Első ok a reményre: megértésünk korlátjai – nem értjük tökéletesen a jelent, még kevésbé a jövőt

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vannak jó páran, akik nemcsak elhiszik magukról, hanem még fennen hangoztatják is, hogy ők ismerik a Valóságot, az Igazságot. A tudomány világában is jócskán akadnak ilyen emberek – a pozitivista tudomány szelleme még mindig él.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Valójában azonban egyikünk sem lehet biztos abban, hogy az ő világértelmezése a legjobb. Mindnyájan igyekszünk értelmezni világunkat, és mivel ez nem kis részben társas folyamat (abban az értelemben, hogy például sokan ugyanazt a könyvet olvassuk, vagy épp ugyanazt a szakértőt hallgatjuk), egy adott kultúrában akad bőven hasonlóság a megértéseink között – ugyanakkor mindenkié valamelyest el is tér a többiekétől. Nyilván vannak messziről is látható különbségek az egyes világértelmezések minőségében, ugyanakkor nagyon gyakran még egy-egy téma elismert szakembereinek értelmezése is jócskán eltér egymástól.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ami mindnyájunk valóságértelmezését torzítja, az a hírmédia működésmódja (Dobelli 2024). A híreket ilyen vagy olyan mértékig mindannyian fogyasztjuk, miközben abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy megmutatják nekünk a világ fontos történéseit, és általuk helyesebben értelmezhetjük a világot. Csakhogy a hírmédia leginkább azt mutatja meg, ami a politikai-gazdasági elit érdekében áll, illetve amit a saját profitérdekei diktálnak (vagyis ami a nézettséget/olvasottságot növeli). Emiatt viszont a hírmédiát hatalmi propaganda, katasztrófák, valamint lényegtelen, ám zsigerileg vonzó hírek uralják – vagyis egy rendkívül torz képet mutat a valóságról. Világunk sok fontos történése pedig egyszerűen nem, vagy csak alig látszódik a hírekből – ideértve a polikrízis számos ellentrendjét is. Két ilyet említek itt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyik ellentrend az, hogy szerte a világon emberek tömegei reflektálnak az ökológiai válságra, és összefogva, alulról szerveződve keresnek kiutakat, építenek alternatív rendszereket. Magam a Kisközösségi Program nevű kutatási és akcióprogram (Takács-Sánta, 2020; 2025) keretein belül munkatársaimmal együtt bő másfél évtizede kutatom ezeket a kezdeményezéseket, így testközelből láthatok számos biztató hazai trendet is.1 Csak egyetlen példa ezek közül: az elmúlt másfél-két évtizedben több száz rövid ellátási láncú élelmiszer-értékesítési rendszer (Benedek 2014) indult el Magyarországon a termelői piacoktól a bevásárlóközösségekig.2 Mennyi szó esett minderről a hírmédiában? Pedig egészségünk, ökológiai lábnyomunk és úgy egyáltalán a jövőnk szempontjából kulcsfontosságú fejleményről van szó. Természetesen könnyű lefitymálni az ilyen és ehhez hasonló közösségi kezdeményezéseket azzal, hogy sok közülük még gyerekcipőben jár, mindeddig nem rengették meg a társadalmi berendezkedést és így tovább – ám könnyű belátni, hogy valójában temérdek ilyen, önmagában nem feltétlenül látványos új rendszerből állhat össze egy új, ökologikus civilizáció.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy másik, szintén bizakodásra okot adó ellentrend az a sokféle demokratizálódási, vagyis a koncentrált hatalom szétterítésére irányuló folyamat, amely az elmúlt évtizedekben határozottan tetten érhető legalábbis a nyugati világban (Magyarországon is, még ha nem is állami szinten) – és ami az ökológiai fordulat elengedhetetlen feltételének tűnik (Takács-Sánta 2017, 6. fejezet). Idetartozik például a részvételi demokrácia különféle intézményeinek terjedése az állampolgári tanácsoktól (Aldred–Jacobs 2004) a részvételi településtervezésen (Demeter 2012) át a közösségi/részvételi költségvetésig (Oross–Kiss 2023). De hasonlóképp értékelhető az alapvetően nagyon nem demokratikus céges világban végbemenő demokratizálódási folyamatok is – például a vezetők szerepének átértékelődése (Fehér 2010). Ennél az ellentrendnél is föltehetjük a költői kérdést: vajon mi látszik mindebből a hírmédiában?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Reményre ad tehát okot, hogy a hírmédia torzítása miatt nagy eséllyel a világunkban sokkal több a civilizációs válság megoldására irányuló kezdeményezés, mint ami a legtöbbek számára látszik. Nyilvánvalóan nem tudhatjuk, hogy kellően erősnek bizonyulnak-e majd ezek az ellentrendek, ám mindenképp bizakodásra adnak okot.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentieken túl világértelmezésünk tökéletlensége világunk elképesztő komplexitásából is fakad. Nem csupán egyetlen komplex rendszert, hanem egymásra ható komplex rendszereket kellene megértenünk – úgymint az ökológiai rendszerek, az éghajlati rendszerek, valamint a társadalmi rendszerek és azok különböző alrendszerei. Bármilyen csodálatos is az agyunk, és bármilyen nagyszerű segédeszközökkel is támogatjuk meg, erre képtelenek vagyunk: az emberiség tudása ezekről a rendszerekről – különösen a természeti rendszerekről – kényszerűen roppant töredékes. Erre épülnek rá az egyéni megértés korlátjai, amelyek nem kis részben képzésünk specializáltságából adódnak: például a légkörkutató rendszerint csupán laikus szintű ismeretekkel rendelkezik a társadalomról – és fordítva.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebből a tökéletlen jelenértelmezésből kiindulva igyekszünk előrejelezni a jövőt, vagyis az egymásra ható komplex rendszerek jövőbeli viselkedését. Mindmáig nem kevés tudós fogalmaz meg magabiztosan technoutópista jövendöléseket s nem kevésbé sziklaszilárdnak hitt világvégejóslatokat. Csakhogy a fentiek értelmében mindez nem egyéb, mint hübrisz. Sokkal több alázattal kellene hozzáállnunk ezekhez a kérdésekhez.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentieket támasztja alá Philip Tetlock és munkatársai (University of Berkeley) évtizedek óta tartó kutatássorozata is, amelynek során szakértők politikai előrejelzéseinek megbízhatóságát vizsgálták – mindeddig nagyjából 30 ezer elemes mintán (Tetlock 2020). Egyik legfőbb megállapításuk, hogy a szakértők jellemzően túl magabiztosak: rendre azt hiszik, hogy többet tudnak a jövőről, mint amit előrejelzéseik tesztelése mutat. Teljesítményük alig jobb annál, mintha pénzfeldobás alapján készítenének prognózisokat. Ráadásul a politikai előrejelzések esetében még egyszerűbb rendszerek jövőbeli alakulását kellene prognosztizálni, mint az ökológiai, illetve a tágabb civilizációs válság folyamatai esetében.
1 A Kisközösségi Program új elnevezése 2025 novemberétől: Világeleje Közösség. Honlapja: www.vilageleje.hu
2 Sok ilyen rendszer évente frissülő adatbázisát találhatjuk meg a Tudatos Vásárlók Egyesülete oldalán: https://tudatosvasarlo.hu/friss-minosegi-helyi-szezonalis-elelmiszer-kozossegi-gazdasagok (Letöltés dátuma: 2025. 12. 20.)
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave