Sem gazdasági válság, sem pedig egy azt követő recesszió nem következik be akkor, amikor az előző fejezetben tanulmányozott folyamat, vagyis a termelési struktúra szakaszainak meghosszabbodása inkább az önkéntes megtakarítás előzetes növekedésének, és nem a bankok által a valós megtakarításból származó bármekkora növekedés támogatása nélkül előidézett hitelexpanziónak az eredménye. Valóban, ha az önkéntes megtakarítás tartós növekedése idézi elő a folyamatot, akkor e megtakarítás kiküszöböli a hitelexpanzió hatására spontán felmerülő mind a hat mikroökonómiai jelenséget, melyek visszafordítják a hitelexpanzió által kezdetben kiváltott mesterséges fellendülést. Ilyen esetben valójában az eredeti termelési eszközök árai nem emelkednek. Ezzel szemben amennyiben a kölcsönök a valós megtakarítás fellendüléséből származnak, a közvetlen fogyasztás e megtakarítással mindig együtt járó viszonylagos csökkenése nagy mennyiségű termelési erőforrást szabadít fel az eredeti termelőeszközök piacán. E források használatra elérhetővé válnak a fogyasztástól legtávolabb eső szakaszokban, és nem kell magasabb árat fizetni értük. A hitelexpanzió esetében megfigyelhettük, hogy az árak pontosan azért emelkedtek, mert az expanzió nem a megtakarítás előzetes növekedéséből származott, így a fogyasztáshoz közeli szakaszokban az eredeti termelési erőforrások nem szabadultak fel, a fogyasztástól legtávolabbi szakaszokban tevékenykedő vállalkozók pedig csak egy módon, viszonylag magas ár ajánlásával tudtak ilyen forrásokhoz hozzájutni.