Elemzésünkben támaszkodunk Kornai János rendszerparadigmával1 kapcsolatos okfejtéseire (Kornai, 1999, 2006). A rendszerparadigma elemei: (1) A gazdasági rendszerek kutatóját a rendszer egésze, illetőleg az egész és a rész közötti kapcsolat foglalkoztatja. (2) A gazdasági rendszerek vizsgálata átfogó, interdiszciplináris megközelítést igényel, nem szorítható be egy-egy tudományterület (közgazdaságtan, szociológia, politológia stb.) keretei közé. (3) A kutatók figyelme nem a konkrét eseményekre és folyamatokra irányul, hanem azokra az intézményekre, amelyek keretet adnak ezeknek az eseményeknek és folyamatoknak. (4) A gazdasági rendszerek kutatójának vizsgálódásait és elméleteit történelmi feltételek közé kell beágyaznia. Ez erős kapcsolatot jelent a közgazdaságtudomány és a történelemtudomány között. Ebben a szemléletben az egyéni preferenciák elsősorban a rendszer termékei: ha változik a rendszer, változnak a preferenciák is. (5) A rendszerkutatót a nagy változások, társadalmi-gazdasági átalakulások izgatják: hogyan történik az átmenet az egyik rendszerből a másikba vagy valamely nagy rendszer egyik tipikus változatából egy másik tipikus változatba. (6) A rendszerkutatót elsősorban a rendszerek működési zavarai foglalkoztatják. Abból indul ki, hogy nincs tökéletes rendszer, minden rendszernek vannak természetéből következő káros tulajdonságai, amelyek hatásai legfeljebb enyhíthetők, de nem küszöbölhetők ki teljesen.