Az evolúciós adaptáció egyetlen formája sem a semmiből keletkezik (Bickerton 2004). A klímaromboló aktivitás sem. 1,5-2 millió éve jelent meg a Homo erectus, aki egy dinamikusan fejlődő elődünk volt. Ennek bizonyítéka, hogy megduplázódott az agytérfogata. Egy korai Homo erectusnak, a jávai előembernek még 750 cm3 volt az agytérfogata, a heidelberginek 780 cm3, míg a Vértesszőlősön felfedezett Samunak, aki egy késői egyed volt, már 1300 cm3-re nőtt az agytérfogata (Gyenis 2001). Hatalmas nagy ez az agyméret-növekedés, amire az ökoszisztéma nem készült fel.

Nagyon rövid idő alatt megjelent egy nagyon okos, kognitív szuperképességekkel felvértezett, tudós embertípus. A Homo erectus az elnevezését onnan kapta, hogy felegyenesedve járt. Annyira ügyes volt, hogy képes volt nagyvadakra vadászni. A lakhelyén igen nagy tömegben találtak nagyvaderedetű csontmaradványokat (Leakey–Lewin 1986; Gáboriné Csánk 1980; Kordos 1989). Nem a nagyvadak jártak a Homo erectus lakhelyére meghalni, hanem az erectus hordta haza a zsákmányt. A táplálékszerzés és -megosztás ilyen szervezettsége egyetlen más fajnál sem ismert. A sikeres vadászat olyan mennyiségű nagyvadhúst biztosított, amit érdemes volt a táborhelyre vinni és megosztani a társakkal. Ezt a szokást bizonyítja, hogy megjelent az első törött, de végül meggyógyult végtag. Az erectus megjelenése előtt, a törött végtag halálos volt. A Homo erectus haza hordta a zsákmányt és megosztotta a sérült családtaggal. Előtte élő embertípusoknak lakhelye sem volt, de nem is voltak képesek nagyobb vadakat elejteni, és mivel tartósan felegyenesedni sem tudtak, nem állt rendelkezésre mellső végtagjuk a zsákmány transzportálására. A Homo erectus elődei még egyensúlyban éltek a természettel. Az erectus kognitív forradalma viszont az igényeket és lehetőségeket meghaladó vadászatot tett lehetővé, ez vezetett az első antropogén ökonómiai katasztrófákhoz.

A Homo erectus magas színvonalú tanulási és alkalmazkodási képessége lehetővé tette a vándorló életmódot. Ez volt az első hominida, amely képes volt Afrikát elhagyni és interkontinentálisan elterjedni. A túl sikeres vadászati fortélyainak az archeológiai jelei, hogy ahová betette a lábát, ott nagyon gyorsan kihaltak a nagyvadak (Harari 2020). Ezt az utolsó koprolit (megkövesedett ürülék) leletekből lehet igazolni. Megjelent az ember és néhány száz év alatt túlvadászta a nagyvadakat, ami hatalmas antropogén ökológiai katasztrófákat eredményezett. A nagyvadak vemhessége elhúzódik, lassan szaporodnak, az ember pedig egyre hatékonyabban vadászta őket. Ez az oka a kipusztulásuknak. Az ember megjelent Amerikában és a kétszáz nagyvadfajból százat kiirtott (Harari 2020). Az ember zsákmányai a több tonnás vadak voltak (mamut, barlangi medve, vombat, diprotodon stb.). A franciaországi Solutré sziklájának tövében 10 ezer vadló csontjait találták meg (László 1968). A nagyvadak eltűnése nem valamiféle klímakatasztrófának, hanem az ember jelenlétének következménye. Ugyanis kizárólag a szárazföldi nagyvadakra vonatkozott a kihalási hullám. Az ősember még nem halászott tengereken és óceánokon (László 1968), tehát az óceáni nagyvadak túléltek egészen mostanáig. Most irtja ki az ember az óceáni nagyvadakat.