1. Bevezetés

A hatékony tanári kommunikáció mibenlétét napjainkig számos szempontból próbálták jellemezni a különböző kutatások. A vizsgálatok fókuszában számos aspektust vizsgáltak: a tanári és tanulói beszédidők arányosságai és annak összefüggései, az osztálytermi szóátadás-szóátvétel mechanizmusai, a tanári megnyilatkozástípusok jellemzői, a hatékony tanári kérdezési stratégiák, a megfelelő feladatkijelölői/instrukcióadási módszerek, a tanulók munkájának hatékony nyelvi értékelése, a túlbeszélés/redundancia csökkentési módjai, a diskurzusjelölők tanári kommunikációban alkotott szerepei, a tanulói nyelvi aktivitást támogató tanári beszédstratégiák (Antalné Szabó 2006; Asztalos 2020; Boronkai 2008b; Cazden 2001; Gonda 2016; Grund 2021; Herbszt 2010; Király 2015; Király 2017; Sáfrányné Molnár 2016a; Sáfrányné Molnár 2016b; Schirm 2014; Schirm 2015; Skidmore 2003; Walsh 2006). A hatékony osztálytermi kommunikáció egyik alapvető feltétele azonban mind a nemzetközi, mind a hazai szakirodalomban kevesebb figyelmet kapott. A hatékony kommunikáció egyik alapvető feltétele – nem csak osztálytermi diskurzusokban – a felek közötti kölcsönös figyelem, az úgynevezett kontaktus (Jakobson 1960), vagyis kapcsolat fennállása. A kapcsolat megteremtése nélkül a kommunikációs aktusok nem lehetnek sikeresek: amennyiben az egyik fél részéről a figyelem hiányzik, úgy a kommunikációs célok nem érhetőek el (Fercsik–Raátz 2018). A kontaktus megteremtésével és fenntartásával a kommunikáció alatt a kölcsönös figyelem fennáll, amelynek jelentősége az osztálytermi diskurzusokban különösen meghatározó (Antalné Szabó 2006; Asztalos 2022b). Az osztálytermi diskurzusok erősen cél- és eredményorientált természete megkívánja a tanár és a diákok között a kontaktus folyamatos fenntartását. A tanulási célok, melyek szoros összefüggésben vannak a tanulók iskolai előmenetelével, a tanórákon csak akkor érhetők el, ha a tanár és a tanulók együttműködve, egymásra kölcsönösen odafigyelve kommunikálnak (Antalné Szabó 2006; Herbszt 2010).

A megfelelő kapcsolat hiányának problematikája a Covid–19 járvány alatt megtartott online szinkrón tanórákon kiemelten érzékelhetővé vált. Annak ellenére, hogy a Covid–19 járvány terjedése alatt folytatott online a tanárok és a tanulók egyaránt kihívásokkal teli időszak volt, az ekkor tartott online szinkrón tanórák tényleges megvalósulásáról máig keveset tudunk. Habár a hazai osztálytermi kommunikációt vizsgáló kutatások alapvetően videóra rögzített tanórák alapján kutatják a tantermi kommunikáció különböző aspektusait (Antalné Szabó 2006; Antalné Szabó 2015; Asztalos 2015; Asztalos 2020; Hollóy 2019; Király 2015; Király 2017, Sáfrányné Molnár 2016a; Sáfrányné Molnár 2016b; Schirm 2013; Schirm 2014; Schirm 2015), az online szinkrón tanórákról ilyen jellegű, felvételeken alapuló vizsgálatok még sem a nemzetközi, sem a hazai tudományos színtéren nem állnak rendelkezésre. Az online szinkrón tanórák tanórai kommunikációját vizsgáló kérdőíves/interjús kutatások (Asztalos 2022a; Constantinovits–Vladár 2021; Domonkosi 2021; Gonda 2021; Gonda 2022; Nambiar 2020; Orhan–Beyhan 2020) elsősorban a tanulási-tanítási folyamat résztvevőinek tapasztalatait összegzik, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy az online szinkrón tanórákat számos kommunikációs nehézség övezte, melyek közül az egyik a tényleges kapcsolat hiánya volt tanárok és tanulók között. Felmerül tehát a kérdés, hogy az osztálytermi kommunikáció során hogyan konstruálódik meg ténylegesen a kommunikációs kapcsolat a tanár és a diákok között a verbális és nonverbális közlések szintjén.

Jelen kötet célja, hogy feltérképezze a tanári kommunikáció kapcsolatteremtő, -fenntartó és -záró nyelvi cselekvéseit az online szinkrón és a jelenléti tanórákon. A monográfia mindkét tanulási-tanítási színtér osztálytermi kommunikációját videóra rögzített tanórák alapján elemzi, ezzel kiegészítve a kérdőíves, a résztvevők benyomásait a fókuszba helyező vizsgálatok. A kapcsolat a kommunikációban részt vevő felek között a fatikus kommunikáció segítségével teremtődik meg (Adnan 2022; Balázs 1993; Coupland 2000; Domonkosi 2001; Domonkosi 2002; Domonkosi 2017; Elhami 2020; Erdélyi 2012; Erdélyi 2017; Malinowski 1923; Jakobson 1960; Laver 1975; Ivosavi–Vecsernyés 2022; Vanyan 2017). A kutatás kifejezetten a tanári fatikus kommunikációt vizsgálja, elsősorban a verbális, tehát a nyelvi cselekvésekben. A kötet a vizsgálati téma és módszer jellegéből adódóan több tudományterülethez is kapcsolódik: a kutatás a diskurzuselemzés, a kommunikációelmélet, a pragmatika és az anyanyelv-pedagógia szempontjait egyaránt érvényesíti. Az eredmények képet alkotnak az online szinkrón és a jelenléti osztálytermi diskurzusok kapcsolatteremtő kommunikációs elemeiről, árnyalják az osztálytermi fatikus kommunikáció nyelvi aspektusairól eddig alkotott képet (Asztalos 2022b; Erdélyi 2017). Az eredmények jellemzik továbbá azokat a tipikus tanórai jeleneteket, amelyeken a fatikus kommunikáció fokozottan megfigyelhető. A monográfia eredményei hozzásegíthetik a gyakorló pedagógusokat és pedagógusjelölteket a tanári kommunikációjuk tudatosításához, támogathatják a tanárokat a tanulóikkal való kapcsolatteremtésben, a tanórai közös figyelem fenntartásában, és hozzásegíthetik őket ahhoz, hogy a tanóráikon hatékonyabban lépjenek interakcióba a diákjaikkal.

A monográfiában bemutatott kutatás az alábbi kutatási kérdésekre keresi a választ: