Az üzleti tudományokban a kutató-résztvevő (alany) közötti kapcsolat a kutatási folyamat legérzékenyebb eleme. A kutatók viszonylag gyakran rágódnak azon, vajon tájékoztassák-e a résztvevőt a kutatás valódi céljáról. Úgy vélik, hogy ha elmondanák a teljes igazságot, akkor a válaszadó elutasítaná a részvételt vagy nem lenne hajlandó teljes mértékben együttműködni. Hallgatóink, amikor egy vállalatnál szakmai gyakorlatukat töltik, és egy bizonyos vállalat problémájáról szakdolgozatukat írják, gyakran akarnak versenyelemzést készíteni. Ha a versenytársakról nem állnak rendelkezésre információk, akkor szeretnének meginterjúvolni néhány riválist. Ebben az esetben úgy vélik, hogy ha felfedik a tényt, hogy az egyik konkurens cégnél vannak gyakorlaton, a másik vállalat szóba se fog állni velük. Véleményünk szerint őszintének és nyitottnak kell lenni a résztvevőkkel, meg kell őket győzni arról, hogy semmilyen veszély nem fenyegeti őket. Az etikai szabályok megsértését gyakran rejtett megfigyeléssel és az adatgyűjtés során alkalmazott megtévesztéssel azonosítják. Az egyik lehetséges megoldás, ha végiggondoljuk, hogy a résztvevőnek jogában áll-e megismerni a teljes igazságot vagy sem. Churchill (1999: 50) a kutató-résztvevő közti kapcsolat nyolc területén mutatja be az etikai aggályokat (lásd 2.1. táblázat).