Cím:

Moszkvai séták a tudomány körül. Illetéktelen kommentár Hargittai Magdolna és Hargittai István könyvéhez

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

DOI: 10.1556/2065.181.2020.1.15
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Amikor 1962 augusztusában megkezdtem tanulmányaimat a Lomonoszov Egyetem történelemkarán, még javában dúlt a „fizikusok-lírikusok” vita, amelyet Borisz Szluckij nevezetes költeménye indított el.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Előnyben a fizikusok,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

hátrányban a lírikusok.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Nem a számok kedve-kénye

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

dönt itt – világunk törvénye.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Talán nem mi fedeztük fel,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

amit nekünk kellett volna,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

édes jambusunk se szárnyal,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

pedig az lenne a dolga.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Előnyben a fizikusok,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

hátrányban a lírikusok.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Mindez régen belátható,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

még csak nem is vitatható.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Ne tekintsük sérelmesnek,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

nézzük inkább érdekesnek,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

mint apad le verseinkről

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

szappanhabként rím és ritmus,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

míg a nagyság mérőfoka

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

mindinkább a logaritmus.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Szluckij verse 1958-ban keltezett, épp akkor, amikor Borisz Paszternak Nobel-díja világméretű politikai botrányt robbantott ki, olyannyira, hogy a költő a hatalom nyomására kénytelen volt visszautasítani a Svéd Akadémia kitüntetését. A Nobel-díjasok tiszteletére a stockholmi városházán megrendezett hagyományos bankett során a Paszternak név nem is hangzott el, miáltal a Szovjetunió nagykövete arcvesztés nélkül tisztelhette meg jelenlétével a rendezvényt, hogy illő társaságot szolgáltasson három honfitársának, Pável Cserenkovnak, Igor Tammnak és Ilja Franknak, akik ugyanabban az esztendőben osztoztak a fizikai Nobel-díjon.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Jóllehet, pályám akkortájt éppen a történészség felé irányított, magamat elsősorban költőnek fogtam fel, vagyis a Szluckij-féle felosztásban a gyöngébb oldalra kerültem. Mindazonáltal mélységes áhítattal csüggtem a természettudomány és a technika sikerein, maga az irodalom is ez irányba terelt a sci-fitől a dürrenmatti Fizikusokig, nem is szólva kommunista meggyőződésemről, mely szerint a két rendszer békés versenyében – ezzel a jelszóval próbált Nyikita Hruscsov némileg sportszerű jelleget adni a hidegháborúnak –, szóval ebben a konfrontációban a tudománynak döntő szerepe lesz. Komolyan izgatott, hogy ki hódítja meg előbb a világűrt, kinek sikerül jobban – mekkora jelszó volt egészen Csernobilig! – „az atomenergia békés célokra történő felhasználása” és a végtelen szűzföldek termékennyé tétele. Képzeletemben valóságos szocialista polisszá szépült a dubnai nukleáris kutatóközpont, az obnyinszki biológiai intézet, ám leginkább a Novoszibirszk peremére telepített „Akademgorodok” – közepében a „Café Integrallal”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Hargittai Pista két évfolyammal fölöttem járt az egyetemen, s ez a kétévnyi különbség azt jelentette, hogy hozzám képest felnőtt volt. Engem akkoriban irodalmi dicsőségemen és elhúzódó kamaszkorom szerelmi csalódásain kívül leginkább a világ megváltása foglalkoztatott, míg az ő univerzumában a molekulaszerkezet-kutatás foglalta el a legfőbb helyet, amelyről nekem természetesen a leghalványabb segédfogalmam sem lehetett. Ráaadásul vastag angol nyelvű szakkönyveket olvasott, amelyeket az ínyencek nyugati kiadványok lekopírozott lapjaiból kötöttek egybe, s terjesztették afféle tudományos szamizdatként. Legnagyobb vállalkozásának mégis azt tekintettem, hogy levelezésbe fogott Wigner Jenővel, az akkortájt Nobel-díjassá lett fizikussal, és történészként is fölöttébb imponált nekem, hogy az elsők között eredt nyomába a Gulágban eltűnt Bauer Ervin biofizikus (Balázs Béla író testvéröccse) tragikus sorsának. Ez a törekvése talán valamelyest megelőlegezte későbbi tudománytörténeti munkásságát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Furcsa barátság kötődött közöttünk, én az ő témáihoz mit sem konyítottam, őt viszont minden érdekelte, ami akkoriban engem foglalkoztatott. Leginkább passzív és aktív humorérzékünk hozott közel egymáshoz bennünket, amelynek legfőbb tárgya a szovjet ideológia és valóság közötti diszkrepancia volt. S noha az egyetem elvégzése után végleg kettévált az utunk, minden újabb alkalmi találkozás visszahozott valamit a diákkor cinkosságából. Egy-két alkalommal abban a megtiszteltetésben részeltetett, hogy egy-egy angol vagy orosz versidézetet fordíthattam aktuális munkáihoz – s ilyenkor igyekekeztem kitenni magamért, noha eredeti lírikusi mivoltból már csak a rím- és ritmuskészség maradt meg, amelyet Borisz Szluckij félig tréfásan, félig komolyan állít szembe a logaritmussal.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Most, hogy Hargittai István és Hargittai Magdolna budapesti és New York-i tudománytörténeti sétáját a harmadik – engem önéletrajzi okból legszemélyesebben érintő – moszkvai kirándulása követi, ennek a dúsgazdagon adatolt és illusztrált műnek olvastán kissé visszamenőleg is restellem magamat ifjúkori naivságomért, amely a fizikusok-lirikusok vita nyomán elhitette velem, hogy a reáltudományok és a technika valóban előnyösebb helyzetben volt a szépművészeti alkotásnál. Mert egyfelől tény ugyan, hogy a mindenkori hivatalos kultúrpolitika könnyebben találhatott fogást egy modernista versen, absztrakt festményen, dodekafon zeneművön, mint egy részecske felfedezésén, vegyelemzésen vagy számelméleti fejtegetésen, ám ezek a konkrét tudományok, mint a számtalan kőbe vésett emlékből kitűnik, ugyancsak megszenvedték a hozzá nem értő döntéshozók szüntelen beavatkozását. Itt nemcsak egyes tragikus sorsokra gondolunk – Nyikolaj Tyimofejev-Reszovszkij, Nyikolaj Vavilov, Szergej Koroljov vesszőfutására –, hanem egész tudományágak – genetika, kibernetika – évtizedekig tartó tabusítására, „burzsoá áltudományként” történt megbélyegzésére, ami nemcsak erkölcsi, hanem milliárdokban mérhető gazdasági károkat is okozott az országnak. Érthető, hogy a Sztálin halálát követő „olvadás” után a szovjet tudósok új nemzedéke előszeretettel fordult a kulturális életet megújító törekvések felé – a „fizikusok” szívesen olvasták a „lírikusok” új termését – Obnyinszkban, Dubnában és az Akademgorodokban szívesen látták a hivatalos kultúrából kirekesztett írókat és bárdokat. Az sem tekinthető véletlennek, hogy az emberi jogokért folyó küzdelem emblematikus alakja épp egy neves atomfizikus, Andrej Szaharov lett.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Fontosabb ennél, amit a moszkvai séták eredményéből megtudunk, és a kép­anyagból érzékelünk, a tudománynak az a több évszázadra visszanyúló, elpusztíthatatlan vitalitása, amely a legmostohább feltételek között is újrateremti magát, védelmezi intézményeit és teljesíti kettős rendeltetését: egyfelől tárgyának közvetlen gyakorlását és továbbadását, másfelől pedig akár a hivatalos tekintélyekkel dacolva is a szabad gondolat és innovativ cselekvés civilizációs küldetését.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

(Hargittai István – Hargittai Magdolna: Moszkvai séták a tudomány körül. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2018, 364 o.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Dalos György

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

történész