A hangrendszer természetesen csupán egy része a teljes nyelvrendszernek. Most lássuk, mi a helyzet a manysi nyelv egyéb területein! A manysi a magyarhoz hasonlóan ragozó nyelv, gazdag az ige- és névszóragozása, vannak jelek, és rengeteg képző használatos. Egy manysi mondat megalkotásához legalább három alapvető dolgot kell ismerni: az állítmány (vagyis egy cselekvés, történés, állapot) kifejezésének módjait, a névszók (vagyis a köznevek, tulajdonnevek, számnevek, névmások és melléknevek) megformálását, valamint a mondatszerkesztés alapvető elveit, amelyek a különböző mondatrészek elhelyezkedését és kapcsolatát koordinálják. Mindhárom területen sok hasonlóságot találni a magyarral, de akadnak „különlegességek” is – akár a magyarhoz, akár a gyakran tanult idegen nyelvekhez (angol, spanyol, német stb.) hasonlítjuk őket.

 

Látható tehát, hogy a manysi igeragozás bonyolult, egy igének körülbelül 160 különböző alakja van. Ennek ellenére azonban azt mondhatjuk, hogy a manysi igeragozás igen hasonlít a magyarra, a legtöbb kategória általunk teljesen vagy részlegesen ismert.

 

 

A manysi mondat megalkotásakor a névszók megformálása is fontos szerepet játszik. Általában névszókkal, ezen belül is névmásokkal és főnevekkel fejezzük ki a mondatban leírt helyzet szereplőit (pl. hogy a cselekvést ki, hol, mivel végzi, és kire, mire irányul). Maguk a névszók a résztvevőket jelölik (pl. kutya, macska, fa), a névszóragok pedig azt, hogy a mondatban megfogalmazott esemény során a résztvevők milyen szerepet töltenek be. Például A kutya felkergette a macskát a fára mondatban a kutya alanyesetben áll (melynek a magyarban nincs toldaléka), jelölve, hogy ő végzi az igével kifejezett cselekvést. A macska tárgyesetben áll, ami jelzi, hogy a cselekvés rá irányult. A fa pedig „ráhelyező esetben” (szublatívuszban) áll, melynek funkciója, hogy a helyhatározás egy speciális esetét (a valami felszínére való irányultságot) fejezze ki. A magyar névszóragozás rendkívül gazdag, igen sok (legalább 17) különböző viszonyragot, vagyis esetet használ (pl. kutya, kutyát, kutyával, kutyából, kutyától, kutyában, kutyához, kutyaként, kutyává stb.), melyek jelentős része a magyar önálló életében alakult ki. A manysiban ennél jóval kevesebb esetrag használatos, azonban a két rendszer így is hasonlít. Az összes finnugor nyelvre, így a magyarra és a manysira is jellemző, hogy az alapvető, ún. nyelvtani esetek mellett (pl. alany-, tárgy-, részeshatározói eset) a honnan? – hol? – hová? kérdésekre válaszoló irányhármasságot is esetraggal fejezi ki. Az angolban például a ragok helyett ezeket a jelentéseket külön szavakkal, ún. prepozíciókkal fejezik ki (lásd on the table ’az asztalon’). Míg a magyarban az irányhármasságot jelölő ragok igen gazdag rendszere alakult ki (pl. a honnan? kérdésre felelhet a -tól/től, -ról/ről, -ból/ből is), addig a manysiban csupán egy-egy eset létezik a hol?, a honnan? és a hová? kérdésre. Természetesen a manysi is képes kifejezni azokat a jelentéstartalmakat, amelyeket a magyar esetragok, csak nem ragokkal, hanem névutókkal (pl. mint a magyarban a ház mellett kifejezésben a mellett).

 

 

 

 

Az esetragokon kívül a manysi névszók sajátossága a birtokos személyragok használata. A magyar nyelv többnyire a birtokon jelöli a birtoklás tényét: ami magyarul az én kutyám (birtokos: én, birtok: kutya), az angolul my dog, szó szerint ’enyém kutya’. A manysi a magyarhoz hasonlóan birtokos személyragokat1 használ, melyek kifejezik a birtokos számát és személyét, valamint a birtok számát is.

 

 

Az ige és a névszók fontosabb kategóriáinak áttekintése után rátérhetünk a mondatok szerkesztésének általános elveire. Először is, a szavak sorrendjét tekintve a manysi kevésbé szabad, mint a magyar, viszont jóval szabadabb, mint például az angol. A manysi mondatok többsége ugyanis az igével végződik. A magyarban a jelzős szerkezetekben a jelző (pl. jó) megelőzi a jelzett szót (pl. ember), például: Ő jó ember. A manysiban ugyanezt a sorrendet találni: Taw jomas χum ’ő jó ember’. Ugyancsak közös a két nyelvben, hogy a jelző és a jelzett szó között nincs egyeztetés sem számban, sem esetben, pl. Ott komi emberek laknak (és nem Ott komik emberek laknak). Ez a manysiban is így van: Tot saran χumәt ōlēγәt ’ott komi emberek laknak’. A tagadás is azonos módon épül fel: a manysi és a magyar is tagadószókat használ annak ellenére, hogy ez a legtöbb finnugor nyelvben nem így van. A manysiban például a Holnap nem megyünk a városba mondat a következő: Χolitan mān ūsn at minew, szó szerint: ’holnap mi városba nem megyünk’. Ugyancsak közös a két nyelvben, hogy az alanynak nem kell kötelezően megjelennie a mondatban. Például az egyik klasszikus manysi mese így kezdődik: Mātapriś ōli. χosa ōls man wāťi ōls. Magyarul ez így hangzik: Van egy egér. Élt, éldegélt (szó szerint: ’hosszan élt vagy röviden élt’). Látható, hogy egyik nyelvben sincs szükség a második mondatban arra, hogy megjelenjen az egér, vagy egy névmás (ő) a helyettesítésére.