23.1. Az édesanyám

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy nyáron, amikor a lisztünk már csaknem elfogyott, és a körülöttünk lévő vizekben alig volt hal, az édesanyám kézen fogott minket a testvéremmel, Nyásztyával, és elindultunk. Hol csónakon, hol gyalogosan, de szépen lassan eljutottunk a Nagy Sasok-tóhoz. Ez egy nagy, halban gazdag tó volt. Az édesanyám még rögtön aznap este vízre tette a hálókat, és reggel, amíg mi aludtunk, hazahozta a zsákmányt. Megmenekültünk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy kis kunyhóban laktunk. Mi, lányok sokszor fürödtünk a tóban, segítettünk anyukánknak a házimunkában, és nagyon jól éreztük magunkat. De egyik nap erős zivatar támadt óriási szélviharral. Mint ismeretes, az egy fatörzsből kivájt csónakokat a partra kihúzva buckák közé, felfordítva teszik le, a fenekét pedig lehullott faágakkal, gallyakkal borítják. Amikor elért minket a hurrikán, az anyukám odaszaladt a csónakhoz, de már késő volt. Egy széllökés felkapta, és elsodorta a parttól.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Most mi legyen? Csónak nélkül a hálókat nem lehet ellenőrizni. És mi? Násztyával együtt nagyon féltünk, de ott volt velünk az édesanyánk, és mi szorosan hozzásimultunk. Hamarosan elvonult a vihar, a szél lecsendesedett, hideg idő kezdődött. A nehéz, sötét felhők teljesen eltakarták a napot, lassan mozogtak, és szinte a föld felett lógtak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mama úgy döntött, gyalog körbejárja a tavat, megkeresi a csónakot, hátha kisodorta a hullám a partra. Magához vette az evezőt, majd maga mellé ültetett minket, és elmagyarázta, hogy a tó hatalmas, nem tudja megmondani, mikorra ér vissza, de ne mozduljunk sehova, itt várjuk őt. Nagyon sokáig vártunk rá, rettenetesen féltünk, pedig egymáshoz bújtunk. Egyszer csak lépéseket hallottunk a nedves talajon. A mama tért vissza!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Igen, a csónakkal jött vissza. Elmesélte, hogy a szél iránya alapján megállapította, merre sodorhatta el a csónakot, és végigment a tó járatlan partján. Addig ment, míg a tó egy kis csendesebb öblében megpillantotta a csónakunkat. Szerencsére pont a part közelében ringott a vízen, mintha csak direkt odatették volna. Anyukám beült a csónakba, és mivel nála volt az evező, szépen hazaevezett. A visszaút sokkal rövidebbnek tűnt neki.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sok év telt el azóta, néha eszembe jut ez az eset, és azon gondolkozom, mi járhatott anyukám fejében, amikor körbejárva a tavat, leküzdve a sűrűn növő vad rozmaringot, magas lápdudorokat, a csónakot kereste. Azt hiszem, ilyeneket gondolhatott. „Ezt az utat is leküzdöm, én túlélő típus vagyok. Ha nem élem túl, mi lesz a gyerekeimmel? Te hatalmas Mindenható, aki összekötöd a Földet és a Mennyet, segíts nekem leküzdeni az élet egy újabb nehézségét, segíts a végsőkig, hogy győzni tudjak kisgyermekeim érdekében!”

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezeket a szavakat, és valószínűleg másmilyeneket is mondott az édesanyám, és még mondani is fog élete végéig!
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave