Kengyel Ákos

Kohéziós politika és felzárkózás az Európai Unióban


Az 1989–1999 közötti időszak támogatásai

1988 és 1992 között a strukturális műveletekre fordított kiadások összege – 1988-as árakon számítva – 7,8 milliárd ECU-ről 13,5 milliárd ECU-re emelkedett, tehát majdnem megkétszereződött. Az EU költségvetésében 17,2%-ról 25,6%-ra nőtt a strukturális támogatások aránya (European Commission, 1989). A Strukturális Alapok kiadásainak megduplázása részben annak volt köszönhető, hogy a támogatásra jogosult régiók közé bekerültek a hanyatló iparágakkal rendelkező térségek is.

Kohéziós politika és felzárkózás az Európai Unióban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 776 0

Milyen elméleti megfontolások határozzák meg a felzárkózást? Miért alakul ki konvergencia vagy divergencia az egyes régiók és országok fejlődése között? Milyen tényezők határozzák meg egy régió versenyképességét, és hogyan tud ezek fejlesztésére hatni az Európai Unió kohéziós politikája? Milyen fejlettségi különbségek jellemzik az EU tagországait? Hogyan fejlődtek a kohéziós politika szabályozási keretei az elmúlt negyedszázad során, és milyen változásokat fogadtak el a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozóan? Milyen intézményi és programkészítési előfeltételei vannak az uniós támogatások felhasználásának? Milyen problémák jellemzik az unió közös költségvetésének működését, és hogyan értékelhető a költségvetés napjainkra kialakult szerkezete? Milyen hatást gyakorolnak az uniós támogatások a kevésbé fejlett tagországok felzárkózására? Milyen kölcsönös előnyök származnak a gazdagabb és szegényebb tagországok számára? A könyv többek között ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat, és elemzi az Európai Unió egészének fejlődése szempontjából is stratégiai jelentőségű regionális fejlesztési politikát.

„A könyv összefoglalja a szerző elméleti kutatási eredményeit, bemutatja és értékeli az uniós kohéziós politika alakulását, valamint hatásait az unión belüli felzárkózás, konvergencia szempontjából. A szerző rámutat arra, hogy az integrációs folyamatok a konvergencia és a divergencia kettősségében alakulnak. Bírálja azokat a nézeteket, miszerint a konvergenciához a piaci mechanizmusok önmagukban elegendőek lennének, és hogy léteznének automatikus kiegyenlítődési mechanizmusok. Hangsúlyozza, hogy a kiegyenlítődés nem valósul meg átfogó és tudatosan kialakított gazdaságpolitikai stratégiák és mechanizmusok nélkül. A kötet az unión belüli fejlettségi különbségeket a maguk komplexitásában vizsgálja, nem elégszik meg csak az egy főre eső GDP mutatókra való támaszkodással, hanem elemzi a kérdés szélesebb összefüggéseit, s a komplex mutatókon túl a nem-gazdasági tényezők jelentőségét is. A szerző nagy hangsúlyt helyez arra, hogy kimutassa a kohézió és a versenyképesség összefüggéseit, továbbá felhívja a figyelmet, hogy a kohézió hatása a kereskedelemteremtésen vagy a gazdasági növekedés ösztönzésén keresztül előnyös az egész unió számára. Emellett rámutat arra, hogy az EU közös költségvetésének adott szintje nem tesz lehetővé jelentősebb kohéziós transzfereket, ugyanakkor modellszámítások eredményeinek tükrében bizonyítja, hogy a támogatások hatásai távolról sem elhanyagolhatóak.”

Hivatkozás: https://mersz.hu/kengyel-kohezios-politika-es-felzarkozas-az-europai-unioban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave