jövőbeli környezettudatos cselekedetekkel kapcsolatos szándékokról, mint akiknek erős ugyan a természeti kötődésük, de gyenge ökobűntudatot élnek meg.

A legkomplexebb összefüggéseket az ökoszorongás negatív következményeivel kapcsolatban találtuk. Mint már említettük, az „ökoszorongás negatív következményei” skála a természethez való kötődéssel pozitív, a környezeti tudással pedig negatív együtt járást mutatott, emellett pedig a jelenbeli környezettudatos cselekedetekkel pozitív, de a jövőbeli szándékokkal negatív együtt járást találtunk. Vagyis a természethez való kötődés pozitív hatása a környezettudatos cselekvésre részben a szorongás negatív következményeinek tapasztalásán érzésén keresztül érvényesül. Ugyanakkor a jövőbeli cselekedetekkel kapcsolatos szándék esetében az tapasztalható, hogy mivel a természethez való kötődés növekedése a szorongás negatív következményeinek növekedésével, a negatív következmények növekedése pedig a szándékok csökkenésével jár együtt, így a természethez való kötődés növekedése – amennyiben fokozott, már akár funkcionális károsodást is okozó szorongással társul – indirekt módon a jövőbeli cselekedetekkel kapcsolatos szándékok csökkenésével áll kapcsolatban. A környezeti tudás esetében hasonló negatív indirekt összefüggés figyelhető meg a szorongás negatív következményein keresztül a környezettudatos cselekedetekkel: itt az látszott, hogy a nagyobb tudás kisebb szorongáshoz vezet, a kisebb szorongás viszont csökkent cselekvéshez. A jövőbeli szándékok esetében viszont a szorongás negatív következményei összességében különlegesen módosítják a tudás és a szándékok között közvetlenül is fennálló pozitív kapcsolatot. A szorongás negatív következményei negatív közvetlen együtt járást mutatnak a szándékok megjelenésével, ugyanakkor a nagyobb környezeti tudás az ökoszorongás negatív következményeinek alacsonyabb szintjével jár együtt. Így a nagyobb környezeti tudás ezen a közvetett úton is a jövőbeli környezeti cselekedetekkel kapcsolatos szándékok magasabb szintjével mutat együtt járást.

Kutatásaink legfontosabb eredményei a következőkben összegezhetők. A három részletesen vizsgált negatív ökoérzelem (ökoszorongás, ökogyász, ökobűntudat) jelen van a magyar emberek érzelemvilágában, de nagyon kevés esetben ér el olyan szintet, ami bénítólag hatna a környezettudatos cselekedetekkel kapcsolatban. Általánoságban elmondható, hogy ezek az ökoérzelmek és az ökodüh is pozitív együtt járást mutatnak a környezettudatos cselekedetekkel. Ezért, mivel igen ritka ezeknek az érzéseknek a bénító nagyságú megjelenése, alapvetően pozitív motivációs bázisként tekinthetünk rájuk, mint amelyek elősegíthetik a környezettudatos cselekedetek és szándékok kialakulását. Az eredményeink ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy az ökoérzelmek differenciált módon hatnak a környezettudatos cselekedetekre és szándékokra. Elsősorban az ökoszorongás negatív következményei igényelnek különös figyelmet, mivel ezek kialakulásának megelőzése mentálhigiénés szempontból is fontos cél. Emellett az ökoszorongás negatív következményeinek csökkentése a környezettudatos szándékok erősödéséhez is hozzájárulhat.

Fontos eredménye még kutatásainknak annak a bemutatása, hogy az ökoérzelmek nem önmagukban, hanem más tényezőkkel komplex összefüggésrendszerben fejtik ki hatásukat a környezettudatos cselekedetekre és szándékokra. Az ökoérzelmek közvetítik a természethez való kötődés és a környezeti tudás hatását, míg az ökoérzelmek hatását az egyéni megküzdési módok és érzelemkezelési stratégiák befolyásolják.

Összességében elmondható, hogy a környezetformáló tevékenységeknek ma már semmiképp nem érdemes a negatív ökoérzelmek kiváltására vagy fokozására törekedniük. A klímaváltozás és az ökológiai válság közvetlenül tapasztalható jelei és az ezekkel kapcsolatos további információk adataink szerint mára már a legtöbb emberben kiváltottak negatív ökoérzelmeket. Azonban ezek az ökoérzelmek csak akkor vezetnek a fenntarthatóság szempontjából fontos környezettudatos cselekedetekhez, ha az emberek rendelkeznek információkkal olyan, a saját mindennapi életükben végrehajtható cselekedetekről, amelyek segíthetik őket negatív érzelmeik kezelésében.

A jövőbeli kutatások kiemelkedő feladata annak feltárása, hogy a különböző környezettudatos cselekedetek hosszú távú végzése, valamint új környezettudatos cselekedetek szokássá alakulása mennyiben hat vissza és mennyiben/hogyan csökkenti a negatív ökoérzelmeket. További figyelmet érdemel természetesen az is, hogy a klímaváltozással és az ökológiai válság egyéb jeleivel való globális küzdelem eredményei milyen hatással lesznek bolygónk sorsának alakulására, és ez hogyan befolyásolja a jövőben az emberek által megélt ökoérzelmeket.