Korábbi, szórványos előzmények után a 18. században bukkan fel mennyiségileg és minőségileg is jelentősen a magyarországi irodalomban a prózaepika, s ezzel átalakul a prózai elbeszélésre vonatkozó műfajelméleti gondolkodás is. Az ekkor megalapozódó új műfaj azonban eltér attól, amit később, az 1830-as évektől regényként határoz meg a korabeli kritika. Maga az elnevezés is sokáig bizonytalan, a regény ezen előtörténetének elkülönítésére alkalmazott román terminus pl. jó darabig nem szerepel az ekkor megjelenő kötetek címlapján meghatározásként – igaz, a későbbiekben, a 18. század hetvenes éveitől egyre több regényelőszó vagy egyéb műfajelméleti reflexió kezdi tudatosan alkalmazni ezt a kifejezést. Ennek a megnevezésnek a számontartása és irodalomtörténeti fogalomként való alkalmazása azért célszerű, mert segíthet elkerülni egy szemléleti rövidzárlatot: ha ugyanis a regénytörténet (vagy tágabban: az epikatörténet) 18. századi periódusának megértésére vállalkozunk, vigyáznunk kell arra, hogy ez a műfajtörténet ne pusztán egy utólagos nézetből megkonstruált történeti folyamat sajátos előtörténetévé váljék. Hiszen a regény későbbi, a 19. század harmincas – negyvenes évektől felbukkanó műfaji variációi már olyannyira eltérő poétikai formát jelentenek, hogy az azokra alkalmazható fogalmak csak jelentős korlátozásokkal lennének alkalmazhatóak a 18. századi jelenségekre. A történetiség elve miatt tehát célszerű annak a poétikai rendszernek a lehetőségeiből kiindulnunk, amely alapvetően meghatározta a 18. századi műfajelméleti gondolkodást, s ezen belül megkeresnünk azokat a pontokat, amelyek legitim műfajjá tehették a nagyepika prózai műformáját is. Hiszen mindaz, amit a 18. század közepe románként foghatott fel, szűkebb szövegkorpusz volt, mint amelyet utólagos nézetből a magyar epika szerves részének tekinthetünk. A későbbi irodalmi folyamatok távlatából ugyanis pl. a 17. század végi, 18. század eleji emlékirat-irodalom is regénnyé volt olvasható, azaz a szövegalakításnak, a retorikai-poétikai felépítésnek ebből a hatástörténeti nézetből fölismerhetők voltak olyan jegyei, amelyek a fikciós próza későbbi változatainak közvetlen előzményeként mutatkozhattak meg. Ám ettől még ezek az igen fontos szövegek egykorúan nem voltak részei a korabeli románok mezőnyének.