Jelen tanulmány általános kritikákat fogalmaz meg a Regeneratív mezőgazdaság Európában című ESAC-tanulmányról, és konkrét javaslatokat tesz a jövőt illetően. Az EASAC-tanulmány nem valósághűen állítja be a mezőgazdaság szerepét. Főleg a negatívumokat emeli ki, az elvárások pedig sem a jelenlegi, sem a jövőbeni várható lehetőségekkel nincsenek összhangban. A mezőgazdaság az üvegházhatást okozó gázok 11%-át bocsátja ki, de ennek fejében előállítja a csaknem nyolcmilliárd főnyi világnépesség élelmét. Ebből nem a szükséges mennyiség jut el a legkevésbé fejlett országokba: a világ népességének 10%-a éhezik. Különbséget kellene tenni az élelmiszer-termeléshez kapcsolódó ÜHG-emisszió, és az iparban, a közlekedésben és az áruszállításban számos esetben teljesen indokolatlanul felhasznált energiák környezetszennyező gázkibocsátásának megítélése között. A legnagyobb hiba, hogy a szerzők és a bírálók nem ismerik a korszerű technológiákat, a kísérleti gazdaságokban már működő megoldásokat, amelyek a természetes, természetközeli és agrárökológiai rendszerek integrált menedzselésénél elengedhetetlenek. Ezek alkalmazása az elkövetkező években politikai akarat mellett széles körben megvalósulhat a fejlett országokban. Az EASAC-stratégia koncepciója nem alkalmas arra, hogy politikai döntéshozatal alapjául szolgáljon. Jelen tanulmány bemutatja azt a korszerű információs és kommunikációs technológiát (IKT), amely folyamatosan fejlesztve a monitoring, a szabályozás (ellenőrzés, beavatkozás), az előrejelzés és a logisztika feladatait egységes szemlélettel, a mesterséges intelligencia felhasználásával oldja meg. Az IoT (Internet of Things, a dolgok internete) révén a termelési egység és annak környezete együtt tud az ökológiai és az ökonómiai, valamint az egyéb társadalmi elvárásoknak megfelelni.

 

 

This study provides general criticisms of the EASAC study Regenerative Agriculture in Europe, and offers concrete suggestions for the future. The EASAC study does not set realistically out the role of agriculture. It mainly highlights the negatives, and the expectations are not in line with the current or future expected options. Agriculture emits 11 % of the greenhouse gases, but in return it produces food for almost 8 billion people worldwide. Not the necessary amount goes to the least developed countries: 10 % of the world’s population is starving. A distinction should be made between the assessment of GHG emissions from food production and the emission of polluting gases, which in many cases are completely unduly used in industry, traffic, and cargo transport. The biggest mistake is that the authors and reviewers are unfamiliar with the state-of-the-art technologies and the solutions already in place in the pilot farms, which are essential for the integrated management of natural, semi-natural and agro-ecological systems. Their application in the coming years may be widespread in developed countries if there is political will. The concept of the EASAC strategy is not suitable as a basis for policy making. The current study presents the modern Information and Communication Technology, which is continuously developing and solves the tasks of monitoring, regulating (control, intervention), forecasting, and managing logistics with a unified approach, with use of artificial intelligence. Through the IoT (Internet of Things), the production unit and its environment together can meet ecological and economic as well as other societal expectations.