Petőfi Sándor életútjával sokan és sokféle műfajban foglalkoztak a szabadságharc után. Mint látható volt, Gyulai Pál eredetileg a Pákh Albert által szerkesztett Ujabb kori ismeretek tárába (1855) írt volna rövidebb szócikket, végül elkészítette az első tudományos igényű, vázlatos és töredékes biográfiát Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1854) címmel, melyben harcba szállt a Petőfi-epigonoknak bélyegzett irodalmi ellenfeleivel.1 Hasonló szándék vezette Toldy Ferencet, aki ismeretterjesztő célzattal közölt Petőfi életéről tartalmas fejezetet az 1857-es irodalomtörténeti kézikönyvében.2 Lonkay Antal inkább pedagógiai szándékkal ismertette röviden a költő pályáját az 1855-ben kiadott, felsőbb tanodák használatára készített tankönyvében.3 Emellett a Hölgyfutár 1856-os arcképalbumában, a Danielik József és Ferenczy Jakab szerkesztette életrajzi lexikonban és Heckenast Gusztáv portrégyűjteményében is szerepelt Petőfi életrajza.4 A sajtó rövidebb publicisztikai műfajokban (pl. hír, olvasói levél, szerkesztői üzenet) dolgozta föl és vitatta meg a költő életrajzának bizonyos részleteit:5 e forráscsoport egyik legjelentősebb, a regionális emlékezet(ek) megalapozó dokumentuma a szülőhelyről szóló – Petőfi István, Sárkány János, Vörösmarty László részvételével zajló – vita a Vasárnapi Ujság 1857. januári-februári számaiban.6 A másik fontos forráscsoport a Petőfi eltűnését tárgyaló – többek között Orlai Petrich Somát, Egressy Gábort, Thaly Kálmánt és a koronatanúnak tekinthető Lengyel Józsefet megszólaltató – vitasorozat, melyre a Bach-korszak utáni, átmeneti politikai enyhülés adott lehetőséget, hiszen a kérdést korábban nem lehetett nyíltan megvitatni. Vahot Imre, Szeberényi Lajos, Vadnay Károly, Zalár József és Kovács Pál emlékirat formájában adták közre Petőfihez köthető, olykor magamentő-önfölnagyító emlékeiket.7 Magánemlékezések gyűjteményes kiadását tervezte a Jókai szerkesztette Délibáb a közeli barátok és hozzátartozók (többek között Arany János, Orlai Petrich, Lisznyai Kálmán és Pákh Albert) megszólaltatásával, ám a kiadvány megjelenésének nincs nyoma.8 Jókai Mór szépirodalmi szempontból közelített eltűnt barátja életútjához: egy életrajzi elbeszélést és néhány rövid anekdotát szerzett Tarka élet című gyűjteményes köteteibe (1855, 1856), valamint 1856-ban a Vasárnapi Ujságban közölt átfogó életrajzi esszét Petőfiről, illetőleg 1863-ban a Politikai divatok című regényében dolgozta föl egykori barátja sorsát.9 A kalandos életrajz megörökítéséből a képzőművészet is kivette a részét: 1857-ben Orlai Petrich Soma az unokatestvére nyomorgó debreceni napjait ábrázolta Petőfi Debrecenben 1844-ben című festményén, melyhez Vas Gereben és Székely József készített képkommentárt.10 Emellett természetesen több tucatnyi vers emlékezett meg Petőfiről, olykor (közvetetten vagy közvetlenül) utalva az életrajz fontosabb mozzanataira is. Az első teljes biográfia francia nyelven jelent meg A magyar forradalom költője címmel a Jules Michelet-tanítvány Charles-Louis Chassin tollából 1860-ban, melynek terjesztését a bécsi törvényszék pár évvel később, 1863-ban betiltotta.11 Hangsúlyozandó, hogy noha Arany János és később Pákh Albert szintén tervezett egy teljes, kimerítő, részletes Petőfi-biográfiát, a magyar nyelvű életrajzi szintézis sokáig nem készült el. Arra 1864-ig várni kellett: Zilahy Károly Petőfi Sándor életrajza című értekezéséig.12