A vizsgálat jelenléti tanóráinak kapcsolatzáró epizódjaiban is a tanári nyelvhasználat fontos részét képezik a fatikus nyelvi elemek. A 20 jelenléti tanóra kapcsolatzáró epizódjában összesen 273 fatikus nyelvi elem figyelhető meg a tanári beszédfordulókban. Ezek közül 88 tisztán fatikus (32%) és 156 fatikus funkciót is felvevő nyelvi elem (68%). Tehát a kapcsolatzáró epizódban is nagyobb a fatikus funkciót is felvevő nyelvi elemek száma, mint a tisztán fatikusaké.

 

A tanári tisztán fatikus nyelvi elemek megoszlási aránya alkategóriáikat tekintve aránytalan: míg a megszólításokból 84 található a vizsgált tanórai jelenetekben, a köszönésformákból és a köszönéspótló kifejezésekből csupán 2-2 figyelhető meg. Ezek alapján megállapítható, hogy a megszólítások lényegesen jelentősebb szerepet játszanak a vizsgált tanórák kapcsolatzáró jeleneteiben, mint a köszönések vagy az azokat pótló kifejezések.

 

A tulajdonnévi megszólítások mellett számos megszólításforma áll rendelkezésére a tanároknak, hogy különböző tanulókra/tanulói csoportokra hivatkozzanak/szólítsanak meg (167. példa). A tanárok által a jelenléti tanórák kapcsolatzáró epizódjaiban használt megszólításformáinak számadatait mutatja meg a 63. ábra.

 

A 63. ábrán látható, hogy habár a tanárok a tulajdonnévi alakokat is igen gyakran használják a kapcsolatzárás kommunikációs folyamataiban, a névmással való megszólítások jelennek meg a legnagyobb számban. Ennek oka a két megszólítástípus kontaktusra gyakorolt hatásainak különbségeiben keresendő. Míg a tulajdonnévi megszólítások elsősorban az egy-egy tanulóval való kommunikáció kialakításában segítenek („T: Így van, ki tudja elismételni, mi a házi feladat? Zsuzsanna?” 15. tanóra, részlet), addig a névmások ebből a szempontból többféle lehetőséget biztosítanak a tanároknak: a személyes névmásokkal például egy-egy tanuló konkrétan megszólítható („T: …te is nagyon ügyes voltál, te is ügyes voltál szintén…” 9. tanóra, részlet), de az általános vagy határozatlan névmások segítségével az egész osztály számára közölhető információ a kapcsolatzárás során is („T: Na jó. Házi feladat. Mindenki legyen kedves, ugye, itt van ez a tábla, táblázat…” 20. tanóra, részlet). Habár a jelenléti tanórák kapcsolatzáró tanári beszédfordulóiban található olyan példa is, hogy tulajdonnévi megszólítással utalnak a tanárok egy tanulói csoportra („T: Akkor az a házi feladat minden csoport számára, hogy… Gabrielláéknak is…” 20. tanóra, részlet), ez a megszólításhasználat nem jellemző a tanári beszédre a korpuszban. Mivel a kapcsolatzárás kommunikációs aktusai az esetek többségében az osztály egészére érvényesek, ezért a névmások sokszor a kollektív kapcsolatzárást támogatják. Kis számban ugyan, de megfigyelhetők még egyéb főnévi megszólítások is a tanári beszédfordulókban. Ezek leginkább bizonyos tanulói csoportok kijelölésére alkalmasak, és azokban az esetekben használják a tanárok, amikor például az értékelés vagy óraszervezői megnyilatkozás egy-egy kisebb tanulói csoportra vonatkozik, nem egy tanulóra. Vannak azonban olyan egyéb főnévi megszólítások is, amelyek az osztály egészére vonatkozhatnak (168. példa, 12. tanóra, részlet).

 

A jelenléti tanórák záró epizódjában tanári beszédében még egy számnévi megszólítás is található. A számnevek használatával a tanárok szintén egyes tanulói csoportokat tudnak kijelölni, mind a határozott, mind a határozatlan számnevek segíthetik a tanárokat a kontaktus fenntartásában egyes tanulókkal. A jelenléti tanórák kapcsolatzáró epizódjában egy határozatlan számnévvel való megszólítás figyelhető meg („T: …Néhányatokat különösen megdicsérlek…” 9. tanóra, részlet).

 

A korpusz adatai alapján kijelenthető, hogy a kapcsolatzárás epizódjában jellemző a tanári beszédre a fatikus funkciót is felvevő nyelvi elemek használata is. A tanári beszédben megjelenő fatikus funkciót is felvevő nyelvi elemek típusainak számadatait a 64. ábra összesíti.

 

A jelenléti tanórák kapcsolatzáró epizódjaiban a tanári beszédben leggyakrabban előforduló fatikus funkciót is felvevő nyelvi elemek a fatikus funkciót is felvevő igék, ezekből összesen 81 darab (44%) található a vizsgált órarészletekben. A fatikus funkciót is felvevő diskurzusjelölők szintén nagy számban megjelennek a tanári fordulókban (57 darab, 31%). Végül kisebb számban, de megjelennek a fatikus funkciót is felvevő birtokos szerkezetek is (18 darab, 10%) és a fatikus funkciót is felvevő állandósult szókapcsolatok/reflektív szószerkezetek is a tanári beszédben (29 darab, 15%).

 

A kapcsolatzárás jeleneteiben jelen vizsgálat eredményei szerint a legtöbb fatikus funkciót is felvevő ige T/2. (38 darab, 47%). A második legmagasabb előfordulási arány az E/3. igealakoké (20 darab, 25%), majd pedig a T/1. (10 darab, 12%), a T/3. (7 darab, 9%) és végül az E/2. (6 darab, 7%) alakok következnek. Az arányok oka a jelenléti záró jeleneteknél is az lehet, hogy a tanárok a kapcsolatzárás kommunikációs aktusai során az esetek többségében az osztály egészének beszélnek, így azok az igealakok jelennek meg magasabb számban, amelyek ezt a beszédmódot támogatják.

 

Habár az E/3. igealakok alapvetően nem feltétlenül a kollektív megszólításokhoz kapcsolódnak a diskurzusokban, a kapcsolatzáró epizódban mégis nagyobb számban jelennek meg a tanári beszédben. Ez az adat összefüggésbe hozható a névmási megszólítások magas arányával. Mivel az általános, határozatlan, illetve kérdő névmások több esetben megjelennek a tanári beszédfordulókban a vizsgált epizódban, így az E/3. igealakok száma is megnő, hiszen grammatikailag ezeket a névmásokat mindig E/3. alakok követik, ezáltal támogatva a fatikus funkciót (171. példa, 1. tanóra, részlet).

 

Annak ellenére, hogy a T/1. alakok a tanóra többi vizsgált jelenetében jelentős mennyiségben jelennek meg akkor is, amikor a tanár az egész osztálynak szán közléseket, a kapcsolatzáró epizódra ez a fatikus beszédmód kevésbé tűnik jellemzőnek. Ahogy az online szinkrón tanórák kapcsolatzáró epizódjának tanári beszédfordulóinál látható volt, a T/1. fatikus funkciót is felvevő igék elsősorban olyan cselekvéseknél jelennek meg, amelyeknél a tanár feltételezi a tanulókkal való együttműködést (pl. beszéljük meg, nézzük át, megyünk tovább). A jelenléti tanórák esetében kevesebb ilyen ige jelenik meg, gyakran a tanárok inkább a tanulói cselekvésekre reflektálnak, amire alkalmasabbak a T/2. és E/3. alakok. Ettől függetlenül a T/1.-es alakok is kódolhatók a tanári beszédben a vizsgált jelenetben (172. példa, 2. tanóra, részlet).

 

A T/3. alakok az összes többi jelenetben is viszonylag alacsony számban jelennek meg, ez a jelenléti tanórák kapcsolatzáró epizódja esetében sincs másképp. Az E/2. alakok alacsony száma azzal magyarázható, hogy az értékelő megnyilatkozásokat leszámítva, amelyekben előfordul az egy-egy tanulóra vonatkoztatott értékelések/közlések megjelenése, nem jellemző, hogy a tanárok egy-egy tanulónak kiemelve címezzék az üzeneteket.

 

Mint ahogy az online szinkrón tanórák záró epizódjában is megfigyelhető, a jelenléti tanórákon is a jó diskurzusjelölő az, ami kiemelkedő arányban megfigyelhető a tanári beszédben. Funkciói is igen hasonlóak, mint az online szinkrón tanórák záró epizódjának esetében: nagyrészt a tanári tájékoztató/értékelő/feladatkijelölő közlésekhez kapcsolódóan jelennek meg, a tanulók figyelmének fenntartását támogatják. Gyakran jelennek meg álkérdésekben is, de inkább az egyetértést, a megértésnek a megerősítését, a kapcsolat fenntartását szolgálják (173. példa, 17. tanóra, részlet).

 

A jó megjelenhet még továbbá a diskurzusepizód elején is, ebben az esetben az újabb diskurzusjelenet megkezdését, az előző epizód lezárását is jelöli. Habár ebben az esetben nem a tanulói vagy a tanulóra irányuló interakcióra reflektálnak a jó diskurzusjelölők, mégis a kontaktus fenntartásában, a közös figyelem irányításában fontos szerepet játszanak: a diskurzusepizódok egymástól való elkülönítése segítheti a tanulói figyelem fenntartását, strukturálja a kommunikáció menetét (174. példa, 10. tanóra, részlet).

 

A jó mellett többféle interakciós diskurzusjelölő is megfigyelhető a tanári beszédben: ilyenek például az ugye, az igen, amelyek tipikusan segítik a kapcsolat fenntartását (Schirm 2014) (175. példa, 19. tanóra, részlet).

 

A 175. példa szemlélteti, hogy az ugye a tanári kérdésben már jelöli a tanárnak azt a feltételezését, hogy a tanulók tudni fogják a feltett kérdésre a választ. A kérdésre érkező tanulói reakció a tanár ezen feltételezését igazolja, a tanulók kórusban válaszolnak a feltett kérdésre. Az igen a tanulói válaszra adott reakció, amely értékel is: a válasz helyes. Hasonlóan működik a tanári beszédben ugyan csak egyszer, de megfigyelhető hát is: ez az elem is szintén egy tanulói beszédfordulóra reflektálva jelenik meg, azonban nem egyetértést, hanem hezitálást, inkább nem egyetértést jelez („D: (É). T: Hát, nem, csoportszámarányosan is néztem…” 20. tanóra, részlet).

 

Ahogy a fatikus funkciót is felvevő igék esetében is megfigyelhető, úgy a fatikus funkciót is felvevő birtokos szerkezetekben is a T/2. alakok találhatók meg a leggyakrabban a tanári beszédfordulókban. Ezek segítségével a tanárok szintén az osztály egészével vagy egyes tanulói csoportokkal kollektíven veszik fel a kapcsolatot. Az értékelő/tájékoztató/óraszervező/feladatkijelölő megnyilatkozásokban több esetben látható, hogy a tanulók egyes tárgyaira utalnak ezekkel az alakokkal a tanárok. Hasonló módon a fatikus funkciót is felvevő igékhez, az egyes és T/3. birtokos személyjellel ellátott főneves alakok is segítenek az osztállyal/tanulói csoportokkal fenntartani a kapcsolatot a tanároknak azokban az esetekben, amikor olyan névmásokkal szólítják meg a tanárok a tanulókat, amelyek grammatikailag ezeket az alakokat vonzzák (176. példa, 12. tanóra, részlet).

 

Az E/2. fatikus funkciót is felvevő birtokos szerkezetek ebben az óraszakaszban egyáltalán nem voltak megfigyelhetők a tanári beszédben, ami azt mutatja, hogy az egyes tanulóknak címzett megnyilatkozások kisebb számban jelennek meg a kapcsolatzárás alatt.