Cím:

Kultúraközvetítési folyamatok a kora újkori Közép-Európában

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

DOI: 10.1556/2065.179.2018.12.1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Az utóbbi évtizedek nemzetközi irodalom- és művelődéstörténeti kutatásában szembeötlő módon előtérbe került az interdiszciplinaritás és a komparatisztika szemléletmódja, újabb eredményeket elsősorban a rokontudományok együttesét megmozgató és a különböző nemzeti jelenségeket egymással összevető és együtt tárgyaló módszerek hoztak. Az egyes európai régiók, nyelvek és kultúrák közötti kapcsolatok, párhuzamok, műveltségközvetítő folyamatok feltérképezése gyakran új kérdésirányokat nyitott meg, s ezzel módosítani tudta a korábbi ismereteket, irodalmi kánonokat, korszakjellemző sztereotípiákat. Ezeknek a szempontoknak az érvényesítése különösen a kora újkori magyarországi irodalom- és művelődéstörténet jelenségeinek korszerű értelmezésében vált indokolttá, minthogy ekkor még igen szoros összefüggések mutatkoztak latinitás és nemzeti nyelv, szöveg és kép (textus és imago), hitélet és énekkultúra között, s a korszak mentalitását csak mindezek együttes vizsgálata révén lehet autentikusan bemutatni. Az ilyen szemléletű kutatómunkában már évtizedek óta kiemelkedő teljesítményt mutat a Tüskés Gábor–Knapp Éva szerzőpáros, mivel a magyar jelenségeket közép-európai összefüggéseikkel térképezik fel. Nemzetközi rangú könyvkiadóknál közzétett német és angol nyelvű köteteik eredményei mindinkább beépülnek a külhoni tudományos élet vérkeringésébe, s ezáltal a magyar jelenségek európai kontex­tusban jelenhetnek meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Korábbi kötetük ma már alapvető tétel a nemzetközi irodalom- és kegyességtörténeti szakirodalomban (Volksfrömmigkeit in Ungarn, Dettelbach, 1996). Ezt követően jelent meg Tüskés Gábornak a 17. századi magyar elbeszélő irodalom európai kapcsolatairól szóló monográfiája (Johannes Nádasi, Tübingen, 2001), amely komparatív módszerrel mutatta be a barokk korszak kevéssé ismert, ámde rendkívül termékeny magyar szerzőjének írói aktivitását és kiadványainak európai összefüggésrendszerét. A szerzőpáros újabb impozáns tanulmánykötete (Germania Hungaria Litterata. Deutsch-ungarische Literaturverbindungen in der frühen Neuzeit, Berlin, 2008) a kora újkori magyar–német irodalmi kapcsolatok és párhuzamok köréből tizenkét tanulmányt adott közre, köztük a neolatin költészetről, irodalomelméleti kompendiumokról, emblematikáról, német jezsuita drámák magyar témáiról szóló írásokat. Tüskés Gábor társszerkesztésével azonos koncepció jegyében jelent meg több idegen nyelvű tanulmánygyűjtemény és konferenciakötet is (Das Ungarnbild, 2005; Militia et Litterae, 2009; Fortunatus, Melusine, Genovefa, 2010; Literaturtransfer und Interkulturalität, 2012).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A münsteri Westfälische Wilhelms-Universität rangos könyvsorozatában újabban megjelent vaskos kötet (Litterae Hungariae, 2018) több tekintetben folytatása korábbi kutatásaiknak, s ismét termékeny hozzájárulás a modern kort megelőző időszak közép-európai műveltségi összképének, ezen belül főleg kultúraforgalmazási eljárásainak feltérképezéséhez. A könyv tizenhét tanulmánya öt nagyobb tematikai egységben tárgyalja azokat a műfajokat, intellektuális kapcsolatokat, kommunikációs csatornákat, amelyek révén a magyarországi irodalmi és kulturális értékek az európai szellemi közeghez kapcsolódtak. Ezúttal e gazdag anyagból a tematikus blokkok néhány jellemző eredményének méltatására vállalkozhatunk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Az első témakör a magyar–német irodalmi kapcsolatok különféle kérdéseit tárgyalja. Ilyen a legkorábbi német prózaregénynek, a késő középkori eredetű Fortunatusnak a magyarországi recepciótörténete, aminek különlegessége, hogy a német műnek két magyar nyelvű feldolgozása is készült, de egymástól merőben különböző korszakokban és műfajokban. Az egyik még 1580 körül, verses formában jelent meg, moralizáló tendenciájával is kapcsolódva a históriás ének hazai hagyományához, a másik viszont mintegy hetven év múlva, 1651-ben Lőcsén prózai változatban került ki a nyomdából. Később számos változata formálódott ki, jelezve a téma népszerűségét. A tanulmány gondos filológiai kutatómunkával követi a téma hagyományozódását, a különböző kontextusokba kerülő történet sorsát, mesetradíciót alakító szerepét, folklór szövegváltozatainak útját, azt a transzformációs folyamatot, amely a nyelvi határokat átlépve gazdagított több regionális kultúrát is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Ezt követően a német irodalom magyarságképét még két további tanulmány árnyalja. Közülük az egyik Daniel Speer közismert műve, a Simplicissimus (1683) alapján teszi ezt, s ennek révén a Grimmelshausen-hatás érvényesülését is regisztrálja. A másik a historia litteraria 18. századi magyarországi képviselőinek (David Czvittinger, Mihály Rotarides, Martin Schmeizel) német ismertségét és megítélését tekinti át. Ebben a blokkban mind filológiai, mind lelkiségtörténeti újdonságnak számít a Martin von Cochem kapucinus szerzetes imádságoskönyvének (Gertrudenbuch) magyar fordítását (Ágoston Péter: Mennyei követek, 1681) bemutató elemzés, amely a délnémet egyházi próza kiemelkedő képviselőjének recepcióját kíséri figyelemmel. A német szerzetest a poszttridentinus szellem képviselőjének, a lelki élet megújítójának, a nép misszionáriusának nevezték, őt tartották a német nyelvterület legolvasottabb vallásos írójának a kortársak. Műveit számos nyelvre lefordították, az általa közvetített „compassio poétikája” ezek szerint igen népszerű áhítati kiadványt jelentett, s a fordítás – pontosabban: szabad átdolgozás – a magyar spirituális nyelv lehetőségeit is gazdagította.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A második tematikus egység három írása a neolatin irodalom köréből mutat be egy-egy olyan műfajt, amelynek kézikönyvei német és magyar nyelvterületen egyaránt elterjedtek, és jelentős kulturális hatást fejtettek ki. A magyarországi retorikatörténet például korábban csak nagyon kevés figyelmet szentelt Matthae­us Tympius (1566–1616) münsteri katolikus retorikatanár hatásának felmérésére, holott praeceptumainak, különféle tankönyveinek és ájtatossági műveinek erős jelenléte kimutatható a kora újkori könyvjegyzékekből, amelyek még azt is tanúsítják, hogy recepciója interkonfesszionális jellegű volt, tehát az oktatás érdeke olykor felülírta a felekezeti szempontokat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A továbbiakban impozáns tanulmány méri fel a kor levélírásának elméleteit, az episztolográfia latin nyelven közkinccsé tett teóriáit. Részletesen kidolgozott szabályok határozták meg a humanista levélírás elveit, Ciceró alapján Erasmus, Lipsius, Vives és más neves tudósok fejtegetései rögzítették azokat, a Kárpát-medencében pedig elsősorban a jezsuita oktatásban, a grammatikai és retorikai képzésben kaptak helyet az episztolaírás szabályai. Az elemzés sorra veszi a témának a régiónkban használt műveit (Masen, Balbin, Forti, Worpitz munkái a legfontosabbak), ezekből mutatkozik meg a kor levélírási kultúrájának jellege. A közép-európai kulturális transzfer egy további területe az iskolai színjátszás, minthogy német és magyar nyelvterületen egyaránt szereplő témák mutathatók ki a források alapján. Érthető, hogy Közép-Európa iskolai színpadjain (Bécs, München, Dillingen, Würzburg, Augsburg) a magyar történelmi témák közül miért éppen a Szent Istvánnal foglalkozó darabok kerültek túlsúlyba: a kereszténységet meghonosító uralkodó ugyanis érthető módon vonzotta az ottani befogadó közeget, a többi magyar téma (III. Béla, Hunyadiak) előfordulása szórványos.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Újabb koherens témakört jelent a kötetben a szöveg és kép (Text und Bild) együttes hatását alkalmazó kiadványok elterjedésének útvonalait feltérképező fejtegetések együttese. Filológiai bravúrnak számít Rimay János erény-versének új szempontú elemzése, ikonográfiai forrásának azonosítása: Jakob de Zetter emblémáskönyvében talált rá a kutatói figyelem arra a metszetre, amelyiken az ún. „összeláncolt erények” (virtutes concathenatae) láthatóak, a magyar költő tehát jól ismerte a nemzetközi forgalomban elterjedt művet. Itt kapott helyet a két Zrínyi Miklós ikonográfiáját tárgyaló tanulmány is, amely gazdag képanyag kíséretében mutatja meg a német kulturális kontextusban megmutatkozó Zrínyi-recepció vizuális formában megjelenített változatait. Ugyancsak jól válogatott képanyag kíséri a témakör további tanulmányait, a győri jezsuita kollégium díszlépcsőházának freskóciklusáról szólót, valamint a jezsuita szentek emblematikus biográfiáit tárgyalót, mindkét téma beszédes példája az ikonográfiai motívumok, képzőművészeti toposzok vándorlásának, cserélődésének, regionális variálódásának, a szakrális kapcsolatok kultúrateremtő hatásának.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A kötet negyedik tematikus egysége az elbeszéléskutatás (Erzählforschung) körébe tartozó három tanulmányt foglalja magába. Az első a reformáció jubileumi évéhez kapcsolódó nagy ívű áttekintés, az elbeszélő irodalom és a hitújítási mozgalmak kapcsolatára vonatkozó frissebb nemzetközi (főként német és magyar) szakirodalom eredményeinek számbavétele. Az irodalomtörténeti nézőpont mellett itt különösen is érvényesül az interdiszciplinaritás elve: a retorikai és nar­ratológiai szemlélet mellé társítva a történeti-folklorisztika terminológiáját, így több tudományág együttes figyelembevétele hitelesíti a következtetéseket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Hálás téma a kötet célkitűzése számára Mikes Kelemen leveleskönyvének forráskutatása, amelyből kiderül a rodostói száműzött széles körű európai irodalmi tájékozottsága, a kulturális transzfer sokrétűsége. Ugyanakkor arra is okkal figyelmeztetnek a szerzők, hogy a konkrét forrás vagy előkép (Vorlage) sokszor csak nagy óvatossággal jelölhető meg (vagy még úgy sem), mivel az egyes motívumok számos variációban fordultak elő a különböző nyelvű írott és szóbeli hagyományozódásban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A kötetet záró ötödik témakör három tanulmánya kora újkori irodalmi szövegek kegyességtörténeti vonatkozásait tárgyalja, többnyire német–magyar kontextusban mutatva be a magyar jelenségeket. Kitűnik ebből, hogy a német kultúrtörténeti, kulturális antropológiai szakirodalomban jelentékeny pozíciót elfoglaló témakör (Frömmigkeitsliteratur) magyar változatainak feldolgozása elengedhetetlen az európai összkép arányos kialakításához.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A Tüskés–Knapp-szerzőpáros kutatói módszere a szigorú szövegközpontú elemzést egyesíti az eszmetörténet szempontjaival, megállapításaik minden esetben szilárd filológiai alapokra épülnek, következtetéseik a kora újkori ember önértelmezésének, gondolkodási mechanizmusainak, mentalitásának jobb megismeréséhez járulnak hozzá. Ez a szemlélet megköveteli a komparatív irodalomtudomány, a történeti elbeszéléskutatás és a spiritualitástörténet módszeres együttműködését, és jelentős mértékben inspirálja a kelet-közép-európai irodalmi régiók új eredményeinek növekvő mértékű integrációját a nemzetközi kutatás körképébe.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

(Éva Knapp und Gábor Tüskés: Litterae Hungariae. Transformationsprozesse im europäischen Kontext (16.–18. Jahrhundert), Münster, 2018, MV Wissenschaft, S. 592 [Wissenschaftliche Schriften der WWU Münster, Reihe XII, Band 20.])
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Bitskey István

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

az MTA rendes tagja, professor emeritus

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Debreceni Egyetem
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Kultúraközvetítési folyamatok a kora újkori Közép-Európában