A válság kapcsán többen az angolszász pénzügyi rendszermodell válságáról írnak (Andor, 2008). Az angolszász hitelválság „a kapitalizmus deregulált, szabadpiaci formájának az összeomlása. A kapitalizmus számos modellje közül tehát csak az egyik jutott csődbe. Igaz, ez történetesen az utóbbi 25 évben domináns változat volt” (Dessewffy, 2008). Az angolszász rendszermodell válságáról beszélni annál is inkább helyes, mivel a válság eredete és az intézményi korrekciók mind az Egyesült Államokhoz, illetve kisebb mértékben Nagy-Britanniához kötődnek. A banki veszteségek, a hitelszűke és a valuta leértékelődése tekintetében még az USA-nál is súlyosabb helyzetben van Nagy-Britannia. A válság felszínre hozta a korábban szétválasztott piaci szegmensek és intézmények közötti határokat elmosó angolszász tőkepiaci finanszírozás, illetve a befektetési bankmodell válságát. A Wall Street-i befektetési bankok csődbe jutottak, felvásárolták őket, vagy státuszukat megváltoztatva kereskedelmi bankká alakultak. Szigorúbban szabályozott bankrendszer és az univerzális banküzemi modell dominanciája – ezek lesznek az új banki környezet főbb ismérvei. Az „árnyékbankrendszert”, a független befektetési bankokat javarészt felszámolják, a hedge fundokat megrendszabályozzák. Azok a bankok, amelyek likviditásuk érdekében nagymértékben hagyatkoztak a tőkepiacokra, és inkább specializáltak, mint univerzálisak voltak, szerkezetátalakításra szorulnak. Az amerikai szabályozás az univerzális pénzügyi holdingok létrehozatalának, további kiterjedésének állami támogatása felé mozdult el. 2008 végére az Egyesült Államokban bankóriások születtek: a Wachovia beolvadt a Wells Fargóba, a már korábban bejelentettek szerint a Bank of America pedig „lenyelte” a Merrill Lynchet. Ez utóbbi így az első helyre lépett az amerikai bankok toplistáján, a Citigroup és a J.P. Morgan elé. Tekintettel arra, hogy manapság a tőkepiacokon sokkal nagyobb a likviditáshiány, mint a pénzpiacokon, az állam ösztönzi a kereskedelmi és a befektetési bankok összeolvadását, mondván: „stabilabbak lesznek a pénzintézetek, ha több lábon állnak!” Noha erre már 1997 óta van jogi lehetőség, ennek állami ösztönzése azt jelenti, hogy az Egyesült Államok hivatalos körei a pénzügyi közvetítő rendszer 1929 előtti állapotához való visszatérést szorgalmazzák. Erre vonatkozott a nagy tekintélyű londoni pénzügyi napilap szalagcíme: „Az amerikai kapitalizmus, ahogyan ismertük, meghalt!” (Csáki, 2008). Felmerül a kérdés , hogy a tőkepiacok mechanizmusa megfelelő-e a pénzügyi rendszer, s különösen a bankrendszer kockázatmentes működése számára. A betéteknek óriási jelentőségük lesz az innovatív termékekkel szemben. Bár nem fog eltűnni az értékpapírosítás, a bankok az alapvető termékeikre fognak koncentrálni és arra, hogy új betéteseket szerezzenek. Hosszú távon felértékelődhetnek a kontinentális Európa és Japán intervenciós és tervező intézményei.